OLVASÓI LEVELEK

Tisztelt Szerkesztőség!

Noha a politizálástól elég messze állok, azért ez nem jelenti azt, hogy nem érdekelnek a politikai események, sőt nagyon is figyelemmel kísérem azokat. Örömmel olvastam január 23-i számukban az Ideális m?gyerek cím? cikket. Örülök annak, hogy a különböző országok kormányai szorgalmazzák az emberi klónozást meggátoló rendeletek megalkotását. Ez rendkívül fontos. Keresztények számára ez megdöbbentő. Úgy tűnik, megfelel ez egy új kor Bábelének. Az emberek a mai tudomány szintjén azzal próbálnak isteni magasságokba törni, hogy bebizonyítják: ők is tudnak embert "készíteni". Isten beszél arról, hogy az utolsó időkben megnövekszik a gonoszság a földön. Ez is egy újabb jel az Ő eljövetelének közeledtére. Az a szívem vágya, hogy soha semmilyen ideológiai vagy egyéb irányzat hatására el ne térjek attól, hogy a lehető legtöbb ember számára tudjak segítségül lenni az örökéletre vezető út megtalálásában, ezen munkálkodom teljes szívemből. Bár az idézett cikkeknél, tényeknél rendszerint nem foglalnak konkrétan állást, mégis úgy érzem, a cikk hangulatából érzékelhető az önök keresztény megközelítése és ez nagyon fontos: irányvonalat adni az erkölcsileg kificamodott világban. Jónak látom például a Tucker kivégzésével kapcsolatban megjelent cikk címét: "A világban nincs bocsánat". Magam is naponként szembe találkozom ezzel a gondolkodásmóddal, képtelenek vagyunk a megbocsátásra ott is, ahol Isten már régen elvégezte. Azt hiszem, hogy a Tamagocsi erősebb a drognál cím? cikkben a cím és a záró mondat figyelmeztet a tamagocsi óriási veszélyére. Talán nem folytatom. Örülök, hogy keresztény értékeket hordozó újság jár az otthonomba.

Ficsor Károly Örömhír Alapítvány

Tisztelt Szerkesztőség!

A véletlennek köszönhettem, hogy eljutottam a Jerusalem Lyric Trio kecskeméti koncertjére. A Hetek előző számában bemutatott neves izraeli előadóművészekből álló együttes kellő reklám híján csak maroknyi, zömmel szakmai közönség előtt játszhatott. Pedig Amaila Ishak szopránénekes, Wendy Eisler-Kashy fuvolista és Allan Sternfield zongoraművész már több ízben adott jótékonysági koncertet Magyarországon, többek között a Dohány utcai zsinagóga felújítására. Ezen a műsorukon Alessandro Scarlatti "Soli tudine avenne" kantátája mellett XX. századi zsidó zeneszerzők művei és feldolgozásai szerepeltek. Wendy Eisler-Kashy játéka a holocaustnak áldozatul esett cseh-zsidó komponista, Ervin Schulhoff neoklasszikus fuvola-zongora szonátájában bontakozott ki. A Yefe Nof cím? darab bibliai ihletés? pasztorál, az életöröm, a természet és a haza szeretete árad belőle. Allan Sternfield szólódarab-választása talán kevésbé szerencsésen sikerült, a nemzeti zeneszerzőként számon tartott Chaim Alexander Hat izraeli tánc zongorára cím? művét játszotta. A számomra sokat ígérő cím mögött rövid, stilizált táncok voltak. Sajnos a m?ből hiányzott az izraeli táncok számunkra is megszokott temperamentuma és dallamossága, nem is adott a zongoristának komoly feladatot, így a művész az est során háttérben maradt. A hangverseny fénypontja Amalia Ishak szopránénekes volt, aki nem csak az opera világában van otthon. Az énekest próbáló Scarlatti-kantátát – csakúgy, mint a kortárs műveket – telt, de hajlékony hangon énekelte. Ez utóbbiak közül kuriózum volt Ghil Shohat, 25 éves izraeli zeneszerző Avraham Ben-Yitzak három versére írt dalciklusa, a "Ragyogó tél". Annak ellenére, hogy a dalok a nehezen emészthető XX. századi zene körébe tartoznak, Amalia Ishak rendkívüli előadásában közel tudtak kerülni a laikus hallgatóhoz is. Külön örömmel töltött el, hogy az énekesnő egyike azon keveseknek, akik a legnagyobb magasságokban is képesek tisztán, érthetően ejteni a szöveget, ráadásul mindezt héberül... Hallottunk ladino dalokat. A ladino nyelv a spanyol zsidóság "jiddise", a ladino zene pedig a reneszánsz és a mediterrán muzsika találkozása. Erre a vérpezsdítő zenére és az Énekek Énekéből vett ráadás számokra a művésznő még táncot is lejtett. Ez a gyönyörűen hímzett ruhában, a családias légkörben teljesen odaillő volt, nem hatott mesterkéltnek, és igazi izraeli hangulatot adott a befejezésnek.

Patkó Sándor Kecskemét

Gazdaság mint kampánytéma

Szívesen hangoztatott érv a magyar gazdaság vezető szerepe a térségben, amit leginkább azzal szokás indokolni, hogy idejön a legtöbb külföldi tőke. Holott ennek szomorú magyarázata van: a magyar munkabér még a csehországihoz és lengyelországihoz képest is rendkívül alacsony (alig több mint a fele). Nem csoda, hogy a magyar gazdaság külföldi megítélése igen jó: viszonylag fejlett infrastruktúra és jól képzett, olcsó munkaerő áll rendelkezésre, laza környezetvédelmi előírások és a profit szabad kivitelének lehetősége mellett. A hazai népesség azonban mindezekből vajmi keveset profitál. Mivel a jelenlegi gazdaságpolitika az ország versenyelőnyét nem a humántőkébe való befektetéssel, hanem a bérek és a társadalmi juttatások leszorításával véli megteremteni, megkérdőjeleződnek azok a kormányzati ígéretek, amelyek az életszínvonal jövőbeni emelkedésére vonatkoznak. Az MSZP-nek ma kétségtelenül jó esélye van arra, hogy akár az 1994-es eredményeinél is jobban szerepeljen. Ez azonban nem azért van, mert a lakosság nagy része méltányolja a gazdasági helyzet javulását. Egyrészt ezek az eredmények részletes vizsgálódás után felettébb vitathatóak. Másrészt ha méltányol is valamit a lakosság, az nem annyira a valóságos állapot, hanem annak a médián keresztül való tálalása. Egy olyan országban, ahol a sajtó minimum 90 százaléka a kormánypártok oldalán áll, minden lehetőség adott arra, hogy eredményes legyen a hivatalos sikerpropaganda. (Talán nem véletlen, hogy a szabadságjogok érvényesülését vizsgáló tekintélyes nemzetközi szervezet, a Freedom House az országot 1995-ben a "szabad" országok közül visszasorolta a "részben szabad" országok közé, éppen a korlátozott sajtószabadság miatt.) Mindehhez hozzájárul a miniszterelnök kétségtelenül jó kommunikációs képessége, ami sikeresen idézi fel a gulyásszocializmus után nosztalgiázókban a Kádárra jellemző összekacsintó, kisemberi stílust. Ilyen sajtóviszonyok mellett a meglepetés az lenne, ha az ellenzék győzne. A domináns médiabefolyás ugyanis a valóságos helyzet javulása nélkül is a kormányzó pártok újraválasztását eredményezheti – mint ahogy azt térségünkben Iliescu, Meciar és Milosevic példája is mutatja.

Hegedűs Tamás Pécs