A Nagyhatalmak és a kisemberek alcím alatt időrendi sorrendben (kezdve az 1936-os berlini olimpiával) részletesen számba veszi és átfogóan bemutatja a nyugati hatalmak politikusainak – elnökök, külügyminiszterek, nagykövetek, képviselők – hozzáállását, tanácskozásokon elhangzott mondatokat is idézve. Ezekből kiderül, hogy beszéddel mindenki segíteni akart, de a tettek mezején a másikra vártak, mivel attól tartottak, hogy állampolgáraik között antiszemita érzelmeket korbácsolnak föl. A brit sajtó már 1939 decemberétől gyakran közölt részleteket egyes tömeggyilkosságokról. Weizman és más megbízottak 1942 őszétől különböző javaslatokat tettek Auschwitzcal kapcsolatban Londonban, Washingtonban és Moszkvában. A könyv Roosevelttel és az Egyesült Államok bevándorlási politikájával kapcsolatban is sok mindenre rávilágít.
A magyarországi deportálásokkal külön fejezetben foglalkozik; Eichmann, a nagy deportáló: II. Magyarország alcím alatt. Hausner munkája mélyreható és ugyanakkor átfogó képet tár a mai nemzedék elé arról a nagyon sötét időszakról. A holokauszt témája hatalmas, úgy gondolom, különböző okok miatt továbbra is lesznek válaszra váró kérdések, s a kérdésekre válaszok.
Tisztelettel:
Mikus Györgyi, Bicske
Büszke vagyok rá
Csak gratulálni tudok a Batiz Andrással megjelent interjúhoz. (Egy várőr a Kossuth térről. Hetek, 2005. június 14.) Nagyon jó, hogy a lapjukban helyet kapnak roma témák is. Számomra nagy dolog, és büszke vagyok rá, hogy Magyarország kormányszóvivője felvállalja, hogy cigány lányt vesz el feleségül. Nagy szükség van arra, hogy a roma embereket el tudja fogadni a magyar társadalom, bár azt is tudom, hogy még fejlődni kell a romáknak is. Sok sikert
kívánok önöknek!
Cs.J., Budapest
2005. 08. 26. (IX/34)
