Kereső toggle

Hóman és a „közösség”

Vélemény a botrányos szoborállításról

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Székesfehérvár polgármestere szerint „egy demokráciában mindenkinek, bármely kérdésben lehetősége van a véleménynyilvánításra. Egy város közösségének pedig joga van eldönteni, kinek állít szobrot. Ne Budapestről, és főleg ne külföldről akarják azonban megmondani, mit tehet és mit nem egy helyi közösség”. Ez a polgármesterrel a szekesfehervar.hu-n megjelent interjúból derült ki.

Tehát Budapest és külföld – Cser-Palkovics András szerint ezek lennének azok a helyek, ahonnan lesz szíves senki nem beleszólni abba, hogy Székesfehérvár „közössége” kinek óhajt szobrot állítani. „Közösség”. Ez jó. Kár, hogy Székesfehérvár több ezer zsidó polgára, akiket a városból és környékéről deportáltak néhány évvel az után, hogy Hóman Bálint megszavazta a zsidótörvényeket, de még az előtt, hogy a nyilas parlament tagjaként is legitimálta az országot elpusztító őrületet, nem tud részt venni a „közösség” döntéshozatalában, pedig biztosan lenne egy-két szavuk a város mai vezetőinek döntéséhez.

Ami a polgármester által említett „külföldi” beleszólást illeti a „közösség” ügyeibe, csak feltételezni tudjuk, hogy Cser-Palkovics András a Zsidó Világkongresszus elnökének tiltakozására gondolt. Mint ismert, Ronald S. Lauder a székesfehérvári Hóman-szobor felavatásának leállítására szólította fel Magyarországot. Lauder kifogásolta, hogy a Székesfehérváron egy magánalapítvány által állított, életnagyságú Hóman-szobrot nagy részben a magyar kormány finanszírozta. „Felháborító, hogy a magyar adófizetőknek kell kifizetniük egy olyan ember emlékművét, aki nemcsak antiszemita, a magyar zsidóknak a második világháború előtti és alatti üldöztetésének kulcsfigurája, a náci Németország és 1944-ben a fasiszta nyilaskeresztes rezsim támogatója volt, de élete végéig nem bánta meg bűneit” – hangoztatta Lauder. Szerinte a szobor „sértés a holokauszt sok magyar áldozata számára”. „Felszólítom Orbán Viktor miniszterelnököt, hogy lépjen közbe ebben az ügyben, és biztosítsa, hogy ezt a szobrot nem köz­pénzekből építik meg. Ha ez nem történik meg, Magyarország rossz üzenetet küldene azzal kapcsolatban, hogy hogyan kell kezelni az olyan kényes ügyeket, mint a holokauszt” – közölte Lauder.

A legyilkolt székesfehérvári zsidók emlékére tekintettel is tiltakozó Zsidó Világkongresszus tehát a polgármester szerint jobban teszi, ha hallgat – de ez nem jelenti azt, hogy Cser-Palkovics András ne lenne nyitott az ellenvéleményekre. Ezt az is bizonyítja, hogy „a fehérvári zsidó szervezetek tiltakozását természetesen megérti”, sőt a már idézett interjúban közölte: „többször találkoztam is velük ebben az ügyben”.

Szuper érzés lehet Székesfehérváron zsidó szervezet tagjának lenni, hiszen az ember annak tudatában kel és fekszik, hogy a polgármester megérti, ha nem tetszik neki, hogy a városban szobor épül a rokonai kirekesztését megszavazó és gyilkosait legitimáló politikusnak. Picit árnyalja a képet, hogy ugyanez a polgármester rögtön azt is leszögezi, hogy Hóman-szobor természetesen lesz, ami nyilván azt jelenti, hogy Cser-Palkovics András a tiltakozást érti, csak a jelek szerint tökéletesen hidegen hagyja.

Székesfehérvár polgármestere szerint Hóman Bálint azért érdemel szobrot, mert sokat tett Székesfehérvár fejlődéséért. Cser-Palkovics András a városi honlapnak ezt mondta: „Székesfehérvár a középkorban a nemzet egyik történelmi fővárosa, Szent István és a királyok városa volt. A török megszállás alatt minden megváltozik, és a Habsburgok idején sem érdeke senkinek a város fejlődése. A változás éppen az 1920-30-as években következik be, amikor is többek között Csitáry polgármester, Széchényi Viktor, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint mindent megtesznek azért, hogy a város felébredjen évszázados álmából. Így a gazdasági és kulturális fejlesztésekkel, a közösségformáló erővel bíró 1938-as Szent István-emlékév megszervezésével a város visszakapta történelmi rangját. Erről a mai Fehérvár nem feledkezhet meg, mert azzal arcul csapná saját magát. Álságos használni és élvezni az eredményeket, de megtagadni az alkotót.”

Ám a helyzet az, hogy még a 20. század válogatott gazembereket kitermelő diktatúráinak vezetői között is alig akadt olyan tömeggyilkos, akinek nevéhez ne fűződne egy-egy kisebb-nagyobb közösség számára így vagy úgy emlékezetes történelmi jótétemény. Mussolini építkezései, Hitler infrastrukturális beruházásai, a Sztálin időszakában az oroszországi írástudatlanság felszámolása terén elért eredmények, vagy a Mao Ce-tung által hosszú évtizedek megosztottsága és polgárháborúja után egyesített Kína mind-mind olyan dolgok, amelyekről – természetesen a felsoroltak elképzelhetetlen emberi szenvedést okozó bűneinek részletes tárgyalása mellett, mintegy lábjegyzetként – érdemes rövidebben-hosszabban megemlékezni.

Nincs ez másképp esetünkben sem. Az a tény, hogy Hóman kiváló történész volt, vagy hogy szerepet játszott Székesfehérvár felvirágoztatásában, az égvilágon semmit nem tesz semmissé abból, hogy politikusként sötét, gonosz ügyet szolgált. A Szekfű Gyulával közösen írt Magyar történetének ott a helye a hazánk történelme iránt a közepesnél jobban érdeklődők könyvespolcán, a szobrának viszont semmi keresnivalója nincs semmilyen köztéren. (-ag-)

Olvasson tovább:

  • Támadás alatt a házasság és a család

    Egyhangúlag kinyilvánította az Emberi Jogok Európai Bírósága, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezménye nem ismeri az azonos neműek „házassághoz való jogát”.
  • Orlando hamis „tanulságai”

    2016. június 11-én, szombat éjjel a 30 éves Omar Mir Seddique Mateen bemegy a floridai Orlando egyik ismert melegbárjába, a Pulse-ba, ahol éppen zsúfolt latinpartit tartanak, elővesz egy félautomata és egy kézi lőfegyvert, és halomra lő ötven embert, további félszázat megsebesít.
  • Emlékezés 1956 mártírjaira

    Ezerkilencszázötvennyolc június 16-án (ami hétfőre esett) hajnalban végezték ki az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc kormányának miniszterelnökét, Nagy Imrét, Maléter Pál honvédelmi minisztert és a miniszterelnök köréhez tartozó Gimes Miklós újságírót.