Kereső toggle

Brit szelfikirályok

Nárcisszusz feltámadása

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Virágkorát éli a szelfiláz, amely jelen pillanatban megállíthatatlannak tűnik. Múzeumok engednek szigorú fényképezéssel kapcsolatos szabályaikból a nagyobb látogatottság kedvéért, máshol a legextrább szelfiket vagyonokkal jutalmazzák. Mindeközben pedig Nagy-Britannia hirtelen európai szelfi-nagyhatalom lett - írja a CNBC.

Az első szelfikkel (angolul selfie, azaz olyan fotó, amelyet valaki magáról készít, jellemzően okostelefonnal vagy webkamerával, azután pedig feltölti valamelyik közösségi oldalra – a szerk.) foglalkozó cikk 2002-ből származik, amelyben az író éppen saját szelfizését tette felelőssé átharapott ajkáért. Fotózás közben ugyanis sikerült úgy megbotlania, hogy közben fogával átszakította alsó ajkát, melyen centiméteres lyuk keletkezett. A kellemetlen tapasztalatot leszámítva talán mindenki csak nevetett az eseményen, hiszen ki olyan bolond, hogy fényképezés közben sétál? De ne rohanjunk annyira előre, hiszen ma már ez a kérdésfeltevés is legalább annyira abszurd, mint az újságíró balesete.

A „szelfitudósok” szerint azonban valódi „időszámítás” 2004-től kezdődik, amikor is a közösségi oldalaknak köszönhetően szárnyra kapott ez a fajta kattintgatás. Igazán korszakalkotó évnek 2012 bizonyult, és tulajdonképpen ettől kezdve beszélhetünk egy valóságos „boom”-ról, a csúcspontot pedig a rákövetkező év hozta el. Az angol „szelfi” szót az Oxford Dictionaries 2013-ban hivatalosan is az év szavának választotta. Az angol nyelvben ugyanis egyetlen év alatt 17 ezer százalékkal nőtt a szelfi szó használati gyakorisága, ami ráadásul a havi szinten beérkező 150 millió új angol szó közül is egyértelműen leegyszerűsítette az „Év szava” kiválasztását. (A szelfi még a bitcoin szót is maga mögé utasította akkor.)

A Time magazin nemrég készített egy felmérést, amelyben rangsorolták a világ legtöbbet szelfiző városait. Ehhez pedig több mint 400 ezer Instagramra feltöltött szelfit vettek alapul. Az talán kevésbé meglepő, hogy Manhattan és Miami dobogós helyezést ért el, az viszont igencsak érdekes, hogy a világranglista legelső helyére a Fülöp-szigeteki Makati városa került, ahol 100 ezer emberre már 258 szelfikészítő jutott. Az európai éllovasok Manchester (114) és Milánó (108), az első 10 között szerepelnek. (Ez a szám Budapesten csak 16, ami a 200. helyre volt elegendő.)

Nagy-Britannia tehát az első az öreg kontinensen. Ezt támasztja alá a CNBC írása is, miszerint Nagy-Britanniában az okostelefonok mára átvették a laptopok egyeduralmát az elektronikus kütyük terén. Egy friss országos telekommunikációs és médiafelmérés szerint ma minden harmadik ember (33 százalék) azt állítja a szigetországban, hogy az okostelefonja a legfontosabb eszköz számára az internet eléréséhez. 2014-ben ez az arány még csak 22 százalék volt. A laptopokat ezzel szemben már csak a britek 30 százaléka használja ugyanerre, szemben a tavalyi 40 százalékkal. A trendet egyértelműen a 4G hálózatok elterjedése gerjeszti – állítják. 2014-ben a 4G-előfizetések száma egyetlen év alatt 2,7 millióról 23,6 millióra ugrott a szigetországban. Ma már a britek 66 százalékának van okostelefonja, és jellemzően minden más eszköznél többet használják ezeket fényképezésre. A felmérés szerint egy évben 1,2 milliárd szelfit lőnek el. Az érintettek 10 százaléka pedig legalább heti rendszerességgel gyárt egy szelfit.

Mint minden mainstream ötletnek, így a szelfinek is akadnak szélsőséges változatai. Létezik például a „helfie”, amikor valaki a haját örökíti meg, vagy a „welfie” is, amit jellemzően konditermekben, edzés közben „lőnek” magukról a modern kori Nárcisszuszok. Habár ők kifejezetten kikérik maguknak, hogy a szelfizés csak a hiúságról szólna. Ahogy ezt 2010-ben egy művészettörténész is megírta a The New York Timesban: „a szelfikép nem az emlékezés eszköze, hanem egy kommunikációs folyam része”. Igaz, ami igaz: amerikai orvosok szerint viszont a szelfizés egyértelműen megnövelte a plasztikai sebészeti beavatkozások iránti érdeklődést az utóbbi években.

Ennek köszönhetően ma már maguk a múzeumok sem tudják, mit kezdjenek ezzel a mániával. Vannak helyek, ahol azt mondják, nagyobb a művészeti kiállítás értéke, mintsem hogy megengedjék a szelfibotokkal való fotózgatást. Ezzel szemben néhány liberálisabb kiállító nemhogy megengedi, de kifejezetten ösztönzi is látogatóit a különböző szelfik készítésére (mint például a Los Angeles-i művészeti múzeum). Sőt, San Franciscóban már van olyan tárlat is, amelynek kiállítótermei kifejezetten szelfibarátok: vagyis a lehető legideálisabb helyzetet teremtették meg ahhoz, hogy a látogatók tökéletes önfotókat gyártsanak.

A szelfit érintő rengeteg haláleset (szelfi pisztollyal, szelfi a felhőkarcolón, szelfi a vonatból kihajolva, szelfi vadállatokkal, szelfi a kőlavina előtt stb.) viszont sokakat arra ösztönzött, hogy tegyen a szelfiláz ellen. Tiltások, bírságok vagy éppen Oroszországban a biztonságos fotózást elősegítő „szelfi tízparancsolatok” is megjelentek, „Egy menő szelfi az életébe kerülhet”– figyelmezteti az oroszokat a belügyminisztérium. Mindez egyelőre hasztalan, hiszen az ellenoldal is remekül kampányol. Legutóbb az ismert skót napilap, a The Press and Journal írt arról, hogy a Loch Ness Marathon szervezői 50 ezer fontot, azaz több mint 22 millió forintot ajánlanak annak, aki szelfit készít futás közben a Loch Ness-i szörnnyel.