Kereső toggle

Mindent a diplomáért?

Gigantikus diákhitelezés lehet az USA új nemezise

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Sheila Bair 2011-ben szájhúzogatások és kritikus pillantások közepette távozott az amerikai FDIC, azaz a központi bankfelügyeleti és szanálási hatóság éléről, miután 2008 után fő célkitűzésévé tette, hogy megregulázza a nagybankokat. A mandátuma lejárta után végzett kutatásai során azonban úgy találta, hogy az amerikai diákhitelezési statisztikák legalább akkora problémát jeleznek előre, mint a jelzáloghitel-válság. Bair azóta úttörő munkába fogott a Washington College vezetőjeként.

2006 és 2011 között, az egyik legintenzívebb pénzügyi időszakban, Sheila Bairnek központi szerepe volt az amerikai bankcsődök kezelésében. Részt vett a Bázel III-ként ismert globális szabályozói rendszer kidolgozásában, valamint az USA pénzügyi felügyeletének újragondolása is részben az ő keze munkája. Egyik legfőbb törekvése volt a fennálló jelzáloghitel-tartozások kondícióinak megváltoztatása, ám sem Bush, sem Obama idején nem talált komoly támogatókra ez ügyben. 2011-ben, a búcsúelőadásában költői kérdést intézett az amerikai bankszövetség tagjaihoz: „Úgy emlékezzen önökre a történelem, mint akik támogatták a szabad piacgazdaság és a közös felelősségvállalás helyreállítását az amerikai gazdaságban, vagy úgy, mint akik saját rövid távú érdekeiket szem előtt tartva ellenálltak minden olyan reformnak, amely helyreállította volna pénzügyi piacainkon a bizalom és korrektség légkörét?” Sajnos nem aratott vele osztatlan sikert – idézte fel az eseményeket a Bloomberg riportja.

A kansasi republikánus családból származó, idén hatvankét éves Sheila Bairt azonban nem törte össze az, hogy sokszor szélmalomharcra kényszerült a bankvezérekkel és a pénzügyi lobbistákkal szemben. Ma, öt évvel később elmondhatja magáról, hogy immár második éve sikeresen vezeti a Washington College-ot, ahol sokak szerint forradalmi munkát kezdett el a diákhitelek kezelésében.

„A szüleim nagyon óvatos emberek voltak – olvasható a Bloomberg cikkében. – Ez a kockázatkerülő és prudens pénzügyi kultúra egy életre belém ragadt.” A jogi végzettségű Bair eleinte egy kansasi szenátor mellett dolgozott, majd évtizedekre a pénzügyminisztérium vonzáskörébe került, és innen lépett tovább a már említett FDIC-hez. Ezt követően egy nonprofit intézménynél volt tanácsadó, amikor rátalált a Washington College, ahová egy „nem tradicionális” vezetőt kerestek, aki képes „helyreállítani az iskola hírnevét”. Az elmúlt évek azt mutatják, hogy jó úton haladnak efelé.

1400 milliárdnyi indok

Ma a diákhitelezés 43 millió amerikait érint. A fennálló tartozások összértéke közel 1400 milliárd(!) dollár, ami a második legnagyobb tétel a háztartások adósságállományában a jelzáloghitelek után. A diákhitelek 90 százaléka mögött az amerikai állam áll, és ezen hitelek 42 százalékára igaz, hogy késedelmes vagy problémás a törlesztésük. (Összehasonlításul: ma Magyarországon 17-18 százalék körül van a nem teljesítő lakossági hitelek aránya.) Bair szerint viszont az ábra kísértetiesen emlékeztet a 2008 előtti időszakra: a bankok könnyedén adnak hitelt olyan embereknek, akik ezt valójában nem engedhetik meg maguknak. „Olyannyira egyszerűsített már ez a folyamat, hogy a fiatalok egy-kettőre úsznak az adósságban. Azzal pedig nem teszünk jót a fiataloknak, ha olyan hitelekkel támogatjuk őket, amelyeket nem tudnak visszafizetni” – mondta minderről Bair. Kutatások szerint a diákhiteles adósok gyakrabban halogatják az orvosi kezeléseket, a lakásvásárlást, de még a házasodásról és családalapításról is lemondanak egy időre a törlesztések miatt. „Ez egy béklyó a gazdaságon. Ez a rengeteg pénz nem válik megtakarítássá, nem épülnek belőle lakóházak, és nem indulnak belőle vállalkozások.” A központi statisztikák szerint 1965 óta most a legalacsonyabb az össztársadalomra vetített ingatlantulajdonlás aránya.

Konkrét lépések

Sheila Bair és csapata a következőket vezette be a Washington College-ban. Első reformjuk a „Dam the Debt”, azaz „Gátat az adósságnak” nevet kapta. Magánadományok segítségével minden végzős diák egyösszegű támogatást kapott a hiteltörlesztésére, miután megszerezte a diplomáját – ezzel is motiválva őket a tanulmányaik befejezésére. Ezt követően új belső szabályt hoztak, így ezentúl minden, feltételekhez nem kötött adományt a diákok végső ösztöndíjára fordítanak. Ennek segítségével tavaly tavasszal a 119 végzős diák átlagosan 2640 dollárt kapott fejenként, ami az érintettek adósságállományát úgy 10 százalékkal csökkentette. Ez – koncepcióját tekintve – gyökeresen szembement az eddigi állami gyakorlattal, amely szerint, ha egy diák a nyári szünetben fizetős gyakornoki munkát vállalt, akkor a következő évben kevesebb pénzügyi támogatásban részesült. „A kormányzati politika annak érdekében, hogy pénzt pumpáljon a felsőoktatásba, családokat és diákokat taszít adósságcsapdába” – hangzik Bair kritikája.

Következő reformjuk a „Saver’s Scholarship” volt, azaz egy olyan program, amelynek keretében megjutalmazták azokat a családokat, akik többet tettek félre a gyermekük tanulmányaira. Ez – adott esetben – akár évi 2500 dollár mínuszt is jelenthet egy diák éves tandíjából. (A College Board statisztikái szerint tavaly az éves tandíj átlagosan 11 és 43 ezer dollár között volt az amerikai egyetemeken.) Bair persze tisztában van vele, hogy ez eleinte csak a gazdagabb családok számára elérhető, de – mint mondja – minden család nyögi ezeket a terheket, és reméli, hogy a jövőben ki tudják terjeszteni ezt a támogatást a szegényebb rétegek felé is.

Bair azt is elérte, hogy négy évre befagyasszák a tandíjakat. (Míg más intézmények arra büszkék, hogy csak évi 4-5 százalékot kell emelniük.) Továbbá a Washington College nyitott az úgynevezett ISA-kra (Income Sharing Agreement) is, azaz olyan „jövedelemfelosztó megállapodásokra”, amelyeket tipikusan magántőkéből finanszíroznak, és úgy jutnak belőle hitelhez a diákok, hogy a majdani fizetésük adott százalékával kell majd visszatörleszteniük.

Látványos eredmények

Az ISA-k ötlete egyébként a Purdue Egyetem vezetőjétől származott. Mitch Daniels is elkötelezett költségcsökkentő hírében áll. Bairhez hasonlóan ő is befagyasztotta a tandíjakat, és külön megállapodást kötött az Amazon.com-mal olcsóbb (elektronikus) tankönyvek vásárlására. Bair még azzal fejelné meg az ISA koncepcióját, hogy a végzett diákok befizetéseivel alapozná meg a következő generáció ösztöndíjrendszerét. Habár ennek részletei és bevezetése még várat magára, az eredmények már így is látványosak: az elsőévesek nagyobb arányban kezdték meg a második évüket. Az adományok összege 4 százalékponttal nőtt egy év alatt, és tavaly rekordösszegű, 23 millió dollárnyi pénzügyi támogatást gyűjtött össze az iskola a fenti célokra.

Sőt, az Obama-adminisztráció is tett azóta ez ügyben néhány gesztust. Idén áprilisban az Obama-kormány közel 400 ezer diákhitelesnek könnyítette meg az életét – írta a MarketWatch. Az amerikai oktatási minisztérium 387 ezer embernek küldött értesítőt arról, hogy mivel súlyos fogyatékossággal küzdenek, ami jelentősen hátráltatja a munkavállalásukat, a diákhitelük teljes és végérvényes eltörlésére váltak jogosulttá. Az érintetteknek továbbá nem kell kérvényezniük ezt a kedvezményt, és nem is kell bizonyítaniuk fogyatékosságukat. Ez rendkívül nagy előrelépés a korábbiakhoz képest, amikor is csak igen bonyolult és hosszas folyamat során juthattak el idáig a kérvényezők. A majd’ 400 ezer érintett közül egyébként 179 ezren egyáltalán nem tudják fizetni a hitelüket, több mint 100 ezer diák pedig már az adóját, illetve a társadalombiztosítását is képtelen fizetni emiatt. Ha viszont most mindenki él a lehetőséggel, aki teheti, úgy összesen 7,7 milliárd dollárt, azaz 2300 milliárd forintot enged el nekik az amerikai kormány.

 

Sheila Bair, a tollforgató

Sheila Bair termékeny író is. Az elmúlt években két saját könyve mellett több szakmai műnek volt társszerzője, többek között két, a gyerekek pénzügyi edukációját célzó kiadványnak. 2012-es művére, a Bull by the Horns (Bikát szarvánál) című könyvére itthon is nemrég figyelt fel a szakma. (Habár azóta Amerikában már megjelent még egy alkotása, Bullies of Wall Street címmel.) A hazai Hitelintézeti Szemle idei márciusi száma hosszan méltatta a 2012-es könyvet. A Magyarországon még ki nem adott mű alapvetően emlékirat jellegű. Mint megannyi amerikai pénzügyi vezető, Bair is papírra vetette, hogyan élte meg a 2008-as válságot, és milyen tanulságokat fogalmazott meg utána. Megállapításai ma is igen aktuálisak.
„A Bull by the Horns értékét leginkább az adja, hogy az általa feszegetett kérdések, dilemmák és javaslatok ma is aktuálisak. A legfőbb, az egész könyvön átívelő gondolati dilemma, hogy mennyire szorosan kell a gyeplőt tartani a pénzügyi intézményeken. Bair e tekintetben kérlelhetetlenül rigorózus. Szerinte a banki működésbe kódolva van az erkölcsi kockázat: a hitelintézetek hajlamosak arra, hogy túlzott, a társadalmilag optimálisnál nagyobb kockázatokat vállaljanak” – írta róla tavasszal Gyura Gábor, a Magyar Nemzeti Bank munkatársa. Nem elhanyagolható részlet, hogy a könyv megjelenése óta Sheila Bair több javaslata is megvalósulni látszik – az óceán mindkét oldalán. Világszerte megerősödtek a pénzügyi felügyeletek, és számos országban – köztük hazánkban is – bevezetésre került az úgynevezett „szanálási keretrendszer”, amit szintén a szerző szorgalmazott. (A szanálás gyakorlatilag a fizetésképtelenség miatt válsághelyzetbe került pénzügyi intézmények közérdekű, hatósági kényszerrel megvalósuló szerkezetátalakítása – a szerk.) Bair könyvében a nagy pénzügyi intézmények költségvetésből finanszírozott megmentésekor (AIG, Citigroup stb.) rendre a veszteségek tulajdonosokra és intézményi nagyhitelezőkre való hárítását szorgalmazta.