Kereső toggle

Mugabe-pengők

Kenyeret egy zsák dollárért

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Világrekordot döntött Zimbabwében a hiperinfláció. A nemzeti valuta annak ellenére vált mostanra teljesen értéktelenné, hogy az elmúlt években több intézkedést is hozott a helyi nemzeti bank a pénz stabilizálása érdekében – tudósított nemrég a The Telegraph.

A tarthatatlan állapotot Robert Mugabe, az ország híres-hírhedt elnöke is megelégelte és bejelentette, az értéktelen zimbabwei dollárt végleg kivezetik a piacról. Így azok az állampolgárok, akik régi dollárral rendelkeznek, a megtakarításukat átválthatják amerikai dollárra, mégpedig megdöbbentő árfolyamon. 1 amerikai dollárt 35 billiárd (vagy ezerbillió, a tíz 15. hatványa) zimbabwei dollárért adnak majd a bankok. A zimbabwei nemzeti bank (Reserve Bank of Zimbabwe) elnöke, John Mangudya elmondta, hogy mostantól minden állampolgár, aki 2009 márciusa előtt nyomtatott helyi dollárral rendelkezik, jogosult arra, hogy bármelyik bankban beváltsa azokat amerikai dollárra a megszabott horribilis árfolyamon. A nemzeti bank mindössze 20 millió amerikai dollárnyi tartalékot különített el arra a célra, hogy ki tudja fizetni a zimbabwei dollártulajdonosokat. A közeljövőben tehát a zimbabweiek több qvadrilliónyi helyi dollárt válthatnak be pár amerikai bankóra.

A dél-afrikai ország már 2009-ben engedélyezte az amerikai dollárral és a dél-afrikai randdal történő fizetést, miután a zimbabwei dollárt a 2008-as válsággal beütött hiperinfláció tönkretette. Bár az ország hivatalos fizetőeszközének megmaradt a zimbabwei dollár, a példátlan mértékű, 500 milliárd(!) százalékkal megnőtt infláció után nem volt kétséges, hogy a valuta napjai meg vannak számlálva. Ezzel pedig hazai pengő-hiperinfláció-rekordunkat is megdöntötte – (Lásd erről bővebben keretes írásunkat.) Amikor Zimbabwében a 2008-as válság tetőzött, az emberek műanyag zacskókban cipelték a bankjegyeket a kisboltokba, hogy olyan alapvető élelmiszereket tudjanak vásárolni, mint a kenyér vagy a tej. Az árucikkek annyira drágák voltak és akkora volt a hiány, hogy az emberek szappanból például nem darabokat, hanem forgácsokat, olajból pedig csak teáskanálnyi adagokat vásároltak. Ráadásul az árak naponta legalább kétszer emelkedtek. A legmagasabb címletű zimbabwei bankjegyet 2008-ban nyomtatták, 100 billió névértékben. Ennyi pénzből ma már egy hétre elegendő buszjegyet sem lehetne venni.

A jelenlegi beváltással egyidejűleg a kormány bejelentette, hogy szeptemberig teljesen kivonják a forgalomból a régi valutát. A zimbabwei állampolgároknak így néhány hónap áll rendelkezésükre, hogy régi bankjegyüket beváltsák, ám sokan más megoldást választottak: szuvenírként értékesítik az értéktelen papírokat a turistáknak – jegyzi meg a The Telegraph.

Mindenesetre a helyi központi bank most végignézi a régi bankkönyveket és minden számlatulajdonos megkapja amerikai dollárban a pénzét a már említett 35 ezerbillió/1-es árfolyamon. Azaz, pontosabban, a szabály szerint 175 ezerbillió zimbabwei dollárig egységesen 5 amerikai dollárt fizetnek minden számlatulajdonosnak, efölötti összegekre pedig már a fenti árfolyamot használják. Ezen kívül, bárki bármikor kaphat még amerikai dollárt, ha megmaradt bankóival besétál egy bankfiókba, de már 250 billiós (0,25 ezerbilliós) árfolyamon. Ez azt is jelenti, hogy az a bizonyos 100 billiós bankjegy már csak 40 centet ér.

 

Zimbabwe: lejtőn a diktatúra

Az 1965-ben Rhodesia néven függetlenné vált egykori brit gyarmat fajüldöző politikát folytató kormánya 1979-ben állapodott meg a többségi fekete bőrű lakosságot képviselő gerillák képviselőivel a hatalomátadásról; cserébe az új hatalom garantálta a fehér bőrű lakosság személyi és vagyonbiztonságát. 1980-ban többségi kormány alakult, Rhodesia felvette a Zimbabwe nevet és nemzetközileg elismert országgá vált. A miniszterelnök Robert Mugabe lett, aki 1987-ben az államfői tisztséget is megszerezte és rövid idő alatt diktatórikus hatalmat épített ki. A kilenvenes évektől kiszorította a hatalomból a fehér telepesek képviselőit, akik a 2000-ben elindított kaotikus földreform és az időnként pogromokba torkolló üldözések elől tömegesen menekültek el az országból. Az ország korábban virágzó gazdasága emiatt összeomlott, az alapvető árucikkekből hiány alakult ki. A nemzetközi tiltakozást semmibe véve, Mugabe a 2002-es elnökválasztás eredményét meghamisítva újabb 6 évre megőrizte elnöki székét, majd 2003-ban erőszakkal verték le az ellenzék és a szakszervezetek tiltakozó akcióit, két évvel később pedig több százezer, főleg szegény, az ellenzéket támogató személy házát semmisítették meg.

 

A hiperinfláció története

A hiperinfláció jelensége nem új keletű. Bár a legismertebb példák 20. századiak (az első világháború utáni német és a második világháborút követő magyar), a nagyarányú pénzromlás jelensége már a Római Birodalomban is ismert volt. A császárok adói alól rengetegen szerettek volna kibújni, így az uralkodók válaszlépésként drasztikusan csökkentették az érmék nemesfémtartalmát, ami gyors elértéktelenedéshez és (hiper) inflációhoz vezetett.
Az infláció (magyar kifejezéssel: „pénzromlás”) a közgazdaságtanban az árszínvonal tartós emelkedését jelenti a pénz vásárlóerejének romlása mellett. Eredetileg az infláció kifejezés felfúvódást jelentett, ilyen értelemben használja az orvostudomány is. A pénzromlás fogalmának leírására először az amerikai polgárháborúban használták, amikor a papírpénz mennyisége számottevően emelkedett az ércpénzhez képest. A defláció, vagyis a negatív infláció (az árszínvonal csökkenése) a gazdasági növekedést fogja vissza, vagy egyenesen gazdasági visszaeséshez vezet. A stagfláció olyan viszonylagosan magas infláció, amely a gazdaság stagnálásával és magas munkanélküliséggel jár együtt. Az infláció a kormányok egyik rejtett adójellegű bevételének, az inflációs adónak a forrása.
A 20. század két legemlékezetesebb hiperinflációját Németország és Magyarország volt kénytelen elszenvedni. Előbbi az első világháborút követő jóvátételi kötelezettségének nem tudott eleget tenni, aminek következtében francia és belga csapatok szállták meg Rajna-menti ipari övezeteit, megbénítva az ipari termelést. A pénzügyi nehézségeket a német kormány fedezet nélküli pénznyomtatással igyekezett enyhíteni, ami végül hiperinflációba torkollott. A pénzromlás mértéke elérte a havi 3,25 millió százalékot (az árak 49 óránként duplázódtak). A Rubicon történelmi folyóirat online változatának a 20. századi hiperinflációkról szóló írása szerint a németországi hiperinfláció olyan mértékű volt, hogy az üzletekben fizetéskor az időrabló számolás helyett inkább súlyra mérték a bankjegyeket.
A múlt századi történelem legnagyobb hiperinflációját, amely egészen a zimbabwei dollár árfolyamának 2008-as összeomlásáig a világcsúcsot tartotta, Magyarország szenvedte el 1945–46-ban. A Rubicon írásából kiderül, hogy 1944-ben a magyar pengő 1938-as értékének huszonhatodát érte, majd 1945 végére a pengő értéke az előző évi hatvanketted részére csökkent, köszönhetően az országban több mint fél éven át zajló harcoknak, a termelés leállásának és az ipari infrastruktúra megsemmisülésének, valamint a fegyverszüneti egyezményből következő jóvátételi kötelezettségnek.
Az árak egészen hihetetlen ütemben emelkedtek: a Rubicon idézett cikkében Tarján M. Tamás a következő példával szemlélteti a folyamatot: egy kiló kenyér 1945 augusztusában 6 pengőbe került, ezzel szemben 1946. május elején 8 millió (!), míg június végén már 5,85 milliárd (!!) pengőt kellett érte kifizetni. Az infláció tetőpontja az 1946-os év júliusa lett, amikor az árak átlagosan 15 óránként megduplázódtak. Az újabb és újabb címletek nem voltak képesek lépést tartani a pénzromlással: a pengő után hamarosan jött a milpengő – azaz millió pengő – majd miután ebből is kiadták az egymilliárdos címletet, be kellett vezetni a bilpengőt, ami a milliárd ezerszeresét jelentette. 1946 júniusában már a bilpengő is a százmilliós címletnél tartott, ami az óta is a világtörténelem legnagyobb címletű bankjegyének számít.
Az 1946 nyarára fékezhetetlenné váló folyamatokat a forint augusztus elsejei bevezetése, a szigorú költségvetési politika és a gyors ütemben magára találó ipari termelés beindulása állította meg. 1946. augusztusában 400 ezer      kvadrillió pengőért lehetett egy forinthoz hozzájutni. A magyar rekordot a zimbabwei dollár főszövegünkben részletesen tárgyalt 2008-as összeomlásáig semmi nem veszélyeztette.