Kereső toggle

Tollhegy

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Elhallgatott információk
A Hetek augusztus 5-ei számában, Elhallgatott kémjelentések Auschwitzról címen megjelent cikkükre szeretnék reagálni.

1966-ban angolul, majd 1984-ben és idén újabb kiadásban magyarul is megjelent Gideon Hausner: Ítélet Jeruzsálemben. Az Eichmann-per története cím? munkája. Hausner az 1960-as években Izrael Állam főügyésze volt, ő képviselte a vádat a két évig tartó perben. 

A Nagyhatalmak és a kisemberek alcím alatt időrendi sorrendben (kezdve az 1936-os berlini olimpiával) részletesen számba veszi és átfogóan bemutatja a nyugati hatalmak politikusainak – elnökök, külügyminiszterek, nagykövetek, képviselők – hozzáállását, tanácskozásokon elhangzott mondatokat is idézve. Ezekből kiderül, hogy beszéddel mindenki segíteni akart, de a tettek mezején a másikra vártak, mivel attól tartottak, hogy állampolgáraik között antiszemita érzelmeket korbácsolnak föl. A brit sajtó már 1939 decemberétől gyakran közölt részleteket egyes tömeggyilkosságokról. Weizman és más megbízottak 1942 őszétől különböző javaslatokat tettek Auschwitzcal kapcsolatban Londonban, Washingtonban és Moszkvában. A könyv Roosevelttel és az Egyesült Államok bevándorlási politikájával kapcsolatban is sok mindenre rávilágít.

A magyarországi deportálásokkal külön fejezetben foglalkozik; Eichmann, a nagy deportáló: II. Magyarország alcím alatt. Hausner munkája mélyreható és ugyanakkor átfogó képet tár a mai nemzedék elé arról a nagyon sötét időszakról. A holokauszt témája hatalmas, úgy gondolom, különböző okok miatt továbbra is lesznek válaszra váró kérdések, s a kérdésekre válaszok. 

Tisztelettel:

Mikus Györgyi, Bicske

Büszke vagyok rá

Csak gratulálni tudok a Batiz Andrással megjelent interjúhoz. (Egy várőr a Kossuth térről. Hetek, 2005. június 14.) Nagyon jó, hogy a lapjukban helyet kapnak roma témák is. Számomra nagy dolog, és büszke vagyok rá, hogy Magyarország kormányszóvivője felvállalja, hogy cigány lányt vesz el feleségül. Nagy szükség van arra, hogy a roma embereket el tudja fogadni a magyar társadalom, bár azt is tudom, hogy még fejlődni kell a romáknak is. Sok sikert
kívánok önöknek!

Cs.J., Budapest

Testvériség

Augusztus elején a Hetek is megemlékezett az országban hatvanegy évvel ezelőtt, sokak olthatatlan bánatára, és valamennyiünk mélységes szégyenére bekövetkezett roma holokauszt emléke előtt.
(Családtáborból a halálba. Hetek, 2005. augusztus 5.) Engedjék meg cigány honfitársaim, hogy a náci koncentrációs láger és a zsidó holokauszt kevés túlélőjének egyikeként testvéri jobbomat nyújtsam önök felé, mert hiszem, hogy össze kell kapaszkodnunk
mindannyiunknak, akiknek sikerült átvészelnünk a halálos fajgyűlöletet, a kisebbségi sorsnak ezt a legszörny?bb átkát. Meg kell tennünk ezt azért, mert a rasszizmus, az etnikai-faji előítélet sajnos ma is itt izzik a hamu alatt. 

Testvéri együttérzésem akkor lesz hiteles, ha bevallom a magam korábbi rejtőzködését. Évtizedeken keresztül megpróbáltam kibújni a bőrömből, megfeledkezni a családi örökségemről, mert a múlt század közepén, tizenhat éves suhancként azt verték belém, hogy zsidónak lenni annyi, mint halálraítéltnek lenni. A tartós álcázás azonban nehéz, mondhatni elviselhetetlen sors. Az emberiség legnagyobb, ördögi bűneivel való szembenézés – s a leszámolás velük – nemcsak a zsidóknak és cigányoknak, de minden honfitársamnak javára válik, mert az embertelenség valamilyen formája mindannyiunkat fenyeget, és valamennyiünk lelkét megnyomoríthatja. 

Fekete János író

Köszönet a magyar szóért

Érdeklődéssel olvasom Peremiczky Szilvia nagyon okos cikkeit (a legutóbbi
A tiltott városok címmel augusztus 12-én jelent meg). Nemcsak tartalmát élvezem, de azt is, hogy olvasható magyarsággal van írva. Mindig azt gondolom, hogy több mint ötvenöt éves távollétem alatt a magyar nyelv alaposan megváltozott. Eszembe jut néhai tanárom, Komlós Aladár, ki nemhogy kidobott az osztályból, de még fel is pofozott volna, ha olyan magyarsággal írt dolgozatot adtunk volna be, mint a mai közepes írók munkái.

Üdvözlettel:

Robert Vermes, Kanada

Patakok Gyimesben

A Hetek 2005. augusztus 5-ei számának 8. oldalán a moldvai áradások kapcsán írtak a gyimesvölgyi patakokról is, amelyek nevét nem minden esetben idézték helyesen. 

Ami önök szerint Vuha, az helyesen Buha, Ungra helyesen Ugra, a Cehere Ciherek, a Csühés helyesen Csügér (lásd Antal Imre:
Gyimesi Krónika és Váradi Páter Pál – Lőwey Lilla: Székelyföld – Gyimesek vidéke és számos Erdély-térkép).

gyimesvölgyi dr. Gál Mihály

Olvasson tovább: