Kereső toggle

Krízisüzemmód

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Átmenetileg megállt a nyersanyagárak mélyrepülése, viszont továbbra is nagy a félelem a világgazdaság jövője miatt. Az elmúlt időszakban tapasztalt jelenségek erősen emlékeztetnek a 2008 őszét követő hónapokra - mutatják az elemzések.

A kőolaj, a benzin és még számos más nyersanyag ára zuhant hosszú hónapokon át egészen az elmúlt napokig. Az előző időszakban eleinte a dízelautók tulajdonosai örülhettek, aztán később már egy tanknyi benzinre is jóval kevesebbet kellett költeni. Az árak – a téli szabadesést követően – május óta ugyanis ismét folyamatosan zuhantak a világpiacon. Ez a trend pedig messze nem csak az energiaárak tekintetében érvényesült – gyakorlatilag az összes nyersanyag-összetevő lejtmenetben volt. Ami azonban az autóvezetők számára megkönnyebbülést jelentett, a gazdasági elemzőkre igencsak nyugtalanítóan hatott.

Így aztán nagy volt az öröm a tőzsdéken, amikor az elmúlt napokban végre 50 centtel ismét emelkedett a nyugat-texasi úgynevezett „édes” olaj hordónkénti ára, és felkúszott egészen 43 dollár fölé. (Emlékeztetőül: nagyjából egy évvel ezelőtt még 110 dollárt adtak egy hordóért.) A megnyugtatóbb tőzsdei hírek hallatán azonban a félelmek még nem múltak el teljesen. Ez nem véletlen, hiszen az utóbbi hónapok piaci tendenciái a 2008-as pénzügyi krízis legrosszabb időszakához hasonlítanak.

A fentiek láttán egyes szakértők egyenesen úgy fogalmaztak, hogy „a világgazdaság tulajdonképpen krízisüzemmódba kapcsolt” – olvasható a német Die Welt idevágó elemzésében. A vészjósló áresési tendenciák jól szemléltethetők a Thomson Reuters Indexen is. Olyan alapanyagok, mint a kőolaj, az alumínium, a búza vagy a szójabab, 2009 első hónapjaiban érték el a legalacsonyabb értékeiket, vagyis a 2008-ban kezdődő gazdasági világválság legkritikusabb szakaszában. Az utóbbi hónapokban ezeket a negatív csúcsértékeket közelítették meg a tőzsdei árfolyamok. A már említett texasi olaj például augusztus közepén már csak 42 dollárt ért a Thomson Reuters Index szerint barrelenként (itt 159 liter 1 barrel), 2009-ben pedig ez az ár 34 dollár volt. 

„Ez a folyamat egyszerűen a kereslet és a kínálat összhatásából ered” – próbálta valamelyest hűteni a kedélyeket Erik Nielsen, az Unicredit Bank közgazdásza. A Die Weltnek nyilatkozó Nielsen szerint a probléma egyszerűen abból fakad, hogy a kínálat az olajpiacon évek óta folyamatosan emelkedik. Ennek egyik fő oka pedig – mondja – egy új kitermelési módszer, az úgynevezett „fracking”, amely az USA-ban egy valóságos „olajboom-hoz” vezetett. (A fracking egy – különösen a környezetvédelem szempontjából – rendkívül vitatott, újfajta eljárás a gáz- és olajkitermelésben, habár az USA-ban hatalmas lobbitámogatást élvez – a szerk.) Nem elhanyagolható tényező az Iránnal kötött atomegyezmény és az országgal szembeni szankciók ennek köszönhető fokozatos feloldása; de nem volt véletlen a Világbank néhány nappal ezelőtt közzétett analízise sem, amely szerint az olajár a következő évben átlagosan 10 dollárral válik olcsóbbá ahhoz képest, mint amire eddig számítottak – sorolta az okokat Erik Nielsen.

Az olajkínálat bővülésével önmagában azonban mégsem magyarázhatóak a drasztikus árcsökkenések. Lényeges ugyanis, hogy a másik oldalon csökkent a nyersanyagok világpiaci kereslete. Ennek oka egyrészről a világgazdaság növekedésének változó szerkezete. Ahogyan azt Nielsen is elismerte, a növekedést az utóbbi időben jobbára az energiahatékonyan gazdálkodó, fejlettebb OECD-államok generálták, és csak kevésbé az energiával és nyersanyagokkal nem túl hatékonyan gazdálkodó fejlődő országok. Ez a tendencia értelemszerűen nem erősítette a keresleti oldalt. Már önmagában ez is oka lehet annak, hogy egy barrel olaj ára akár 40 dollár alá is eshet hosszabb távon – véli Nielsen.

Mindemellett természetesen Kína válsága is kihatással van a nyersanyagárakra. Jobb időkben az ország a cink, az ólom, az ón, a réz globális termelésének több mint 40 (!) százalékát szívta fel. Nem véletlen, hogy éppen ez év elejétől kezdett drasztikusan csökkenni ezeknek a nyersanyagoknak az ára, ahogy a kínai gazdaság lassulása egyértelművé vált. A tradicionálisan ipari beruházásokra alapozott kínai növekedés évekig óriási nyersanyagigényeket támasztott. Időközben azonban a növekedésének nagyobb részét már a szolgáltató és a pénzügyi szektor kezdte generálni, ami kevesebb igényt jelentett az ércekre, nyersanyagokra és egyéb energiahordozókra nézve. A kínai fizetőeszköz, a jüan leértékelése után pedig sokan már rendkívül pesszimista jóslatokra ragadtatták magukat – hiszen ezzel a kínai lakosság fogyasztása is beragadhat, és akkor már tényleg nem lesz, „aki hajtja a szekeret”.

Ami biztos, hogy az általános ár-esés (defláció) olyan nyersanyagexportőr országokat is súlyosan érint, mint Brazília vagy Oroszország. A lényegében mindenkire kiható, következő nagy esemény a sorban pedig az amerikai jegybank szeptemberre várt döntése lehet. Az amerikaiak 2007 óta nem emeltek alapkamatot, az elmúlt hónapokban viszont már többször is jelezték, hogy vélhetően szeptemberben ezt szeretnék megtenni. A kamatemelés hozadéka azonban az lenne, hogy megszűnik az olcsó pénz kiáramlása az Egyesült Államokból, aminek ugyancsak erőteljes – és vélhetően negatív – nemzetközi kihatásai lennének.