Kereső toggle

A német kormány hadat üzent a készpénznek

Az 5000 eurós plafon

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A német kormány korlátozná a lakossági készpénzhasználatot, ha tehetné az egész Európai Unióban – adta hírül a világsajtó az elmúlt napokban. Míg a német kormány elsősorban a pénzmosás és a terrorfinanszírozás útjának szabna gátat a maximum 5000(!) euróban limitált készpénztranzakciókkal és az 500 eurós bankók megszüntetésével, addig az intézkedés ellenzői szerint valami egészen más, a mindennapi életünket totális kontroll alatt tartani igyekvő hatósági-banki lobbi törekvése húzódik meg emögött.

A MasterCard Advisors számításai szerint manapság úgy évi 8,3 billió (!) dollárnak megfelelő készpénz fordul meg a világban a legális gazdasági tranzakciókon kívül: ebből 6,8 az árnyékgazdaságokhoz köthető, míg 1,5 billió az illegális feketekereskedelemhez. Habár a készpénz és az illegális gazdasági tevékenységek kapcsolata nyilvánvaló, a világ egyik legnagyobb kártyakibocsátója szerint a készpénz előnyei elvitathatatlanok: azonnali, anonim és nincs részletfizetési kockázat benne. De nem elenyésző a megszokás és a kényelmi funkció sem – habár ez utóbbiakon nagy sikerrel változtattak az elmúlt évtizedekben. (A 2010-es évek elején például Korea, Mexikó, Argentína, sőt Kenya is jelentős lépéseket tett annak érdekében, hogy az embereket tömegesen elfordítsák a készpénztől.) Habár a – készpénzforgalom visszaszorulásában anyagilag is érdekelt – MasterCard szerint kimutatható a készpénzhasználat és a jogtalan gazdasági tevékenységek közötti összefüggés, ám azt még ők is elismerik, hogy a kettő közé egyenlőségjelet tenni óriási hiba volna. „Mintha a betegség jeleit okolnánk maga a kór miatt” – írják.

A MasterCard ugyanakkor azzal érvel, hogy sok helyen a túlzott készpénzhasználat egyet jelent a nagy árnyékgazdaság jelenlétével is. Kutatásaik alapján a készpénzhasználatot preferáló országokban általában nehezebb vállalkozni is – a hitelhez jutás, a jogérvényesítés is nehezített a korrupció miatt, és csődtörvények is nehezítik a befektetők helyzetét. Ám a készpénzhasználat sok esetben nem jár együtt az adóelkerüléssel, mivel – mutat rá a kutatás – a gyakori készpénzhasználó országokban viszonylag alacsonyak az adóterhek.

A készpénzhasználat elterjedtsége szempontjából a MasterCard négy kategóriát különböztet meg: fejlett piacok kismértékű készpénzhasználattal (Kanada, Egyesült Királyság), fejlett piacok jelentős készpénzhasználattal (Németország és az USA), változó korszakban lévő országok (Ausztrália, Török-ország) és végül a fejlődők magas készpénzhasználattal. Ez utóbbi kategóriába tartozik a glóbusz többsége, mind országok, mind népesség tekintetében.

Több kár, mint haszon?

„A készpénz jó szolgálatot tett jó 4000 évig. Ma azonban az érmék és bankók már kissé idejét múltak: piszkosak, veszélyesek, ormótlanok és még drágák is” – írta néhány hete a Bloomberg. A készpénzforgalom visszaszorítása mellett szólók ma már azonban nem csak a fentiekkel érvelnek. Jelszavaik: terrorizmus, pénzmosás, adóelkerülés, csalás és persze a korrupció miatt gyenge gazdasági teljesítmény. 

Más kérdés viszont, hogy nem okoz-e hosszú távon nagyobb károkat az, hogy egy csapat bürokrata kezébe kerül a gazdasági élet szabályozása, mintsem az egész feketegazdaság? Ugyanezt a kérdést feszegeti a zerohedge.com pénzügyi blog cikke is, amelyben a szerző arra is rámutat, hogy most éppen egy olyan országban (Német-országban) próbálkoznak a készpénzforgalom drasztikus visszaszorításával, ahol a pénzügyi tranzakciók mindössze 18,7 százaléka kártyás.

Sokak szerint tehát rossz oldalán fogják meg a kérdést. „A készpénz elleni harcot a rossz végén kezdik el. A problémát ugyanis nem a bűnözők, hanem a szabadság és a vagyon ellenségei jelentik – és azok bizony a pénzügyminisztériumokban és a jegybankokban ülnek” – hangzik a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) egyik szerkesztőjének, Holger Steltznernek markáns véleménye.

„A pénz érmékbe vert szabadság” – írta száműzetésben a világhírű orosz regényíró Fjodor Dosztojevszkij a 19. században. Ami már akkoriban is érvényes volt, az most válik csak igazán aktuálissá. Egy világban, ahol mindent, amit az ember vesz és fogyaszt, számon tartanak, nincs többé adatvédelem, a jog a magánszféra védelmére semmit sem ér már, és tökéletes kontroll uralkodik – annak minden elképzelhető politikai, gazdasági és bűnügyi következményeivel együtt. „Digitális világunkban az embereket éppen csak a készpénz az, ami a határtalan és korlátok nélküli megfigyeléstől megvédheti. Azzal a lépéssel pedig, amit a nagykoalíció most Németországban tervez, már nincs messze a készpénz teljes megszüntetésétől sem” – írja Steltzner.

De tényleg azt hisszük, hogy a terroristák, csak 5000 euró felett üzletelnek? – teszi fel a költői kérdést a zerohedge.com kommentára. Mintha egy digitális világban nem lennének bűnözők, sem terroristák… Ilyenkor mintha hirtelen elfeljtenénk, hogy az internetnek igenis van sötét oldala.

Szép új világ

A jegybank, a kereskedelmi bankok, a piaci szerepők mind-mind kevesebb készpénzt akarnak látni. Egyedül a lakosság nem. Így hát zajlik a „meggyőzés”. Hiszen mi a realitás? Norvégia legnagyobb bankja, a DNB szerint az országukban mintegy 50 milliárd korona készpénz mozog, ám ők ennek csak 40 százalékáról tudnak bármit is mondani az adataik alapján. Erre aztán közlik a bankárok, hogy ez minden bizonnyal a pénzmosás és az otthon tartott bankók miatt van, ami „veszélyes” és rendkívül „előnytelen”. A skandinávok különösen élen járnak ebben a témában: Svédországban már a koldusoknak is kártyával fizetnek, Dániában pedig 2017-től már nem is terveznek több készpénzt nyomtatni.

„Ezt a háborút először Amerikában hirdették meg évekkel ezelőtt” – olvasható a FAZ idézett cikkében, mióta a Szilícium-völgy (digitalizáció), a Wall Street (kártyás fizetés) és a Fehér Ház (kontroll) egy húron pendülnek. A pénzmosással, adóelkerüléssel és egyéb bűncselekményekkel szembeni küzdelem volt a hivatkozási alap, és erre a vonatra aztán később elég sokan felültek.

Az elmúlt években ugyanis százával jelentek meg a virtuális pénzeszközök, az úgynevezett „digitális valuták”, amelyek közül a bitcoin épp csak a legismertebb.

A kínai jegybank például már saját alternatív pénznemen dolgozik, de hasonló irányba tart Ecuador, a Fülöp-szigetek, Kanada és az Egyesült Királyság is – írja a Bloomberg. Habár a siker itt is a részletekben rejlik, az ötletet általában tárt karokkal fogadják. Hiszen ki ne szeretne egy virtuális pénznemet a nemzeti fizetőeszköz stabilitásával és megbízhatóságával?

Milyen előnyökkel járhat egy ilyen rendszer? Még felsorolni is fárasztó: fizetési rendszerek közötti átjárhatóság, gyorsabb és olcsóbb tranzakciók, és persze kedvező lehetőség a szegényeknek, mert nem kell bankszámlát fenntartani és nem kell félni az átverésektől sem. És mivel nyomdára sincs szükség hozzá, javulhatnak a statisztikák, köztük az infláció és a GDP is. És most jön a lényeg: mivel minden transzparens, így hatékony fegyver lehet a terrorizmus ellen is.

De talán a legmesszebbre mutató hatása a monetáris politikára volna. A fejlett világ jegybankjai ugyanis az elmúlt években mind ugyanazzal küzdenek: a nulla közeli (de véletlenül sem negatív) alapkamattal és az ezzel járó likviditási csapdával. Habár az alacsony kereslet és a magas munkanélküliség olykor „igényli” a nulla alatti jegybanki alapkamatot, ami igazán olcsóvá teszi a gazdaságot pörgető hitelezést, ám ekkor jóformán senki sem tartja bankban a pénzét (azaz szaporodik a cash, de a bizonytalanság miatt nem mozog, kilép a gazdaság keringéséből). És itt jutunk el korunk egyik legismertebb monetáris machinációjához, az Egyesült Államokból indult eszközvásárlási programhoz, amit némi változtatással már az Európai Központi Bank (EKB) is átvett, hogy mesterségesen likviditást (mozgó pénzt) pumpáljon a gazdaságba. Ennek az „olcsó tőkének” a jó része nem is jelenik meg készpénzben soha, így sikeresen kizökkentheti a gazdaságot a likviditási és növekedési válságból (bár ennek hatékonyságáról megoszlanak a vélemények). A virtuális pénzre történő átállás pedig innentől már csak pár lépés – véli a Bloomberg. A jegybankok először meghatározzák a papír- és digitális pénz közötti váltószámot, majd elinflálják a papírpénzt (mondjuk azzal, hogy folyamatosan emelik a készpénztartás költségeit). Aztán a jegybank mínuszba nyomja az alapkamatot, elősegítve a fogyasztást és a beruházásokat – cash pedig immár sehol, a pénz tehát mindig a rendszerben és annak ellenőrzése alatt marad.

És a kockázatok? Ebből is van jó néhány – a Bloomberg írása ezeket sem hallgatja el. Első körben biztosan politikai ellenállásba ütközik a készpénzforgalom visszaszorítása, így némi magyarázatra szorul majd. (Németországban például az alkotmánybíróság volt elnöke már ki is jelentette, hogy a tervezett lépés alkotmányellenes.) Először is, ebben az esetben megállna minden innováció a digitális pénznemek terén, de ez a legkevesebb. A készpénz nélküli fizetés könnyebben vezethet majd túlköltekezéshez is, miközben a Nagy Testvér is mindent lát. Ezt a jogszabályalkotóknak is tudnia kell, hiszen ez a rendszer alapvetően csak akkor tud működni, ha megvan mögötte a kellő bizalom. (Megoldás lehet például a cikk írója szerint, hogy egy személy tranzakcióinak listája csak bírósági engedéllyel válhat megtekinthetővé harmadik fél számára.) A Bloomberg szerint azonban a döntéshozók  – egy jó kampány segítségével – meg tudják majd győzni a tömegeket.