Kereső toggle

Digitális rabszolgák

Embertelen körülmények között készülnek okostelefonjaink

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Tudta Ön, hogy világszerte másodpercenként átlagosan öt ember születik, ugyanakkor ötvenhét darab mobiltelefon kerül eladásra? A mobiltelefonok 15 év alatt nélkülözhetetlen kiegészítőivé váltak életünknek, és egyes tanulmányok szerint már a gazdasági növekedés fontos tényezői. A mobilipar tündöklése azonban súlyos áldozatokkal is jár.

Átlagosan hatpercenként használjuk telefonjainkat valamilyen okból, és a Föld lakossága másodpercenként mintegy 300 ezer SMS-t küld el – olvasható a nemzetközi kutatásokban. A legfrissebb adatok szerint tavaly a Földön élő 7,25 milliárd ember összesen 6,95 milliárd másik emberrel vette föl mobileszköz segítségével a kapcsolatot.

A nyugati országokban átlagosan száz emberre 121, a fejlődő országokban pedig 90 kontaktus jutott.

Érdekesség, hogy az orosz ajkú területeken a legnagyobb a mobilok elterjedtsége (100 emberre jut 133), míg Afrikában a legkisebb (66). Kétségtelen tény, hogy a mobiltelefonok terjedése még ma is megdöbbentően gyors ütemben zajlik. A Világbank egy 120 ország adatait feldolgozó tanulmánya szerint a mobilkészülékek elterjedésének 10 százalékos növekedése az adott ország 0,8 százalékos gazdasági növekedését eredményezi. De hasonló kutatások erősítették meg az eszközöknek a kereskedelemben vagy akár a mezőgazdaságban játszott pozitív szerepét is.

Még jelentősebbé válhat a mobilok szerepe, ha az elektronikus fizetés elterjedtsége is tovább növekszik. 2001-ben mindössze két országban volt lehetséges mobiltelefon használatával fizetni, 2006-ban kilencben, ebben az évben pedig már mintegy nyolcvanban. Érdekes adat, hogy a mobiltranzakciók igen nagy száma éppen a Szaharától délre eső afrikai országokból származik. Ennek oka, hogy ezekben az országokban van a legkevésbé kiépített bankhálózat – és egyáltalán bármilyen infrastruktúra –, ezért a mobiltelefonok jelentősége még nagyobb. Ugandában, Kenyá-ban, Tanzániában és Madagaszkáron például több úgynevezett mobilfolyószámla van, mint bankszámla.

Ilyen helyeken a mobiltelefon nemcsak a pénzügyi tranzakciókban játszik igen jelentős szerepet, hanem a képzés vagy akár az egészségügy területén is. Jó példa erre az úgynevezett MOMATHS vagy éppen a MAMA (Mobile Alliance for Maternal Action) elnevezésű mobilapplikációk és programok. A MOMATHS-szal és más hasonló programokkal a képzés és oktatás területén a megfelelő tanerő hiányát próbálják orvosolni Szenegálban, Nigériában, Tanzániában és Dél-Afrikában. A diákok ezen keresztül kapnak feladatokat, tananyagokat, és ezen keresztül kapnak instrukciókat a vizsgákra való felkészülésre is. A MAMA elnevezésű egészségügyi tanácsadó szolgálat segítségével pedig a terhes nők és fiatal anyukák kaphatnak tájékoztatókat SMS-ek vagy hanganyagok formájában. A MAMA-applikáció célja a tudatlanság és a rossz döntések visszaszorítása. Mivel ingyenes, nagyon gyorsan nő az elterjedtsége is: 2014 novemberében Bangladesben 1,2 millióan, Dél-Afrikában mintegy 650 ezren töltötték le a készülékükre.

De most jöjjön a feketeleves! Telefonjaink mintegy hatvan különböző kémiai elemet és több mint ötszáz komponenst tartalmaznak. A fedőlap például jellemzően magnéziumot és nikkelt, a képernyő pedig indiumot, európiumot és ittriumot, az elektromos egység tantánt és gadolniumot. Ezek közül jó néhány szerepel az EU „kritikus nyersanyagokat” tartalmazó listáján. Ennek két oka van: egyrészt ezek a nyersanyagok nem megújulóak, másrészt nehezen lehet őket újrahasznosítani. Így használatuk esetén mind a környezetszennyezés, mind a nyersanyag-források kimerülése súlyos kockázatot jelent. Ugyancsak problematikus, hogy ezeknek a nyersanyagoknak a lelőhelyei rendkívül koncentráltak.

A magnézium kitermelésének jelentős része Kínában (87 százalék), a tantálé pedig Ruandában és Kongóban zajlik (50 százalék). Afrikában százezrek dolgoznak embertelen körülmények között a digitális világ nyersanyagainak kitermelésére „szakosodott” bányákban. Nem véletlen, hogy a közelmúltban a „véres gyémántok” mellett a „véres ásványok” kifejezés is elterjedt a térségben. Szintén dilemma, hogy ezeknek a bányáknak a jelentős részét különböző fegyveres csoportok ellenőrzik, a bányák hozamait pedig arra fordítják, hogy évtizedes, kíméletlen háborúikat finanszírozzák. A bányákban dolgozó emberek pedig lényegében kényszermunkások. Sokan közülük még gyerekek, az éhezés elől menekülő nincstelenek, akik veszélyes és rendkívül nehéz körülmények között dolgoznak. Gépi segítség nélkül, 40-45 fokos hőségben és sötétségben, veszélyes és ingoványos aknákban, napi tizenkét órán keresztül,  és  maximum öt dollárnyi fizetségért.

A nyersanyagok kitermelését követően a telefonok és kütyük összeszerelése olyan, mint a kirakós játék: az iPhone-ok képernyőjét például Japánban, a kameráját Németországban, a processzort Dél-Koreában stb. gyártják. A végső összeszerelés azonban Kínában történik, az „ISlave”-ek, azaz a monoton, robotikus munkát végző embertömegek segítségével. A hírhedt Foxconn, az összeszerelő üzemeket működtető gigavállalat például több mint 1 millió munkavállalót foglalkoztat. A Foxconn üzemeiben korábban 15 órás munkanapokat dolgoztak végig a munkások 40 eurós havi fizetésért, beszédtilalom, toalett-stop és egyéb hajmeresztő szabályok közepette. Az embertelen körülmények miatt sok Foxconn-dolgozó öngyilkos is lett. Azóta némi nemzetközi nyomás hatására valamennyit enyhítettek a szigorú feltételeken, ám az ISlave jelensége korántsem szűnt meg.