Kereső toggle

Közúti agresszorok

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Hazánk közútjain is egyre nagyobb teret nyer az agresszív autóvezetési stílus, melyet nem lehet pusztán a felgyorsult élettempóval magyarázni, okai igen szerteágazóak. A magyar társadalomban tapasztalható elidegenedés és mások érdekeinek a figyelmen kívül hagyása közlekedésünk területét sem hagyja érintetlenül. A "nekem csak jogaim vannak, másoknak pedig kötelességük" magatartásforma igen veszélyes az olyan társasjátékokban, mint a közúti közlekedés. 



Fotó: Reddot

Angol pszichológusok vizsgálódásai szerint az autóra és annak haladására is sokan úgy tekintenek, mint egy személyesen birtokolt territóriumra. Ezért ha vélt vagy valós közlekedési sérelem éri őket, vagyis "territóriumra való behatolás történik", beindul a védelmi reakció, amely leggyakrabban agresszióban nyilvánul meg. Mi is az az agresszió? Egy másik személy testi, lelki vagy szellemi integritásában való verbális fenyegetés vagy valós károkozás. A leggyakoribb agresszív magatartásformák: túl kis követési távolság tartása, a kürt és a fényszóró indokolatlan használata, obszcén gesztusok mutogatása, szóbeli fenyegetések, más közlekedők szándékos akadályozása, baleseti helyzetbe való kényszerítése, valamint egyre gyakoribb az irányjelző használatának hiánya. Ez utóbbi jelenség nemcsak a közösségi szellem hiányát és az ego nagyfokú előtérbe helyezését jelenti, hanem az index helyett jelzi a többieknek: nekik alapvető emberi joguk nagyobb sebességgel haladniuk, és ebben senki sem gátolhatja meg őket. Ide tartozik az a tévhit is, hogy a sok pénz eleve belépőt jelent a KRESZ szabályainak átlépésére, más közlekedők veszélyeztetésére, megalázására. 

Az agresszivitással kapcsolatos tények: a magasabb presztízs? autók vezetői nagyobb előszeretettel használják a kürtöt, mint a hétköznapi autókban utazók. A hangjelző készülék
használatának a sűrűsége jól leképezi az agresszivitás mértékét. Ugyanakkor a társadalom vagy a magánélet területén frusztrált emberek használják a leggyakrabban autóikat "fegyverként", így erősítve önértékelésüket. Jóval több agresszió tapasztalható délután, mint délelőtt, kánikulában és magas páratartalom esetén. A légzsákkal felszerelt autók vezetői rámenősebben vezetnek, bízva a technika "őrangyalában". Az alkohol és a kábítószer is erősíti az agresszív kockáztató magatartást. A férfiak agresszívabban vezetnek, mint a nők. Végeztek egy érdekes kísérletet Hollandiában a női vezetőkkel kapcsolatban. Egy jelzőlámpa előtt álló autóban hol női, hol pedig férfi vezető akadályozta a mögötte lévőket azzal, hogy nem indult el zöld jelzésre. A hátul állók közül mind a női, mind a férfi vezetők hajlamosabbak voltak a nőre rádudálni, mint a férfira. Ebből következik, hogy a női vezetőkről alkotott negatív kép mindkét nemben egyformán él, holott a statisztikák szerint ők kevesebb balesetet okoznak. Az agresszivitás terjedésében komoly szerepet játszik a sportos vezetés divatja, melyet elősegítenek a száguldásra késztető autóreklámok és az akciófilm-kultúra is. A legtöbb agresszívan vezető emberben gyenge, vagy teljesen hiányzik a problémaleküzdési képesség. 

Mivel az agresszivitást kiváltó okok a legtöbb esetben függetlenek tőlünk, előre kidolgozott stratégiákkal üljünk a volán mögé! Amit napjainkban egyre nehezebb betartani, kerüljük a forgalmi dugókat, mert a vérnyomás emelkedése fordított arányban áll a toleranciával. Ne engedjük provokálni magunkat, ne próbáljunk meg másokat rendre utasítani, nevelni! Ha inzultus ér bennünket, lélegezzünk mélyeket, számoljunk visszafelé, vagy képzeljük magunkat békés helyszínekre, végső esetben gondolkodjunk el az ingerültség távolabbi következményeiről! 

A közlekedési balesetekből származó sérülések kór-házi kezelési költsége évente mintegy 2,5 milliárd forintba kerül nekünk, adófizetőknek. A járm?-kilométerfutásra vetített halálozási adatok hazánkban kétszer olyan magasak, mint Nyugat-, és háromszor akkorák, mint Észak-Európában. Ezen adatok is alátámasztják, hogy a közlekedés oktatása és szabályainak betartatása terén radikális reformokra van szükség! Abban mindenki egyetért, hogy a közúti agressziót sürgősen vissza kell szorítani. Éppen ezért nagy felelősség terheli azokat a törvény-előkészítőket és döntéshozókat, akik a közlekedésünk biztonságát érintő jogszabályokat javítani kívánják, vagy netalán azokat halogatják.

Olvasson tovább: