Kereső toggle

OLVASÓI LEVELEK

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Olvasóink leveleit szerkesztett formában közöljük. Nem
adunk helyet szélsőséges, az emberi méltóságot sértő
megnyilatkozásoknak, illetve olyan véleményeknek, melyek
fölösleges indulatokat keltenek.

Egy meg egy

A parlament – igazodva a Magyar Köztársaság és az
Apostoli Szentszék közötti megállapodásban foglaltakhoz –
a múlt év szeptemberében módosította a személyi
jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése
szerinti közcélú felhasználásáról szóló 1996. évi
CXXVI. törvényt. Arról van szó, hogy minden adózó
állampolgár jövedelemadójának egy százalékáról
rendelkezve dönt, hogy az összeget mely – a köz céljait
szolgáló – szervezet, intézmény, alapítvány, állami alap
javára ajánlja fel. 1998-tól további egy százalékot lehet
adományozni a bejegyzett egyházak valamelyike számára.
Érdemes élni a lehetőséggel, mert jelentősen növelhető az
általunk fontosnak tartott tevékenység támogatottsága. De
nem csupán ezért: végre polgárnak érezhetjük magunkat,
akiknek beleszólásuk van abba, hogy mire költik a pénzét. A
jövedelemadó 1+1 százalékának elosztása nem más, mint egy
olyan népszavazás, amely megmutatja a törvényhozók
számára, hogy az adófizetők mit tartanak fontosnak. Nem úgy
mutatja meg, hogy az oktatást szembeállítaná az
egészségüggyel vagy a környezetvédelmet a kultúrával,
hanem lehetővé teszi a kategóriák közötti és a
kategóriákon belüli értékarányok felmérését. A
törvénymódosításnak köszönhetően a befizetők száma és
a befizetett összeg mértéke lehetőséget teremt az egyházak
támogatottságának, egymáshoz való arányainak
megismerésére. Így kiderül, hogy az állami költségvetés
"vallási közösségek támogatása" címszó alatt
szereplő több milliárd forintnyi tételen belüli felosztása
egybeesik-e az adózók akaratával.

Horváth László Veszprém

Ki lesz itt az elnök?

Már nagyon keveset kell aludni 1998. február 21-ig a Magyar
Labdarúgó Szövetség elnökének megválasztásáig. A focit
kedvelők körében felfokozott a várakozás, csak az 1998.
május 10-ei parlamenti választásokhoz hasonlítható. Igaz, ez
nem bír olyan jelentőséggel az ország életében, mint az
utóbbi, de mi focirajongók, sokat várunk ettől. A több mint
féltucat jelölt közül nekem Grenczwein Ferenc, Kovács Attila
és dr. Izsó Ignác programja és elképzelése tetszik.
Grenczwein és Kovács vállalkozók, de Izsó válogatott
labdarúgó volt és így testközelből ismeri labdarúgásunk
"gyógymódját". Kovács és Grenczwein sportklubokat
irányítottak, ahol a siker nem volt ritka vendég. Mindhármuk
elképzelésében az a vonzó, hogy gyökeres, radikális
átalakulást akarnak. Én teljesen osztom Mezey György, Both
József és Bicskei Bertalan szakemberek azon elképzeléseit is,
hogy az utánpótlásnevelés a döntő: a szakedző az óvodás
kortól a focicsapatba kerülésig nevelje a rábízott
fiatalokat. A labdarúgó-szövetség alkalmazzon serdülő, ifi,
utánpótlás és felnőtt szakedzőket, akik az ország legjobb
és legrátermettebb labdarúgóit válasszák ki tudományos
módszerek segítségével. A szakképzésben is változást
eszközölnék. Oktatói minősítéssel kizárólag járási
vagy budapesti III. és IV. osztályú felnőtt csapatokhoz,
középfokú végzettséggel megyei I., II., illetve BLSZ I-II.
osztályú felnőtt csapatokhoz engednék edzőket. NB III-tól
NB I-ig, valamint az utánpótlás csapatokkal kizárólag
főiskolát végzett szakedző foglalkozna. Az MLSZ ellenőrzési
kötelességeit is megszigorítanám. Ma általában csak a
negatív jelenségeket emlegetik példaként, pedig most is van,
amire büszkék lehetünk. Ilyen például a Diósgyőrben, a
Vasasban és az Őrbottyáni KSK-ban – amely a megyei II.
osztályban szerepel – végzett kiváló nevelői munka.
Reméljük, hogy a következő évtizedekben főleg ezek a
sikerek lesznek a jellemzőek labdarúgásunkra, amit a FIFA
országok közötti rangsora is igazol majd.

Kelemen György Tatabánya

Kicsi a Bors, de erős. Erősen csípi is az orromat. Persze
nem Bors Máté – alias Sztankay István – zömök
férfiassága zavar. Hát akkor mi? A történet meglehetősen
egyszerű, mondhatni bugyuta, tehát kiválóan alkalmas
tévésorozat alapanyagául: néhány egyszer? magyar katona –
meg egy értelmiségi – orosz hadifogságba esik az első
világháború során, majd hazakerülve a Tanácsköztársaság
forgatagában meggyőződéses kommunistává érik.
Természetesen számos ellenféllel küzdenek meg – hadd lőjem
le a poént: sikeresen –, közülük különösen mulatságos a
kommunisták két ádáz, ám állandóan felsülő ellensége:
Oszi és Dezső. (Dezsőt később a Tanú cím? filmben ölik
meg és készítenek belőle hurkát, kolbászt – bár lehet,
hogy az egy másik Dezső.) A zavaró alighanem a film
időzítése: 1998 a választás éve, a sorozat tanulsága –
melynek lényege, hogy a baloldaliság az egyetlen vállalható
magatartás – sajátos módon épp a választási kampányra
esik. Véletlen, avagy tudatosság? Még bizonytalankodunk. De ha
májusig feltűnik a képernyőn a Tenkes kapitánya – aki
persze szintén egy baloldali értékeket képviselő
szabadságharcos –, akkor nyugodtak lehetünk: a
közszolgálati tévébe már visszatért a 3,60-as kenyér kora.

Korándi József Budapest

Tisztelt Szerkesztőség

Nemcsak saját és családtagjaim, hanem barátaim
véleményét is szeretném közölni. Az első lapokat jónak, a
cikkeket érdekesnek találtuk. Egyöntet? az a vélemény, hogy
ha ezt a színvonalat tartani, vagy ha még javítani is tudják,
kétségtelenül sikerük lesz. Talán szabad megjegyezni, hogy
kissé visszafogottabb vagy kevesebb izraeli cikk és több olyan
hazai téma, amely más lapokban alig szerepel, még fokozhatná
az érdeklődést. Pl.: a szakszervezetekről, de nem a
vezetőkről, hanem a közvetlen munkahelyeken
tevékenykedőkről, vagy a multinacionalista vállalatoknál
dolgozókról – nem a menedzserekről –, de a
gyorsétkeztetők fiataljairól, a Cora és a Metro és más
áruházak pénztárosairól stb. szívesen olvasnék. Érdekes
lehet az arab–izraeli viszonyt ténylegesen befolyásoló,
háttérben munkálkodókról (pl.: Khadafi és csapata), vagy az
amerikai kisegyházakról, a különböző nagyegyházak állami,
pénzügyi befolyásának növelésére tett mai kísérletekről
egy-egy cikk. Remélem, észrevételeinkkel is segítségükre
lehettem, egész családommal együtt üdvözöljük Önöket.

Hajós Tibor Budapest

Olvasson tovább: