Egy hónappal a délkelet-ázsiai katasztrófa után is érkeznek beszámolók a túlélőktől. Az alábbi levél ezen a héten érkezett szerkesztőségünkbe.
A cunamit Kata Noi Beach-en éltük túl. Janó fiunk december 26-án, 9 óra 45-kor feltépte az ajtót és közölte: autók úszkálnak az utcán. Álmosan – mivel későn ébredtünk – kidöcögtünk a hotelból, és tényleg úszott az utcánk. Felkaptam a kamerámat, és Janóval lementem a strandra. Nem akartuk elhinni: a strand úgy nézett ki, mintha leborotválták volna. Elt?ntek a napernyők, a nyugágyak, amelyek ezrével voltak itt korábban. Az egészben azt furcsállottam leginkább, hogy a tenger teljesen nyugodt volt, és a parttól 200 métert visszahúzódott. Aztán hirtelen egy thai férfi üvöltése törte meg a döbbenetet: mindjárt jön a tenger megint – ordította. Hirtelen a tenger megemelkedett, vagy 5-6 méterre. Nem volt moraj, félelem vagy süvítő szél, csak jött, mint egy fal.
Megragadtam Jánost, és teljes erőnkből rohantunk, egy üzletben leltünk menedéket, 250 méterre a parttól. Egy orosz férfival ketten tartottuk az ajtót, csak az volt a baj, hogy a jobb- és bal oldali falak üvegből készültek. A víz összetört mindent, a téglafal mint a cigarettapapír, úgy omlott össze. Pánikszer?en menekültünk a hátsó kijáraton át, majd felrohantunk a szálló tetejére.
Ezután mindenki a hegyoldalba menekült, és hat órán át várta, jön-e a következő nagy hullám. Nem jött. A mi szállónk is megúszta, mert pont egy luxusszálló épülete mögött helyezkedett el, ami felfogta az első ütést. A luxusszálló szobáiban azonban nyolc skandináv vesztette az életét.
A thaiok a maguk módján elláttak bennünket: mindenkinek adtak vizet, banánt, de a legnagyobb hiány a megbízható információ hiányából fakadt. Este, amikor bemerészkedtünk Kataba és Patongba, ott értettük meg, valójában mekkora katasztrófa történt.
A második nap Erika és én elkezdtük látogatni a kórházakat.
Ott megint ránk nehezedett az iszonyat: mindenhol összeeszkábált koporsók mellet túlélő thaiok százai vártak a kezelésre. A farangok – a thaiok így hívnak bennünket – kivétel nélkül kórtermekben feküdtek, ágyakban. A szerencsétlen thaiok viszont a földön fekve kaptak ellátást az orvosoktól, akik akkor már valószín?leg három napja nem alhattak egy percet sem.
A Vachiraj kórházban azt hallottuk, hogy Phuket városban lesz egy katasztrófacentrum. Odamentünk és néhány férfival megszerveztük a Katasztrófa Áldozatok Önkéntes Központját. Önkéntesek százait regisztráltuk nyelv, szakma, fizikai és pszichés alkalmasság szerint, és a phuketi rendőrfőnök is segítségünkre volt.
Azért hogy felmérjük a helyzetet, 160 kilométert autóztunk Khao Lak környékén: a világ egyik paradicsomában halottak százai feküdtek az út mentén. A luxusszállók mintha sose léteztek volna ott. Autók menekülőkkel megrakva a mocsárba, iszapba beleborulva, emberek százai, akik két kézzel kapirgáltak a mocsárban.
Mire visszaértünk, 2500 holttest várt szortírozásra, DNS-tesztre. Képtelenség ennyi tetemet a 42 fokos hőségben jegelni – ahogy kezdetben próbálták –, ezért a thaiok tömegsírt csináltak. A thaiok hozták, a dokik szortírozták, mi jegeltük a holttesteket. Fotókat is készítettem egy brit csoport számára, azonosítás végett. Ők vették a mintát a DNS-vizsgálathoz, s mivel a testek hamar oszlásnak indultak, az első két fogat húzták ki a DNS-azonosításhoz.
Szilveszter után, ami igen csendes volt, kaptam egy telefont, hogy magyarok találkoznak egymással a Wora Buri szállóban. Ez egy ötcsillagos szálloda, amit teljesen megkímélt a cunami. Itt éldegélt a magyar csapat. A "hősök", akik a cunamit átélték.
Villanások, benyomások a spontán találkozóról: illendően köszöntjük az egybegy?lteket, akik közben a brillekkel zörögnek. Bonbonka megjegyzi: "itt fizetni kell a vacsoráért".
Megjelenik Ágai Zsolt, a követség munkatársa, akit Magyarországról küldtek le mint rendkívüli konzult, hogy segítsen. Zsolt pólóban, koszosan érkezett. Bonbonka finnyásan megjegyzi: "ez a paraszt fel se tud öltözni". Bonbonka nem tudta, hogy Zsolt barátunk aznap az összes phuketi kórházat személyesen járta végig. Elt?nt magyarokat és sebesülteket keresett, ezután érkezett a vacsorára. Egy szerény sült rizst evett, egy pohár sörrel, amit maga is fizetett.
Nem igaz hogy napokig nem volt senki a magyar standon. Én személyesen ültem ott, és váltottunk Luther Gáborral, akit szerintem "a legnagyobb magyar" címmel kéne kitüntetni. Gábor hozta-vitte a magyarokat, sebesülteket listázott, kutatott fel, s thai felesége fordított.
Gábor a saját zsebéből fizette ki a magyarok repülőjegyeit, valamint tíz magyar szállodáját.
Ágai Zsolt konzul úr egy hős. Az idő és a káosz nem tette lehetővé, hogy a konzul passzív legyen, "odaszögezve" egy székhez, viszont állandó telefonkapcsolatban voltunk vele. Egy konzulnak ugyanis nem az a dolga, hogy katasztrófa idején a túlélőkkel foglalkozzon, akik egy ötcsillagos szállóban élvezkednek. De erről az izomagyak nem tudtak, mert ők életben maradtak.
A magyar csapat, akik Phuketben maradtak, kiprovokáltak egy újabb találkozót a magyar nagykövetséggel. Urak, akik a privatizáció alatt milliárdokat loptak, hölgyek, akik 3 szeretőt tartanak, Bonbonka – a nyafis sztár – aki az izomagyú barátjával balhézott, voltak jelen a "meeting"-en.
A magyar külügy leküldött egy virológus doktornőt, akit a falhoz állítottak és közölték vele: hazudik, mert lesz kolerajárvány. Ők hallották, és az ő kapcsolataik hazulról ezt meg is erősítették. A virológus doktornőnek be kellett oltani az urakat és hölgyeket hepatitis A vakcinával, mert – mint állították – "nem volt idejük elmenni beoltatni magukat Magyarországon".
A doktornő hivatalos úton volt, az osztrákoknak is ő hozta a vakcinát, a gyógyszereket. De mivel az önző, fortyogó, elégedetlen banda beoltatta magát a magyar külügy költségén, csak másnap tudott eljutni hozzájuk.
A külügyi képviselőket lehülyézték és megszégyenítették.
"Uram, én nem egy civillel akarok beszélni, hanem a magyar állam hivatalos képviselőjével, és ha én akarok magával beszélni, akkor maga ott lesz, érti?"
Mint a régi, elvtársi időkben
Ott volt az RTL Klub stábja is, ahogy hallom, nekimentek ők is a külügynek. Pedig éppen Ágai Zsolt és Luther Gábor intézte el nekik – rajtunk keresztül –, hogy első osztályú anyagot gy?jthettek Khao Lakon.
A thai állam az első napokban m?ködésképtelennek bizonyult. A szörny? az, hogy az ENSZ se csinál(t) semmit. Csak amikor az amerikaiak is beleszóltak a "játékba", lett szervezés, organizáció, koordináció stb.
Hát, ez az én verzióm. Én így éltem át a történteket.
Gazdagabb azzal a tapasztalattal, hogy az emberek tudnak segíteni egymásnak fajra, vallásra, bőrszínre való tekintet nélkül. A kemény és sok katasztrófát átélt brit DVI kollegája – velem együtt – ott sírt az első estén, mint egy gyerek.
Gazdagított az is, hogy kétségbeesett embereknek volt erőm pár biztató szót mondani, pedig tudtam: ők is tisztán látják, hogy nincs semmi esélye szeretteik megtalálásának.
Végül: megint érintést adott a jó Isten, hogy elgondolkozzam. Át kell nézni dolgainkat, és azt, hogy hogyan élünk.
Barátsággal köszönt mindenkit:
Zsolt
Dáridó a tömegsírok felett
Nincs magyar áldozata annak a hajóbalesetnek, amely Thaiföldön történt alig egy hónappal a legújabb adatok szerint több mint 280 ezer áldozatot szedő
szökőár pusztítása után. Egy turistákat szállító hajó felborult Szamui szigetnél. A balesetben heten vesztették életüket, tizenheten pedig elt?ntek. Először a hatóságok arról számoltak be, hogy két magyar is van az elt?ntek listáján. A nyugati turistákkal zsúfolásig telt motoros siklóhajó az ország keleti partjainál fekvő Phangan-szigettől Szamuj-szigetre tartott. A balesetben három svéd, egy svájci, egy német, egy osztrák, egy norvég és egy brit állampolgár t?nt el. A magyarok nem a szerencsétlenül járt hajóval, hanem egy közvetlenül utána indult másik komppal utaztak. Az őserdő borította Phangan-sziget kiemelt turistacélpont Thaiföldön: minden holdtöltekor több ezer kül- és belföldi turista gy?lik össze egy egész éjszakás mulatságra. A katasztrófa ellenére több magyar turistacsoport is elindult Thaiföldre. A délkelet-ázsiai országba utazott – az RTL Klub híradása szerint – egy baráti társasággal a csatorna ismert m?sorvezetője, Vágó István is, aki elmondta: egyik legkülönlegesebb élménye Thaiföldön a keleti erotika központjaként ismert Pataya volt.
