Kereső toggle

Életképek a pészachról

Miben különbözik ez az este

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A magyar közszolgálati rádiók egyike részletes hírben adta tudtul a napokban, hogy a pápa húsvéti misét celebrált, valamint hogy "kezdetét vette a zsidó húsvét" is. Ebből arra lehet következtetni, hogy a közgondolkodásban a keresztény húsvét a húsvét, aminek létezik zsidó változata is. Ezzel szemben a helyzet fordított. A zsidó húsvét, a pészach a történelmi emlékezet legrégibb folyamatosan megtartott vallási ünnepe. 



A kenyérmaradékok elégetése ma Fotó: Reuters

A tavaszi ünnep eredete a zsidó nép történetének ősi gyökereire vezethető vissza: az nem más, mint ünnepi est az egyiptomi fogságból való szabadulás emlékére. Háromezer-ötszáz éves sikerét annak köszönheti, hogy megülése nagy családi lakoma keretében zajlik, aminek középpontjában egy izgalmas történet áll. A történet, amit évezredek óta minden évben el kell mondani az új generációnak, egy nép, egy család és az egyén saját történelme. Az ünnep eredeti neve elkerülést jelent. Az elnevezés a tíz csapás utolsó, drámai epizódjához kötődik: Isten pusztító angyalt küldött, és az végigvonult Egyiptomon. Minden családban kioltotta az elsőszülött életét, de a zsidó házakat, amiknek ajtófélfáját és szemöldökfáját családonként egy-egy áldozatul leölt bárány vérével kentek be, elkerülte a csapás. Az egyiptomiak meghajoltak az ítélet súlya alatt, és hagyniuk kellett, hogy Izrael népe visszatérjen az ígéret földjére. A szabadulás olyan hirtelen következett be, hogy a kenyértészta megkelesztésére sem volt idő. A leölt bárány elfogyasztása keser? zöldségekkel és a sietős kivándorlás kovásztalan kenyerei a megmenekülés emlékünnepének két leghangsúlyosabb eleme lett. Ekkor tilos bármely élesztővel készített kenyérféle fogyasztása, hogy soha ne menjen feledésbe a meneküléskor keletlenül batyuba kötött tészta, ami a vándorúton sem romlott meg. 

Valami új kezdetének az izgalma és általános sürgés-forgás jellemzi a jeles nap előkészületeit.

Az ünnepre való felkészülés túltesz a karácsonyi bevásárlási lázon, hiszen nemcsak nagyobb mennyiség? élelmiszert kell venni a hét mulatságaira, hanem minden kovásszal készült kenyérmaradékot el kell tüntetni a házból. Sok helyen teljesen új berendezést, új edényeket, étkészletet vesznek. Felkészülnek a kovásztalan kenyerek napjaira, megsütik, vagy beszerzik a kovásztalan kenyeret, a maceszt (magyarul pászkát), ami manapság már sokmagvas biomacesz változatban is létezik, lényeg, hogy élesztő nincs benne. A tavaszi nagytakarítás gyakorlata a zsidó otthon bevett szokása, mondhatni vívmánya, amikor akkurátusan kitisztítanak minden bútort, konyhai eszközt, kifordítják a zsebeket, és a szekrényfióktól a porszívó porzsákjáig az utolsó morzsáig kitakarítják a kovászos kenyeret. Lakást, munkahelyet, autót egyaránt gyertyával a kézben kutatnak át. Hagyományos családi jelenet, amikor páska előtti este a háziasszony néhány utolsó morzsát elhelyez a párkányon, vagy a padlón az egyébként teljesen kitakarított lakásban, az édesapa a gyerekekkel a sarkában gyertyafénynél keresgél egy kicsit, és mikor rábukkan, egy seprűnek használt madártollal egy erre a célra feláldozott fakanálra rásöpri a maradék morzsát, aztán azt becsavarják egy ruhába vagy táskába, és azt másnap reggelig félreteszik. Reggel kis tábortüzeket raknak az udvaron, és ott égetik el a csomagot a kenyérmaradékokkal. 

A kivonulás emlékünnepe örökre átformálta Izrael naptárát, amelynek első hónapja a kivonulás hónapja lett az Aviv, később Niszán nevű, március-áprilisra eső hónap 14. napja az exodus évfordulója. Megtartásának bibliai parancsolata szerint egy bárányt kell leölni, húsát tűzön sütve, keser? füvekkel, kesernyés zöldségekkel kell elfogyasztani – anélkül, hogy csontját megtörnék –, kovász nélkül sütött kenyeret kell enni, valamint e szertartást gyermekek kérdezősködése kell, hogy kísérje, akiknek a kérdéseire válaszképpen újra és újra el kell és el lehet mondani a szabadulás történetét. 

A bibliai pészach-est mai neve széder, ami rendet jelent, ugyanis a húsvét történetét a különböző fogások között-alatt elmondott és elénekelt imák, énekek és a szimbolikus ételek elfogyasztása meghatározott rendben követik egymást. E szertartásrend elődje a jeruzsálemi Szentély fennállása idején is már kibontakozóban volt, ám nem volt egységes, rögzített formája. A Szentély i. sz. 70-es pusztulása után a családok többé nem vihették a Templomba áldozatukat, hogy ott a papok levágják számukra a bárányt, és másnap békeáldozatukat bemutathassák. Az áldozatok helyét szimbolikus ételek, báránycsont és (egyesek szerint) a tojás vette át. A bárány nélküli páskavacsora azután egybemosódott a rákövetkező kovásztalan kenyerek ünnepével, mivel a szédereste a másnaptól számított egy hétig tartó ünnepi megemlékezés nyitánya. Ilyen értelemben a páska nyolc napjáról szokás beszélni. A széder kétezer éve alapjában változatlan – ezt az evangéliumok tanúsítják, mivel az utolsó vacsora egy hagyományos húsvéti vacsora volt, amire a Názáreti Jézus meghívta tanítványait, s ennek a széderestének néhány mozzanatát pontosan azonosítani lehet a mai széderest menetrendjével, bár a páska történetének elmondása, a haggáda a középkorban különböző imákkal és versekkel jócskán kibővült. 

Széderestére összejön a család. A családjuktól távol levőket valahol máshol látják vendégül, de biztos, hogy vendégül látják. A hétköznapi étkészlet helyett az ünnepi asztalra a legszebb kerül: porcelán és kristály. Az est azzal veszi kezdetét, hogy az asztalon álló két gyertyatartóban lévő gyertyákat a családanya meggyújtja, majd szemét kezével eltakarva áldást mond fölöttük. A széderasztal körül összegyűlt család feje vagy a legtekintélyesebb jelenlévő az asztalfőre ül, ő olvassa fel a mózesi törvény előírása szerint a szertartás könyvét, a haggádát. A gyermekeknek vezető szerep jut az est folyamán. Közülük a legfiatalabb ül a családfő jobbján, és ő teszi fel az ünnep elbeszélésének megnyitó kérdését, amit jól be kellett gyakorolnia. Szokás szerint a szerepléstől izgatottan, csillogó szemmel odafordul a családfőhöz, és megkérdezi: "Miben különbözik ez az éjszaka az összes többitől? Máskor akármilyen kenyeret, kovászosat és kovásztalant is ehetünk, ma azonban csak kovásztalant? Más estéken bármilyen zöldféléket ehetünk, ma azonban csak keserűt?

Más estéken nem kell bemártanunk e zöldfélét egyszer sem, ma pedig kétszer is? Más estéken ehetünk akár ülve, akár támaszkodva, ma azonban mindannyian csak támaszkodva?" A válasz: az egyiptomi szolgaság és az Úr szabadításának története. "Rabszolgái voltunk a fáraónak Egyiptomban, de egy szép napon kivezetett minket onnan erős kézzel és kinyújtott karral". A családfő balkarja alá gyönyörűen díszített párnát tesznek, a támaszkodás a szabadságot jelképezi, hiszen a rabszolgáknak nem lehetett kényelmesen párnára nehezedniük evés közben. Az asztalon egy fontos kellék van: nagy kerek szédertál, hat kerek bemélyedéssel, amelyekben elkülönítve tálalható a hatféle jelképes étel. Három ezek közül keser?f?-összeállítás, alapanyagai csípős vagy keser? zöldségek, mint retek, torma, saláta, hagyma, amik a rabszolgaság keserűségére utalnak. A báránycsont a páskabárányra, a tojás a templomi békeáldozatra utal. Az egyetlen édes étek a tálon a reszelt alma-dió-fahéj és bor keveréke, ami ugyan a fáraó építkezésein vetett vályogra emlékeztet, mégis a megváltásra utal az édes íz. A macesz vagy pászka kenyér három rétegben fekszik egy kendő alatt. A középsőt a vacsora előtt kettétörik, s amíg egyik felét a felnőttek eldugják, addig a gyerekeknek be kell csukniuk a szemüket. A maceszt a tormába és az almás keverékbe mártják: a keser? szolgaságban Isten gondoskodott a megmentésről. Az elbeszélésbe beleszőtt áldásmondások, történetek kísérik a kötelező négy pohár bor elfogyasztását, és a mára változatos ételekkel lakomává tett vacsorát. Vacsora után a gyerekek megkereshetik az elrejtett pászkadarabot, aminek neve afikajmén, vagy afikomen. Aki megtalálja, jutalomra számíthat! Ha a keresett "kincs" megvan, ezt a darabot mindenkinek meg kell kóstolnia, akárcsak hajdan a páskabárányt. A két utolsó áldáspohár kiürítése után ősi szokás szerint Hallél – azaz hallelúja – kezdet? zsoltárokat, valamint a "Jövőre a megépült Jeruzsálemben!" jókívánságot fejezi ki egymásnak az asztaltársaság a jövendő korszak reményteljes várásának kifejezéseként. Ha ma még elnyomottak vagyunk, jövőre szabadok leszünk. Az örök szabadságvágy kifejezése, a pészach estéje záróakkordja megint az új generáció kedvéért történik: a gyermekeket egy számolós kérdés-felelek stílusú verssel tartják ébren. "Ki tudja, mi az egy? Én tudom, mi az egy! Egy a mi Istenünk égen-földön!" – hangzik a mondóka, egészen tizenháromig, Isten tulajdonságaiig. A hosszúra nyúlt estét az Egy gödölye kezdet? mesés verssel zárják, és jócskán elmúlt éjfél, mire a fáradt családtagok ágyba kerülnek. 

(a szerző teológus)

Olvasson tovább: