Kereső toggle

Kiberháború a láthatáron?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ha az USA már tényleg készülődik egy jelentős kiberháborúra - ahogy Edward Snowden mondta -, akkor az egész világnak fel kell készülnie egy veszélyes, kibertéri fegyverkezésre, ahol az eddiginél is nagyobb bizalmatlanságra lehet számítani az USA és Oroszország között - véli a Russia Direct internetes hírportál.

Néhány napja a Der Spiegel közzétette a volt NSA-ügynök, Edward Snowden titkos aktáinak második részét. Ezen iratok alapján kiderült, hogy az Egyesült Államok globális megfigyelési programja több szinten készíti fel az USA-t egy világszintű kiberháborúra más országokkal szemben. Ahogyan a titkos akták második része azt felfedi, az NSA feltételezi, hogy a jövő jelentősebb háborúinak megvívására már a kibertérben kerülhet sor. A dokumentum továbbá hangsúlyozza a rosszindulatú szoftverek fejlesztésének fontosságát, amelyek képesek megbénítani az ellenséges ország kulcsfontosságú, infrastrukturális objektumait, a banki rendszereket, erőműveket, reptereket vagy a víz- és áramellátást.

2013-ban, a Snowden-féle akták első kiszivárogtatásakor voltak, akik úgy vélekedtek, hogy az NSA vezető elektronikus megfigyelőrendszere egy jobb átláthatóságot biztosít majd az állambiztonság tevékenységében, és azt remélték, hogy a hírszerzés is jelentős reformok elé néz ezáltal. A várakozások ellenére azonban úgy tűnik, hogy az alapokat érintő változtatások lehetőségét mégsem aknázzák ki, hiszen a nemzetek jelen pillanatban sokkal fontosabbnak tartják ennél a kiberfenyegetések megelőzését. Egyesek szerint pedig már most benne vagyunk egy igazi „hibridháborúban”, így teljesen felesleges már az átfogó reformokon töprengeni.

A legutóbbi, internetbiztonságról folytatott tárgyalásokon Barack Obama amerikai elnök egy olyan törvény meghozatalára sürgette a Kongresszust, amely ugyan erősítené az adatvédelmi szabályozásokat, és segítené a kritikus infrastrukturális objektumok (kormányzati számítógépek és hálózatok) kiberbiztonsági védelmét, ám ebből kifolyólag – nagy valószínűséggel – sértené az egyének civil jogait és magánszféráját.

És ami talán az egész helyzetet még ellentmondásosabbá teszi, az az, hogy az Obama által említett törvénytervezet rengeteg ponton ütközik a Snowden-féle dokumentumokban található adatokkal. Ezek az akták ugyan csak a jéghegy csúcsát fedték fel, de már most tömegfelügyeletről és megfigyelésekről beszélnek a szakértők. Rossz nyelvek szerint ugyanis az USA már rég kifejlesztett egy olyan rosszindulatú szoftvert, amely képes megbénítani a számítógépes hálózatokat és ezáltal potenciálisan mindazokat az insfrastrukturális egységeket, amelyek számítógépes vezérléssel működnek.

Mialatt a világ az NSA által kiadott rosszindulatú programok potenciális lehetőségeit próbálja feldolgozni, addig az USA és Nagy-Britannia már be is jelentette azon célját, hogy levezényelje a közös „kiberháborús játékait”, azaz hogy kölcsönösen kibertámadásokat és megoldásokat szimuláljanak gyakorlásként. A kibertámadások egyébként jogi értelemben ma is büntethetők, ám a gyakorlatban ez mégsem történik meg. A törvényhozói szakadékot ugyan széles körben felismerték már, ám az együttes megreformálás lehetősége minimális – különösen az elmúlt évek geopolitikai turbulenciái miatt.

A Russia Direct cikke azt is megjegyzi, hogy mind Obama, mind a brit miniszterelnök, David Cameron, amikor mélyponton volt a belpolitikában, ugyanahhoz a populista megoldáshoz nyúlt a renoméja helyreállítása érdekében: beszédet intézett a választókerületek felé a biztonsági problémákat illetően. Ily módon, még a Charlie Hebdo elleni merénylet is különösen kapóra jött számukra, ami csak tovább növelte mondandójuk aktualitását.

Cameron is – Obamához hasonlóan – a biztonság vs. magánszféra problematikájával küzd hazai berkekben.  Helyzetét pedig csak nehezíti, hogy nemrég kiszivárgott: a helyi hírszerző testület újságírók e-mailjeit vizsgálta át azok előzetes beleegyezése nélkül. De még a kezdődő botrány ellenére is úgy tűnik, hogy – magánszféra ide vagy oda – jó eséllyel hamarosan életbe léptetik a tavalyi terroristaellenes törvényjavaslatot is.

Mialatt az USA és a britek egyre szorosabban kötik egymáshoz a ladikjaikat (most legutóbb deklaráltan egy ötéves közös munka erejéig), úgy erősödik egy hasonló szövetség Oroszország és Kína között is. Az Oroszországot ért „első kibertámadás” 2014 nyarán történt, amikor állítólag a „központi rendszer sebezhetőségét” illetően fedtek fel információkat illetéktelen felek. Ezt követően már 2014 szeptemberében bejelentették, hogy Oroszország és Kína arra az elhatározásra jutottak, hogy aláírják a „kibertéri szövetséges viszonyról szóló” szerződésüket a 2015-ös évre vonatkozóan. Nem meglepő, hogy az orosz és kínai kormányzati álláspontok igen közel állnak egymáshoz a kiberteret illetően. A közös gyakorlatokon túl Oroszország kifejezett szándéka az is, hogy ügyükhöz megnyerjék a BRICS (Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-afrikai Köztársaság) szövetség tagjait is, valamint a Shanghai Összefogás Szervezetet (SCO), a Közös Biztonsági Megállapodás Szervezetet (CSTO) és az újonnan beindított Eurázsiai Gazdasági Uniót is.

Látva a formálódó koalíciókat pedig, sokak szerint egyre nehezebb lesz ezen a téren a fair play megtartása, hiszen az igazi fegyverkezés már réges-régen elkezdődött.

Olvasson tovább: