Kereső toggle

Egymásnak esnek?

A kínai–amerikai kereskedelmi kapcsolat jövője

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A kínai–amerikai kereskedelmi kapcsolat kétségkívül a világ legfontosabb és legjelentősebb üzleti viszonya, ami ugyanakkor már évek óta politikai támadások kereszttüzében áll. Miután a frissen megválasztott amerikai elnök, Donald Trump kampányának egyik központi elemét képezte a kereskedelmi protekcionizmus hangsúlyozása, most mindenki arra kíváncsi, hogyan változik a „kínai kapcsolat” a következő kurzusban. Egy biztos: a változás elkerülhetetlen.

Donald Trump ugyanis többször is egyértelművé tette: szándéka, hogy újratárgyalja a jelenleg érvényben lévő kereskedelmi megállapodásokat, továbbá egyoldalú importvámot vetne ki a külföldről bejövő termékekre. Kína esetében pedig elképesztően magas, 45 százalékos vámtarifát állítana a távol-keleti import elé.

Számos elemző szerint pont a védővámok hangsúlyozása vezetett a győzelméhez is. Több keleti „billegő” államot azért tudott megnyerni – állítják –, mert ezeket az ipari térségeket érintette a legsúlyosabban a szabad piac kialakulása és a kínai termékek térnyerése. Az évek során rengeteg olyan amerikai veszítette el a munkahelyét, akik ezen a területen a feldolgozóiparban dolgoztak, vagy éppen kétkezi munkát végeztek. Észak-Karolinában például a ’90-es évek elején a bútorgyártás húzóágazatnak számított. Ám ahogy a Kínával való kereskedelem volumene növekedni kezdett, a gyárak kénytelenek voltak a dolgozóik többségét elbocsátani, vagy teljesen beszüntetni a termelést. A munkanélküliség a duplájára emelkedett a térségben, a kínai bútorimport összege pedig 2000-től 2015-ig 4,4 milliárdról 20,4 milliárd dollárra ugrott.

Az amerikai iparban dolgozók száma 1998 és 2015 között a harmadával csökkent, ami a gyárak bezárása mellett annak is köszönhető, hogy rengeteg vállalat telepítette ki feldolgozóüzemét Kínába vagy más távol-keleti országba az olcsóbb munkaerő miatt. Az évek alatt leépülő amerikai ipar egyre csak fokozta a dühöt és az elkeseredettséget, Barack Obama kormánya pedig nem tudott valódi perspektívát nyújtani az évek óta létbizonytalanságban tengődő munkástömegeknek.

Ebbe a közegbe robbant be Donald Trump. A republikánus jelölt elsősorban azzal az ígérettel tudta maga mellé állítani a középosztálybeli munkásokat, hogy újratárgyalja a Mexikóval és Kínával kötött kereskedelmi megállapodásokat. Ennek nem titkolt célja, hogy gátat szabjon az olcsó, dömpingszerű importnak, valamint a hazai cégek külföldre telepítésének. Trump egyébként sokszor ütött meg különösen éles hangnemet az ázsiai országgal szemben, nem véletlenül. Kína ugyanis erősen megkérdőjelezhető eszközöket vet be a kereskedelmi versenyben: egyrészt a kínai valutát, a jüant mesterségesen alacsonyan tartja, hogy így növelje a kínai termékek árának versenyképességét. Másrészt a kínai kormány hatalmas összegekkel támogatja a helyi cégeket az államilag irányított bankrendszeren keresztül, akik így jelentős pénzügyi előnyre tudnak szert tenni a nyugati cégekkel szemben.

Mindezek együttesen nemcsak azt eredményezték az elmúlt évtizedben, hogy az USA több ezer vállalkozást és több millió munkahelyet veszített el Kína javára, hanem Amerika kereskedelmi mérlege is durván felborult. Idén az Egyesült Államoknak rekordméretű, 366 milliárd dolláros kereskedelmi deficitje van Kínával szemben.

Nagy kérdés ugyanakkor, hogy ha az új elnök komolyan gondolja a kereskedelmi kapcsolatok felülvizsgálatát, akkor ez milyen következményekkel járhat. A Fortune magazin elemzése szerint, ha Trump megvalósítja a kampányígéretét, akkor az nemcsak az Egyesült Államok és Kína viszonyát ronthatja meg, de alapjaiban rengetheti meg az egész világkereskedelmet is. Első körben az Amerikába irányuló kínai export (ami 2015-ben 483 milliárd dollár volt) omolhat össze. Természetesen ugyanez igaz a Kínába irányuló amerikai exportra is. A globális értékláncok korában viszont ennek a hatásai könnyen továbbgyűrűződnek a környező térségek gazdaságaira. Mivel 2015-ben Kína teljes exportjának 35 százalékát az úgynevezett „feldolgozó kereskedelem” tette ki, (tehát más országokból importált be alkatrészeket, amiket az összeszerelésük után továbbexportált) a teljes 2015-ös kínai exportból 169 milliárd dollárt valójában a Japánból, Dél-Koreából és Tajvanból származó import tette ki. Világos tehát, hogy ezek a gazdaságok is hatalmas károkat szenvedhetnek el egy magas védővám bevezetésével.

A potenciális kereskedelmi háború mellett egy másik fronton is veszély fenyegeti a kínai–amerikai kapcsolatokat. Igen valószínű, hogy Trump a kínai befektetéseket is kemény szankciókkal sújtaná. Csak hogy lássuk mennyire komoly tényező Kína a befektetési piacon: egy idei felmérés szerint 10 év alatt tizenkétszeresére nőtt az ázsiai ország külföldi befektetéseinek összege, és így már az Egyesült Államokat is megelőzi. Kína legfőbb érdekeltségei elsődlegesen Amerikában vannak. Idén például a Dalian Wanda Group nevű kínai konglomerátum egymilliárd dollárért megvette a Dick Clark Productions vállalkozást, amely többek között a Golden Globe-díjak gáláját, a Miss America szépségversenyt és a Billboard zenei díjak átadóit is jegyzi. A befektetési csoport előzőleg már megvette az Egyesült Államokban a saját tévécsatornával és mozihálózattal rendelkező AMC Entertainment Holdings-ot, valamint a több nagysikerű filmet (mint például a legutóbbi Batman, Superman és Godzilla-filmeket is) jegyző Legendary Entertainment stúdiót. Továbbá érdeklődését fejezte ki a hat legnagyobb hollywoodi stúdió iránt is. A kínai befektetések értéke 2016-ban várhatóan 20-30 milliárd dollár közötti lesz az Egyesült Államokban, így ennek megvágása vagy korlátozása legalább akkora viszályt szülhet, mint a kereskedelmi egyezmény megváltoztatása.

Bár elsőre úgy tűnhet, Trump elnöksége hátrányosan érintheti a kínai gazdaságot, a Bloomberg aktuális elemzése szerint ennek éppen az ellenkezője igaz. Az a Kína ugyanis, amely ellen Trump harcol – amelyik az olcsó munkaerővel ellopja a munkahelyeket –, már nem létezik. Az ázsiai ország már nem annyira az iPhone-ok összeszerelésében és a Levi’s farmernadrágok megvarrásában érdekelt. Az új Kínának már nagyobb és merészebb céljai vannak. Ahelyett, hogy a világ összeszerelő üzemeként működne, Kínának feltett szándéka, hogy saját márkáival árassza el a világpiacot. A kínai vezetők célja, hogy a nyugati emberek kínai okostelefonokat és operációs rendszereket használjanak az Apple vagy a Microsoft-termékek helyett. A kormány pedig természetesen partner ebben: minden lehetséges eszközzel támogatja a kínai cégeket a kutatás-fejlesztésben, míg a külföldi befektetőkkel szemben egyre ellenségesebb magatartást tanúsít. Trump keménykedő politikájával nemcsak elősegítheti ezt a folyamatot, de még azt is elérheti, hogy a Starbucks-ot, a Boeinget vagy más amerikai multikat is kitiltsanak az ázsiai országból. Márpedig, ha a kínai kormány végül bezárja a kapuit ezen cégek előtt, azzal rengeteg munkahely kerülhet veszélybe Amerikában is.

Trump szabadkereskedelem-ellenes harca azonban nem csak a kínai piac elvesztésével járna. Félő, hogy ezek után Amerika ázsiai és csendes-óceáni érdekeltségei is rövid úton megszűnnének. Az új elnök izmozására ugyanis erőteljes válaszcsapást mérhet Kína azzal, hogy megszerzi magának az ázsiai piacok nagy részét. Ahogy Mark Williams, a Capital Economics Ázsia-kutató közgazdásza

fogalmazott: „Ha az Egyesült Államok szerepe meggyengül Ázsiában, akkor Pekingnek lehetősége lesz arra, hogy a régió politikai és gazdasági szerkezetét a saját képére formálja.”

Természetesen nem látjuk az egész folyamatnak a végét, és az is lehet, hogy végül Amerika a visszatelepülő cégekkel még erősebben jön ki a harcból. (Még úgy is, hogy a vámhatár megemelésével az árak biztosan drágulni fognak.) Amit viszont leszögezhetünk: a világgazdaság arculata nagy változás előtt áll.