Úgy gondolom, hogy a közszolgálati rádió adásai az adott országban élőkhöz szólnak, ezért a szerkesztőknek abból a húsvét-képből kell kiindulniuk, ami a többségi társadalom számára tradício-nális. Így a húsvét az a húsvét vasárnapot és az utána következő hétfői locsolkodást jelenti, illetve az azt megelőző úgynevezett nagyhetet (bár azt hiszem, ezt egy teológusnak fölösleges emlegetnem). Fel kell tehát a figyelmüket hívni arra, hogy itt egész másról van szó. Egyébként sokan azt hinnék például, hogy itt is locsolkodni mennek hétfőn a fiúk, akiket a lányok hímes tojással várnak.
Világos, hogy egy cikket figyelemfelkeltő felütéssel kell kezdeni, de szerintem erre nem igazán megfelelő az "Én voltam az első, te csak engem utánzol" típusú kisgyerekes játék (már csak azért sem, mert sejtésem szerint Magyarországon a két ünnep közül a húsvétnak vannak régebbi hagyományai).
Egyébként nem is egészen világos, hogy az állítása, miszerint a pészach a legrégebben megtartott vallási ünnep, miért fordítottja annak, hogy zsidó húsvétot emlegettek a rádióban.
A két ünnep – legjobb tudomásom szerint – csak két lényeges dologban kapcsolódik egymáshoz: mindkettőben megszabadulást, megváltást ünnepelnek, másrészt, hogy erre böjttel készülnek fel (még a böjt jellege sem azonos).
Tehát egyik semmiképp se lehet logikai ellentéte vagy kiindulási pontja a másiknak. (A harmadik kapcsolat véletlen egybeesés: az egyik végeztével kezdődik a másik.)
Végképp nem arról volt szó, hogy melyik ünnep az alapeset és melyik annak egy speciális esete (hiszen logikailag különböző dolgok nem lehetnek egymás alapesetei), hanem (lehetőleg nem félre-) tájékoztatásról, minden ellenséges hátsó szándék nélkül.
Egyébként nagyon tetszett az írás. Egy csomó új dolgot ismerhetettek meg belőle azok, akik még sose hallották az "izgatottan, csillogó szemmel előadott" kérdéseket és sose égettek morzsákat az udvaron.
További jó munkát kívánok!
Valkai Sándor, fizikus
Tisztelt Valkai Sándor!
A cikk felütése szerény kísérlet arra, hogy kizökkentse az olvasót abból az előzetes bizalomból, hogy a szavak valamiként tükrözik a valóságot. A vallási kifejezések területén a tájékozatlanság különösen nagy, sőt a kifejezések mögött egy egész világkép sejlik fel. Semmilyen rosszindulatot nem fedeztem fel abban, hogy a rádió zsidó húsvétot emleget annak érdekében, hogy a többségi társadalom tudja hova tenni a pészachot. Nekem mégsem tetszik. De nem a média eljárása, hanem a kulturális örökségünk, amiben élünk, amiben az évszázadok során megtörtént egy bibliai ünnep lefoglalása, kisajátítása, átértelmezése, felekezeti és pogány-szinkretista elemekkel átitatása, majd kinevezése húsvéti ünnepeknek, mintha lenne még valami köze a zsidó-keresztény kinyilatkoztatáshoz. Erről a ma embere nem feltétlenül tud, ezért amikor az ősiség, az eredetiség ismérveit hordozó pészachot említem, az nem más, mint kimondatlan utasítás, hogy "menjünk vissza a forráshoz, nézzük, mi is az a húsvét valójában?" Mert a Biblia, mint ősforrás, mindenkié. Az ellentét a húsvét értelmezéseiből fakad. Mai szóhasználatunk úgy kategorizálja, hogy van a nagy doboz, ebben vannak a különféle húsvétnak nevezett ünnepek, úgymint keresztény, azután a népi-babonás (pirostojásos-locsolkodós), aztán ezek keveréke, valamint a zsidó húsvét. Ezt sugallja a köznyelvi használat. A dolgok eredete, lényege szerint a helyzet az, hogy a keresztény húsvét előfeltétele, történeti előzménye a pészach. Vagyis a nagy doboz a zsidó történelem, benne a húsvét, ami természetesen nem lehet más, mint zsidó ünnep, ilymódon a jelző fölösleges. Ebbe a pirostojás és hasonlók be sem férnek. Beletartozik viszont az utolsó vacsora széder-estje, sőt Jézusnak mint a népért feláldozott páskabáránynak kereszthalála, feltámadása is. Ettől van keresztény húsvét. A többi tradíció idegen a bibliai beszámolótól. Ami pedig a gyermeki játék vádját illeti, mentségemre szóljon, hogy ritka az a gyermek, aki a csúfolásnak azt a nemét választja, hogy kiabál a többieknek: "Ti voltatok az elsők, mi csak titeket utánzunk" – ez részéről inkább elismerésnek hangzana. Esetemben pedig ez a helyzet áll fönn.
Köszönöm észrevételeit, üdvözlettel: Hack Márta
2001. 05. 26. (V/21)
