Kereső toggle

Egy történelmi látogatás elé – Orbán Viktor izraeli útja

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Stratégiai jelentőséggel bír az Orbán–Netanjahu csúcs. Egymásra utaltságunk a nemzetállami létet fenyegető globalizmus és a zsidó-keresztény kultúra megsemmisítésére törő iszlamizmus elleni küzdelemben, továbbá mindkettőnk rendszeres és igaztalan nemzetközi megbélyegzése egyaránt egységfront építését indokolják hazánk és Izrael között” – írta a Hetekben a múlt héten Mészáros István László.

Ezzel a stratégiai jelentőséggel a jelek szerint mind a magyar, mind az izraeli kormány tisztában van. Ha csak a közvetlen, kölcsönös érdekeket nézzük, akkor a két ország támaszkodhat egymás segítségére legutóbbi sajtóhírek szerint Izrael a magyar–amerikai, Magyarország pedig az izraeli–európai kapcsolatok javításában lehet kulcsszereplő.

Orbán Viktor a mainstream diplomáciai szokásokkal szakítva nem teszi be a lábát a Palesztin Hatóság által ellenőrzött területre (helyettese, Semjén Zsolt annyiban igen, hogy elmegy a betlehemi Születés Templomába). A közelmúltban Sebastian Kurz osztrák kancellár szintén kihagyta a ramallahi kitérőt.

Az is a mainstream diplomáciával történő szakítást mutatja, hogy a magyar miniszterelnök jeruzsálemi programja során ellátogat a Nyugati Falhoz.

Orbán Viktor ezen felül találkozik David Lau askenázi főrabbival, valamint felkeresi a Jad Vasem emlékközpontot is, ahol koszorút is elhelyez, majd fát ültet el a Nemzetek Ligetében. (A miniszterelnökön és helyettesén kívül a magyar küldöttség tagja Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, Rogán Antal, a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter és Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter is.)

Benjamin Netanjahu tavaly júliusi budapesti látogatása (lásd: Isten hozta, miniszterelnök úr! Hetek, 2017. július 14.) világosan megmutatta, hogy a két kormány között az utóbbi években milyen mértékű közeledés indult meg. A közös érdekek már előzőleg világossá váltak, főként a DC Leaks-iratok két évvel ezelőtti nyilvánosságra kerülése után, amelyekből megtudhattuk, hogy a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítványok dollármilliókat áldoztak az Izraelt a nemzetközi közösség előtt delegitimálni igyekvő, a zsidó államot háborús bűnökkel, illetve apartheidpolitikával megvádoló NGO-k támogatására. Szintén közös platformra került a két kormány a brüsszeli bürokráciával szembeni fenntartásai okán – a magyar kormány tető alá hozta a visegrádi négyek és Izrael kormányfőinek tavalyi, budapesti találkozóját, ahol egy véletlenül bekapcsolva maradt mikrofon révén kiszivárgott, hogy mit is gondolnak a résztvevők valójában Brüsszelről.

Izrael és Magyarország vezetői tehát felismerték a két ország közötti érdekközösséget. Ám – mint arra Mészáros István László a Hetek múlt heti számában rámutatott – a magyar és a zsidó nép, és a magyar és az izraeli kormány között értékközösség is fennáll. A zsidó-keresztény civilizáció védelme, a nemzetállami önállóság fontossága olyan közös nevezőt jelenthetnek a két ország vezetői között, amelyek akár stratégiai partnerséget is eredményezhetnek Budapest és Jeruzsálem kapcsolatában.

A gesztusok szintjén a kölcsönös jószándék megvan – a hírek szerint az izraeli kormányfő Washingtonban lobbizik egy Trump–Orbán csúcstalálkozó érdekében, míg Magyarország rendre vétót emel az Izrael-ellenes európai uniós döntésekkel szemben. A kérdés most az, hogy lesznek-e konkrét megállapodások, amelyek megkoronázzák ezeket a szép gesztusokat.

Olvasson tovább: