Véleményem szerint az a világ, ahol már "nyolc pasas" dönthet rólunk, az igen-igen nyomorult világ. Az a világ, ahol nyolc, akár a legrafináltabb szisztémával kiválogatott ember dönthet több milliárd ember jövőjéről, bizony ördögi. Sokan megállapították, hogy a demokrácia sem tökéletes, csak a "sok rossz közül a legjobb". (Egyre inkább elfeledkezünk a "sok rossz"-ról, s csak a "legjobb"-ra emlékszünk.)
Ahol emberi hatalom van, ott törvényszerű, hogy előbb-utóbb visszaélnek vele, sőt minél kevesebb kézben összpontosul, annál nagyobb a valószínűsége és hatékonysága ennek a visszaélésnek. Nincs olyan tökéletes garanciarendszer, mely kiküszöbölhetné a visszaélés lehetőségét, mert a hatalom helyzeti előnyben, sakknyelven szólva "tempóelőnyben" van.
Márpedig – mint tudjuk – az ördög nem alszik, legföljebb módszereit váltogatja
és szereti nagyban csinálni. Mivel sokkal okosabb, mint mi, biztos számíthat az ember egyik cégéres gyengeségére, az önnön tévedhetetlenségébe vetett hitére: ha nem is valljuk be, de titkon azt képzeljük magunkról, hogy tudunk a "sorok között" olvasni, hogy elég felkészültek vagyunk az események helyes értelmezésére, vagyis hogy becsaphatatlanok vagyunk
Így aztán be is csap bennünket lépten-nyomon, s egy kis bajuszú, bohóc kinézet? szobafestőből is lehet kancellár
Még Németországban is!
Tisztelettel:
Jaczina János
Mikebuda
2001. 08. 18. (V/32)
