Kereső toggle

Warren Buffett imázsgondjai

Vizet prédikál?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kevés olyan ember él ma a földön, aki ne ismerné Warren Buffett amerikai dollármilliárdos nevét. A nagy nyilvánosság előtt már szinte  leronthatatlan nimbusszal rendelkezik: egy szerény, omahai filantróp üzletember képe él róla az emberekben. A The Wall Street Journal (WSJ) legutóbbi portréja szerint azonban a cselekedetei korántsem állnak összhangban a rendszerint hazafias és erkölcsös kijelentéseivel.

Állítólag egyre elterjedtebb mondás amerikai üzleti körökben, hogy „cselekedj úgy, ahogy Warren Buffett csinálja, de ne úgy, ahogy mondja”. 2011 augusztusában a milliárdos a The New York Times lapjain arról panaszkodott, hogy az állam nem tesz elég terhet a gazdagokra, mintegy kényeztetve őket és megkímélve őket a közös tehervállalástól. Az ehhez csatlakozó milliárdos barátaival együtt azt vallották, hogy ők nem éreznék meg az adóemelés hatását, viszont az átlagemberek adóterheit akár két százalékkal is lehetne csökkenteni ennek fejében. Ezzel természetesen messzemenőkig egyet tud érteni az amerikai társadalom, viszont a Buffett személyével fémjelezett vállalatok már korántsem tanúsítanak ilyen felelősségteljes magatartást. A Berkshire Hathaway vállalatcsoport például – amelynek Buffett már hosszú évtizedek óta többségi tulajdonosa és vezérigazgatója – 2014 végén mintegy hatvankét milliárd dollárnyi társasági adót „késleltetett” különböző befektetések és pénzügyi trükkök segítségével. Ami – tegyük hozzá – önmagában nem olyan ismeretlen eszköz a pénzügyi nagyágyúk világában. (Nemrég például Soros Györgyöt is hasonlók miatt citálta elő az angolszász sajtó.) Az adók minimalizálása pedig amúgy is bevett gyakorlat az Egyesült Államokban, és szakértők véleménye szerint Buffettnek vállalatvezetőként kötelessége is, hogy cége a lehető legkevesebb adót fizesse. Támogatói úgy vélik, hogy azon állításai, miszerint az adórendszer átalakításra szorul, nem jelentik azt, hogy neki, illetve vállalatának önkéntes módon több adót kellene fizetnie. Ez persze felmenti valamennyire a milliárdost a képmutatás vádja alól, ám az egyéb viselt dolgai már annál kevésbé.

2014 márciusában például Buffett befektetési vállalata hárommilliárd dollárt fektetett a Burger King és a kanadai Tim Horton gyorsétteremlánc egyesülésébe. A The Independent brit magazin beszámolója szerint a tranzakció kritikusai azzal vádolják a vállalatot, hogy a magas amerikai nyereségadók elkerülése végett költöztették a cég központját a szomszédos országba – és ehhez még az „adóreformok nagy barátja” is asszisztált.

Mivel Buffettet az emberek többnyire a nagy múltú és patinás Berkshire Hathaway vállalattal azonosítják, eléggé meglepődnek, amikor a milliárdos személyében egy keménykezű befektetővel találkoznak. Így a George Washington Egyetem jogprofesszora szerint nem is csoda, hogy képmutatással vádolják, hisz „elég nehéz egyszerre profitmaximalizálónak és erkölcsösnek is lenni” – mondja.

2013-ban a Berkshire közös projektbe kezdett egy brazíliai vállalattal, a 3G Capitallal, amely arról híres, hogy drasztikus változtatásokat hajt végre a felvásárolt cégekben (leépítéseket hajt végre, új menedzsmentet állít fel stb.). Ez sok részvényest megrémített, mivel a Berkshire leányvállalatai eddig viszonylag függetlenül működhettek, s ritkán fordultak elő leépítések vagy vezetőváltások. Nem így történt ez azonban a H. J. Heinz & Co. esetében, ahol a Berkshire immár többségi tulajdonos. A 2013-ban kezdődött felvásárlás során hatezer-ötszáz munkahely szűnt meg. Buffett azonban az idei közgyűlésen támogatását fejezte ki a folyamattal kapcsolatban, mert úgy véli, hogy a leépítések néha szükségesek a felvásárolt vállalatoknál. Egyik barátja szerint, habár a milliárdos személyisége nem engedné, hogy olyan üzleteket kössön, amelynek eredményeként ezrek válnak munkanélkülivé, ez nem jelenti azt, hogy elkerülné ezeket a nehéz döntéseket, ha a profit növeléséről van szó. Egy kiábrándult befektető szerint Warren Buffett sosem volt az a szívélyes milliárdos, akit a média csinált belőle. Szerinte Buffett számára mindig is az volt az első kérdés, hogy „hogyan tudom megsokszorozni a pénzemet a leggyorsabb és hosszú távon is fenntartható módon”.

Peter Schweizer, az amerikai Breitbart News Network újságírója szerint Buffett nem hiába pártolta Obamát az elmúlt választásokon. A jelenlegi adminisztrációval és a Kongresszus néhány tagjával ápolt, némileg homályos kapcsolata ugyanis a 2008-as krach idején is a hasznára vált. A vállalatok, amelyeket Buffett a Berkshire Hathaway-en keresztül birtokol, összesen kilencvenöt milliárd dolláros segélyt kaptak az állam „túl nagy, hogy bukjon” (too big to fail) jeligéjű segélyprogramja révén. A Houston Chronicle szerint pedig Buffett „a bankok konszolidációjának egyik legnagyobb nyertese volt”.

A milliárdos befektető annak ellenére, hogy rendszeresen felszólalt a 2008-as gazdasági válság mögött meghúzódó kapzsiság és felelőtlenség ellen, a „gazdasági Pearl Harbor” megoldásaként üdvözölte és támogatta a kormány segélyprogramját. Ez nem csoda, hiszen a kimutatások szerint holdingjának mintegy harminc százalékát jelentősen érintette a krízis. A Berkshire többek között a San Franciscó-i Wells Fargo legnagyobb részvényese is, amely huszonöt milliárd dollárt kapott a kormányzati pénzekből, azaz közel 91 százalékát mindannak, ami a Kaliforniában lévő vállalatoknak összesen járt.

Peter Schweizer egyenesen bennfentes kereskedelemnek bélyegzi Buffett 2008-as akcióját, amikor is közvetlenül a segélyprogram bevezetése előtt ötmilliárd dollárt fektetett a Goldman Sashs Groupba, ami aztán szintén jelentős kormányzati támogatásban részesült. A Berkshire befektetőinek szóló éves jelentésében azonban arról panaszkodott, hogy a kormány hátrányos helyzetbe hozta a vállalatot a kisegítések során. A Reuters újságírója szerint viszont „elég nagy vakmerőség, hogy valaki segélyekért lobbizik, üzleteket köt, melyek majd profitálnak belőle, majd panaszkodik, hogy hátránya származik a dologból”.