Kereső toggle

Amerika pénzügyei

Kitől tartsanak jobban az európai piacok?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Donald Trump protekcionizmusa vagy Hillary Clinton masszív adótervei jelentenének nagyobb veszélyt? Úgy látszik, hogy még Németország, Európa legerősebb gazdasága – és az Egyesült Államok legfontosabb regionális gazdasági partnere – is két álláspont között örlődik a közeljövőt illetően.

Nemcsak az amerikai elnökválasztás kimenetelét, hanem annak gazdasági következményeit illetően is megoszlanak a szakértői vélemények. A vita jellemzően néhány nagy téma köré csoportosul.

A The Wall Street Journal gyűjtése szerint ezek a foglalkoztatás és a bérek, a kereskedelem és a globalizáció, az adózás, a szociális háló és az egészségügy, a központi adósság, a bevándorlás, az infrastuktúra, a monetáris politika és a Fed, valamint a tandíj és a szövetségi minimálbér kérdései. Ehhez hasonlóan nagy témakör maga a Wall Street is, amely ugyanakkor számos ponton kapcsolódik az előbb felsoroltakhoz. Ugyanakkor vannak, akik azt is nehezményezik, hogy a Szilícium-völgyről és a techóriásokról alig esik szó a jelöltek beszédeiben. Pedig egy „kompetens jelölt – olvasható a nem éppen demokratapárti The Week honlapján – védelmébe venné ezeket a cégeket, és rámutatna arra is, hogy az elmúlt években sokkal többet tettek a gazdaság dinamizmusa érdekében, mint az egyre csak „koncentrálódó szektorok” és a „remegő nagybankok”.  

A The Guardian egyik nemrég megjelent cikke szerint a német gazdasági minisztérium friss jelentésében ez áll: Donald Trump elnöksége rombolná az amerikai gazdaságot. A német minisztérium nem volt hajlandó kommentálni a Der Spiegel által idézett jelentést, amely – többek között – csökkenő GDP-t, kevesebb munkahelyet és növekvő munkanélküliséget vizionál egy republikánus győzelem esetére. Kiemelik, hogy Trump 4400 milliárdos adócsökkentéssel operálna (ezzel ellentétben Clinton 1000 milliárd dollárnyi plusz adót szedne be a következő 10 évben), átszabná az állami szabályozásokat és keményebben tárgyalna a szabadkereskedelmi övezetekről.  Habár Trump azt állítja, hogy mindezzel 3,5 százalékos gazdasági növekedést, és mintegy 25 millió új munkahelyet teremtene, néhány európai közgazdász erősen megkérdőjelezi e gazdasági feltevések alapjait. 

A német minisztériumi jelentés szerint Trump tervei egyaránt sértenék a nemzetközi és amerikai jogszabályokat, így a tervezett eredményei is kétségesek. (Megjegyzendő, hosszú távon Hillary adónövelő tervei sem garantálnák a növekedést.)

Hovatovább, ezzel egy időben az Oxford Economics is kiadta jelentését, amelyben az áll, hogy 2021-re az amerikai gazdaság mérete 1000 milliárd dollárral kisebb lehet Donald Trump megválasztásával. (Mexikóban pedig azt is megfigyelték, hogy a peso árfolyama együtt mozgott Trump kampányával: január óta 11 százalékot romlott a dollárral szemben. Nem csoda, hogy a híresen bevándorlóellenes Trump esetleges megválasztására úgy tekintenek a szomszédos országban, mint egy „közelgő hurrikánra”.)

A The Strategist egyik cikke is hasonló témával foglalkozott a közelmúltban. A Deutsche Wellét citálva tették fel a költői kérdést: miért fél a német üzleti élet Donald Trumptól? A lap szerint a német politikai és gazdasági elit egyértelműen Trump-ellenes. Idéznek is ehhez egy friss közvélemény-kutatást, amelyet az Institut für Demoskopie Allensbach készített. Ennek alapján a megkérdezett cégvezetők és kormányzati szakemberek 76 százaléka gondolja úgy, hogy az amerikai–német kapcsolatok romlásnak indulnának Donald Trump megválasztása után. Trump tervei ugyanis jelentősen lehűtenék az amúgy sem túlpörgött amerikai gazdaságot, ami igen negatívan hatna Németországra is – mondta erről a BayernLB bank közgazdásza, Christiane von Berg. De lássuk, miért! Először is, miután az Egyesült Államok a világ legnagyobb gazdasága, állapota igencsak meghatározza a világgazdaság növekedését is. Másodszor, Amerika volt 2015-ben az exportorientált Németország legfontosabb külső piaca. A tavalyi év során a német vállalatok 114 milliárd euró értékben adtak el árut Amerikában. Az amerikai import ellenben „csak” 59 milliárd eurót ért, ami azt jelenti, hogy Kína, Dánia és Franciaország után a németek Amerika negyedik legfontosabb külföldi beszállítói. Nem csoda, ha a legtöbb német cégvezetőt aggodalommal töltik el Donald Trump protekcionista, izolációt támogató, populista szólamai. Mert félő, ahogy Barack Obama még nem, úgy Donald Trump már nem írná alá az EU-t és Amerikát összekötő szabadkereskedelmi egyezményeket. (Bár ennek Németországban csak a szélsőjobb és szélsőbal emberei örülhetnek – teszi hozzá a lap.) Trump azonban nem állna meg itt: a kínai import előtt is lezárná Amerika kapuit, amit – szinte biztos – a német kereskedelem is megszenvedne. Az ok pofonegyszerű: Kína fontos kereskedelmi partnere a németeknek és egyben az ötödik legnagyobb exportpiacuk.

Akadnak azonban Németországban is olyan üzletemberek, akik még bíznak Donald Trump pragmatizmusában. „Donald Trump mint amerikai elnök és egyben maga is üzletember, szintén abban érdekelt, hogy stabil gazdasági és politikai viszonyt ápoljon Európa legerősebb gazdaságával” – fejezte ki reményeit a német középvállalatokat tömörítő érdekvédelmi szervezet vezetője, Mario Ohoven. Ezt erősíti a hatalmi ágak szétválasztása is – teszik hozzá a politikai elemzők – azaz, hogy az amerikai Kongresszussal való együttműködési kényszer nem engedi majd, hogy a „milliárdos elnök” korlátok nélkül megvalósítsa nagyívű elképzeléseit. „Maga a politikai realitás csökkenti a kockázatot.”

Mindezzel szemben viszont az is elterjedt vélekedés, hogy a pénzügyi piacok a kiszámíthatóságot, a stabilitást kedvelik. Így a nemzetközi tőzsdék is inkább Hillary Clintont szeretnék elnökként látni – mondják az elemzők, mivel ő sokkal kiszámíthatóbb, hiszen nagyjából azokat a programokat vinné tovább, mint Obama. Ha Trump nyerne, akkor egy sokkal kevésbé átlátható kurzus venné kezdetét. A MarketWatch néhány konkrét érvet is összegyűjtött, miért is emelkednének a tőzsdék világszerte Hillary győzelme láttán. Először is, mert végre megkönnyebbülhetnek. Már csak az a tény, hogy Trump elkerülte a Fehér Házat, és „egy gonddal kevesebb”, néhány százalékpontot jelenthet felfelé mind Londonban, mind Frankfurtban. Második a már említett kiszámíthatóság és folytonosság. Harmadik, hogy az amerikai központi bank (Fed) várhatóan normalizálná a kamatlábakat. Miután nyolc évvel a válság után is „vészhelyzetre kalibrált” rátákkal operálnak, és Európa sem állította le az olcsópénznyomdáját, úgy tűnik, hogy a világgazdaság még mindig nem tért magához igazán. Trump elnöksége esetén viszont senki sem tudja, mi történne a kamatlábakkal. A világgazdaságnak viszont most leginkább arra van szüksége, hogy az irányadó ráták lassan, de biztosan elinduljanak felfelé. Ez pedig sokkal valószínűbb fogatókönyv Hillaryvel, mintsem nélküle. (Habár az angol nyelvű sajtó éppen azt nehezményezi, hogy Clinton belepiszkálna a Fed vezetőségének összetételébe, és a társadalmi diverzitás jegyében csökkentené a valódi bankárok létszámát a döntéshozó testületben.)

Végül pedig, Clinton asszony biztosan nem állná útját a szabadkereskedelmi egyezményeknek, amelyeknek egy Trump-féle felszámolása csak még egy szöget verne a – Brexit után – a globalizáció és integráció koporsójába. Így viszont idővel a brit referendum kimenetele is csak egy múló szeszélynek tűnhet majd.

Diana Johnstone, az idén nyolcvankét éves amerikai politikai író azonban mindezzel együtt is kész katasztrófának látja Hillary Clinton készülő elnökségét. 2015-ben jelent meg kritikus hangvételű könyve „Queen of Chaos: Misadventures of Hillary Clinton” (A káosz királynője: Hillary Clinton ballépései) címmel, amely nem éppen előnyös oldaláról igyekszik bemutatni az Egyesült Államok első női elnöke cím várományosát. Mint mondja: Clintonnak nincsenek morális korlátai. Véleménye szerint Európának nem félnie kellene Donald Trumptól, hanem úgy tekintenie rá, mint egyfajta „kinyilatkoztatásra”. Ezt látva pedig – mondja Johnstone – Európának magába kellene szállnia, és visszaszereznie a képességét arra, hogy megvédje önmagát, és ne kövessen vakon egy „kimondottan képmutató, harcias és összezavarodott” vezetést. Egy jófajta protekcionizmus igencsak jót tenne Európának, és végre azt is megtanulná, hogyan védje meg magát a transzatlanti nagytestvérrel szemben – tette hozzá Diana Johnstone. Németországgal kapcsolatban pedig egy német nyelvű interjúban kiemelte: ő úgy látja, hogy Amerikában többre tartják a németeket, mint más európai népeket. Ezt ő azzal magyarázza, hogy sok fehér amerikai Németországból származik (akár többen is, mint az angolszász területekről). Németországnak tehát fel kell ébrednie: ha a németek mondanak valamit, annak lehet hatása az Egyesült Államokban is – nem úgy, ha az olaszok, franciák vagy akár az írek tennék ugyanezt.