Kereső toggle

Határ a csillagos ég

Egekbe szökő lakhatási költségek New Yorktól Pekingig

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Európában, Amerikában, sőt Kínában is meredeken emelkednek az ingatlanárak. Vajon a szemünk előtt ismétlődik meg 2006? Hol vannak most az igazi  veszélyzónák? Sajtószemlénk tanulsága, hogy van okunk az aggodalomra.

A mostani történet tulajdonképpen ott kezdődik, ahol az előzőnek vége szakadt. 2006-os ingatlanlufi, 2008-as pénzügyi válság. Azóta jobbára az amerikai pénzpumpa (quantitative easing), a világszerte laza monetáris politikák (értsd alacsony alapkamat) és a kínai vásárlóerő tartja életben a világgazdaságot. Ennek lassan hét éve már. A hitelezés leállt, az emberek takarékoskodnak, hiszen sosem tudhatják, holnap lesz-e még munkájuk. A pénz viszont szép lassan gyűlik, és most helyet keres magának. Így aztán újra előveszik a „klasszikusokat”. Ingatlant venni jó üzlet, megvenni és kiadni pedig talán – manapság – még jobb. A pénzügyi válság előtti helyzethez képest az egyik legfontosabb különbség az, hogy a mostani vásárlások többsége „készpénzes”, vagyis nem fiktív pénzből (hitelből) történik. Tíz évvel ezelőtt a bankok egyre könnyebben adtak hitelt, a végén már a munkanélkülieknek is. Aztán egyszer csak nem volt több vevő, és a piac összeomlott. A mostani vevők viszont türelmes befektetők, és viszonylag lassan hajtják fel az árakat. Az építőipar azonban még nem ébredt fel „csipkerózsika-álmából”, így a kínálat hamar beszűkült. Ez viszont sajnos ráerősíthet az ilyenkor eluralkodó hisztériára, hogy „aki kimarad, az lemarad”.

A Moody’s hitelminősítő cég legutóbbi elemzése szerint az Európai Központi Bank (EKB) QE programja (amerikai mintára 60 milliárd eurós eszközvásárlás havonta) veszélybe sodorta az európai ingatlanpiacokat. Köztük is leginkább Németországot, Norvégiát és az Egyesült Királyságot. 2010 óta ugyanis Norvégiában 30, Németországban 25, a briteknél pedig 15 százalékkal emelkedtek az átlagos lakásárak. A Bundesbank elemzése szerint Németországban akár 20 százalékkal is túl lehetnek árazva a lakások, ami szintén csak azt bizonyítja, hogy az EKB túl laza monetáris politikája már-már ártalmas az olyan erősödő gazdaságok számára, mint például Németország. Miután az EU maga nem egy homogén valutaövezet, így némely országnak további lazításra, míg másoknak már inkább némi monetáris szigorra lenne szüksége – állapítja meg a Bundesbank.

A Bloomberg jelentése szerint jelenleg négy nagyobb kínai városban tapasztalható rekordméretű drágulás. Sencsen üzleti negyedében éves szinten 20 százalékkal nőttek a lakásárak, míg Sanghajban és Pekingben 16-17 százalékkal. Szakértők szerint azonban korlátozások nem várhatók, mivel a kínai vezetés fontosabbnak tartja az idei 7,5 százalékos növekedési célját, mint az ezekből az „árbuborékokból” eredő kockázatok semlegesítését.

A súlyos túlértékelődés másik vetülete, hogy a városlakók most már világszerte egyre súlyosabb pénzeket fizetnek ki lakhatási célokra. A McKinsey & Company nemzetközi tanács-adó cég kutatásai szerint ma világviszonylatban mintegy 650 milliárd dollárral többet költenek az emberek évente lakhatásra, mint amennyit megengedhetnének maguknak. Ezen belül is a leginkább érintett városok New York, Tokió és London.

A The Telegraph által idézett elemzés szerint a londoni lakásárak öt éven belül 30 százalékkal fognak megnőni. Sajnos ez egyáltalán nem lehetetlen: a brit fővárosban az árak a tavalyi évhez képest már 9 százalékkal emelkedtek, ami az átlag londoni számára megfizethetetlen, és azt jelenti, hogy jó időre búcsút inthet lakásvásárlási terveinek (hogy a bevándorlókat már ne is említsük). A jelenleg is tartó londoni ingatlanboomért többnyire katari, kínai és orosz befektetők a felelősek – állítja a CNNMoney. Nemrég ugyanis tisztázatlan hátterű cégek kezdték vásárolni a brit főváros legdrágább és legkapósabb ingatlanjait, sokszor nyilvánvalóan pénzmosási célokkal. Jelenleg közel 100 ezer külföldi, illetve offshore cég mintegy 190 milliárd dollárnyi ingatlantulajdonnal rendelkezik Anglia és Wales területén. A „decens” vásárlók között van például egy néhai kazah titkosrendőr is, akit hazájában gyilkossággal és pénzmosással vádoltak meg.

A Forbes cikke szerint világviszonylatban is Londonban a legerősebb a növekedés a válság óta. Például amíg a New York-i árak még most is 16 százalékkal alatta maradnak a 2006-os rekordnak, addig ezt a küszöböt London már 79 százalékkal át is lépte. Az orosz befektetők megjelenését a Forbes az ukrán háború kitöréséhez köti, és úgy számítja, hogy még néhány évig eltarthat ez az „invázió”. Habár a konkrét számadatok nem ismertek, a Forbes úgy tudja, hogy az elmúlt időszakban 200 milliárd dollárnyi tőkét pumpáltak bizonyos külföldi vásárlók a londoni ingatlanpiacba. Ami azonban még érdekesebb, hogy ezek a megvásárolt (rendszerint) luxusingatlanok azóta is üresen állnak (mintegy 75 százalékuk). Nem csoda, ha egyre többen pénzmosásra és adóelkerülésre gyanakszanak. Ráadásul a (bevándorlásból fakadó) népességnövekedésnek köszönhetően London 2050-re Nyugat-Európa első megapoliszává nőheti ki magát. Nem is meglepő, hogy egyre többen foglalkoznak az olyan alternatív megoldások megvalósításával, mint például a „hajólakások” vagy a „kétéltű házak”.