Úgy vélem, hogy az írásban említett okokon felül a KRESZ csekély mérték? ismerete is a problémák fontos forrása. Míg a hivatásos vezetők nagy része rendszeres, vállalati képzésen vesz részt, addig az "úrvezetőknek" egyszer kell jogosítványt szerezni. A BKV-nál például negyedévente kötelező részt venni minden járművezetőnek ismeretbővítő oktatáson. Ennek hiányában nem engedik őket a közúti forgalomba. Kétévente pedig minősítő vizsgán kell számot adni tudásáról. Ezeken felül rendszeresen vesznek részt vezetéstechnikai tréningeken, úgynevezett csúszóspályás gyakorlatokon.
Nem elhanyagolható az sem, hogy egy-egy műszak alatt átlagosan 180-200 kilométert tesznek meg autóbusszal a fővárosi forgalomban. Ez húsz munkanapot figyelembe véve havi 3 ezer
600 - 4 ezer kilométer! Egy átlagautós ennyit vezethet fél év alatt!
Még emlékszünk az egyik kereskedelmi tévé országos tesztjére. Siralmas volt. A legsiralmasabb azonban az volt, hogy sztárok, közszereplők a tévé nyilvánossága előtt legalizálták a butaságot. Miért tanulja meg és miért alkalmazza a szabályokat az egyszer? autós, ha bálványa, aki autóversenyző, autóverseny-szervező és tévé-sztár is egyben simán megbukik a teszten. Ha neki lehet, és ezzel a teljesítménnyel az lehet, aki, akkor követője miért törekedne e téren jobb teljesítményre?
Jó tanácsként egyetlen dologra hívnám fel a figyelmét az autósoknak. Mindenkinek ismerős a kép, amikor a kis autó még gyorsan bebújik a busz elé lámpa előtt, elfogyó sávoknál. Az indoka bizonyára az ilyen vezetőnek az lehet, hogy az autóbusz lassan közlekedik. Igen. Erre több oka is van. Részint nem versenyautó, másrészt a vezetőn kívül esetenként akár száznál több utas is helyet foglal rajta. Mindezek mellett az önsúlya 12 tonna, száz átlagos súlyú utas esetén további 8 tonna, összesen 20 tonna felgyorsítása és lelassítása a vezető illetve a technika feladata. Nos, a "lassan" haladó autóbusz, lassan fékeződik is! Nem árt ezt tudni a bevágó autósnak. Sőt, ajánlatos magát az utasok helyébe képzelni, akik érdekes táncot járnak kezükben a kapaszkodókkal egy-egy ilyen hirtelen manőver kapcsán szükséges fékezések és irányváltások miatt. Mindeközben bőszen szidalmazva a buszvezetőt.
Azt gondolom a türelem, az időben való elindulás, a szabályok ismerete és folyamatos tanulás olajozottabbá tehetné a közlekedést. A trágár, szitkozódó vezetők kérdése pedig talán nem is közlekedési, annál inkább pszichiátriai probléma.
Specht József
autóbuszvezető, Budapest
(BKV piros 76-os autóbusz)
2004. 07. 09. (VIII/28)
