Kereső toggle

Szépségbónusz

Méltatlan kompenzációk

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A nemek közti bérszakadék felszámolása az Európai Unióban is égető kérdés. Az EU-ban egy nő átlagosan 15 százalékkal kevesebb bért kap ugyanazért a munkáért, mint egy férfi. Nem feltétlenül van így azonban, ha a hölgy kellőképpen dekoratív - írja a Spiegel Online. Egy kutatás szerint az előnyösebb külsejű nők majd’ 20 százalékkal magasabb fizetést kaphatnak Németországban, mint az átlag.

Elviekben az azonos munkáért járó azonos díjazás az Európai Unió egyik alapelve. Helyet kapott már az 1957. évi római szerződésben is, majd 1975-ben konkrét irányelv tiltott meg minden díjazásbeli megkülönböztetést az egyenlő vagy egyenlő értékű munkát végző nők és férfiak között. A 28 tagállamot tömörítő unión belül Észtországban a legrosszabb a helyzet, ahol 2013-ban 29,9 százalékos volt a nemek közötti bérszakadék – adta hírül nemrég az Ecostat. Ezt követi Ausztria (23 százalék), Csehország (22,1) és Németország (21,6). A közhiedelemmel ellentétben a helyzet közel sem az észak-európai országokban a legjobb, hanem Szlovéniában (3,2), Máltán (5,1) és Lengyelországban (6,4) zárul leginkább a bérolló.

Habár a szépségnek nincs egzakt definíciója, a tapasztalat azt mutatja, hogy a fényképes életrajzok esetében egy kis bőrhiba, egy kis súlyfelesleg könnyen oka lehet a kiszortírozásnak egy felvételi procedúrában – állítja a Spiegel által idézett tanulmány. Hiába, az aktuális szépségideál még a HR-eseket is befolyásolja. A kilencvenes évek óta ugyanis az elhízottság gyakorlatilag egyet jelent a lustasággal és az önfegyelem hiányával. Bezzeg az aszkétikusan sovány alkat azt sugallja, hogy tulajdonosa „bírja a kiképzést”, erős, fitt és egészséges. És erre a felettesek is különösen nagy hangsúlyt fektetnek – derült ki a kutatásból.

Eva Sierminska, egy luxemburgi kutatóintézet munkatársa 3500 férfival és nővel készített interjú alapján jutott a fenti eredményekre. Felmérésében 1-től 11-ig kellett osztályozni a „jelentéktelen külsejű” és a „feltűnően csinos” szélsőértékek között mozgó jelölteket. Ugyanakkor abban már nem tett különbséget, hogy az illető egy telt idomú Marilyn Monroe-t vagy egy rezgőcsontú Kate Moss-típust emelt az első helyre. A társadalomtudós Sierminska – többek között – ezért is támogatná az anonim pályáztatási folyamat bevezetését.

Tengerentúli antidiszkrimináció

De nem csak Németországban dívik a „szépségbónusz”. Az USA-ban és Kanadában is megfigyelhető ez a jelenség, habár mindössze 5 százalékban számszerűsíthető az ilyen jellegű fizetésbeli eltérés. Ennek egyik oka lehet az erős antidiszkriminációs törvény – mondják –, amely szerint például Kaliforniában a munkahelyi felvételkor nem kérhetnek igazolványképet, de még a jelentkező születési dátumára sem kérdezhetnek rá. Így viszont a kevésbé előnyös külsejű emberek is jobb esélyekkel indulnak az álláskeresésben.

A szerencsésebb helyzetben lévő amerikai nőket éppen ezért a „beauty premium”-nál sokkal jobban foglalkoztatja az, hogy a férfiakkal azonos „bánásmódot” kapjanak. A The American Association of University Women (AAUW), egy amerikai feminista szervezet szerint statisztikákkal bizonyítható, hogy a nemek közötti bérolló nagyon keveset változott az elmúlt évtizedben az USA-ban. 2013-ban a teljes munkaidős dolgozók körében a hölgyek átlagosan 78 százalékát vitték haza a férfiak fizetésének. E tekintetben az egyes szövetségi államok között is nagy különbségek vannak: míg Washington D. C.-ben az előbbi arány már 91 százalék, Louisianaban már csak 66. Ezzel egybecseng az AAUW következő megállapítása, miszerint a bérolló még jobban kinyílik a színes bőrű nők esetében. A latinó nők a fehér férfiak bérének átlagosan 54 százalékát kapják. A fekete bőrű nők esetében ez már 64 százalék. A szervezet szerint a nők minden szakmában hátrányból indulnak, még a hagyományosan nők által dominált munkákban is (például iskolai tanárok). A fizetésbeli különbségek pedig a kor előrehaladtával is nőnek. 35 éves korukig a nők képesek a férfiak bérszintjének 90 százalékát is elérni. később, idősebb korukban viszont már csak 75-80 százalékot érnek el. Az AAUW szerint pedig ezen még az oktatás, a képzés sem segít, habár hagyományosan ez lenne a módja a jövedelem növelésének. Sőt, minél magasabb egy nő végzettsége, annál nagyobb a bérkülönbség a vele azonos végzettségű férfiakhoz képest. Az effajta előítélet alól pedig a gyermektelen nők sem kivételek. Kutatásaik szerint a főiskolai végzettséggel rendelkező, teljes munkaidős szingli dolgozók körében is 18 százalékos volt a bérkülönbség a férfiak javára.

Szép eladó = jó áru

A szépség mint irányadó elv legjobban talán a szolgáltatóiparban és a kereskedelemben érvényesül. Ahogy a mondás tartja: szépen terített asztalról még az étel is finomabb. Azaz átfordítva: vonzóbb eladó több autót ad el, csinos pincérnőtől pedig több italt kérnek. Ám a jó külső megjelenés az üzleti tanácsadásban és a hivatalnoki munkában sem elhanyagolható tényező. Ezt mutatják például Amerikában a jogászi karrierek is. A különösen vonzó ügyvédek gyakrabban váltanak magánpraxisra, és jóval kevesebben maradnak meg „kirendelt védőnek”.

A külsővel való érvényesülésre pedig már gyerekkorban elkezdődik a ránevelés. A gyerekek hamar megtanulják, hogy a „szépek győznek”. Már az iskolában is előnyben részesítik az aranyosabb, csinosabb gyerekeket. Ez pedig akarva akaratlanul beépül a generációk viselkedésébe – állítja a luxemburgi társadalomkutató szakember. A szép külsejű ifjak gyakrabban vesznek részt közösségi feladatokban vagy éppen sporteseményeken, és jóval öntudatosabbak, magabiztosabbak is, mint azok, akik rendszeresen utolsóként érnek célba, vagy állandóan a cserepadon üldögélnek.

„Akinek nincs darázsdereka, kockahasa vagy szimmetrikus arcberendezése, az könnyen háttérbe szorul. Az ilyen adottságokkal rendelkezők az iskola elvégzése után jellemzően kerülik a „kirakatállásokat”, és inkább olyan munkákat választanak, amelyben a külső nem érvényesül: kézműipar, mezőgazdaság, termelés, gyártás. ezzel pedig gyakorlatilag a saját fizetési korlátaikat is meghatározzák” – írja Eva Sierminska.

A szépségideál pozitív diszkriminációja azonban a férfiakat sem kíméli. Marco Caliendo, a potsdami egyetem kutatója szerint az erősebbik nem esetében a testsúly a döntő kérdés, ám nem úgy, ahogy talán először gondolnánk. Caliendo egy New York-i kollégájával együttműködve 18 ezer adatot vizsgált, és arra a következtetésre jutott, hogy a termelési ágazatokban dolgozó férfiak esetében a túl soványak átlagosan 8 százalékkal kevesebbet keresnek, mint normál vagy éppen túlsúlyos társaik.

 

És itthon?

A fizetesek.hu oldal kutatásai szerint a magyar férfiak jövedelme átlagosan 21 százalékkal magasabb, mint a magyar nőké. Kutatási eredményeik egybecsengnek az EU aktuális statisztikáival. A Workania állásfórum által működtetett oldal szerint a magyar nők bérhátránya az elmúlt öt évben változatlan maradt. Ez a különbség pedig továbbra is magasabb az európai, 16 százalékos átlagnál.
Ezen belül pedig, minél magasabb iskolai végzettséggel rendelkezik egy nő, annál nagyobb lemaradásra számíthat – hogy a gyermekek számának növekedésével jelentkező különbséget már ne is említsük. A legnagyobb differencia ugyanis a diplomás munkavállalóknál mutatkozik, ahol a nők átlagosan 25 százalékkal keresnek kevesebbet férfi kollégáiknál – írja a fizetesek.hu. A felsővezetők körében (ahol a hölgyek aránya továbbra is elenyésző) szintén jelentős a bérszakadék – egy igazgatónő átlagosan 26 százalékkal kap kevesebbet, mint egy férfi ugyanebben a pozícióban, a középvezetők és menedzserek esetében pedig 18 százalék a különbség. De enyhül a differencia az OKJ-s végzettséggel rendelkezők esetében, az érettségizett munkavállalóknál, valamint a szakközépiskolai végzettségűeknél.
És egészen minimális az eltérés a segédmunkásoknál: ott a nők mindössze öt százalékkal keresnek kevesebbet. Ha a fizetéseket pozíciók és szakmák szerint hasonlítjuk össze, akkor némileg árnyaltabb képet kapunk. Az eredményeket ugyanis befolyásolja az is, hogy melyik nem képviselői dolgoznak többségben az adott területen. Így például, az egészségügyben dolgozó nővéreknél vagy az általános iskolai tanárok esetében – ahol a hölgyek jellemzően felülreprezentáltak – már jóval kisebb a fizetésbeli különbség.