Kereső toggle

Tanácsok a 24. órában

Még mindig küszködnek a devizahitelesek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kitolná az árfolyamgátba való belépés határidejét egy hétfőn benyújtott költségvetési módosító javaslat. Így az eredeti 2012. december 31-ei határidő helyett a devizahitelesek 2013. március 29-éig léphetnek majd be az árfolyamvédelmi programba. Egy, a bajba jutott devizahiteleseknek rendezett konferencia szervezői szerint aki teheti, éljen ezzel a lehetőséggel.

December elején került megrendezésre az EDF Global Kft. és a bankweb.hu közös programja Konferencia a bajba jutott devizahiteleseknek címmel. A deklaráltan „minden szervezettől és érdektől mentes” konferencia legfőbb célja a közérthető formába öntött tájékoztatás a devizahitelek által érintett (vagy inkább sújtott) emberek aktuális lehetőségeiről. Mint ahogy a szervezők is jelezték és az internetes kommentek is jól mutatták, a téma még mindig nagyon érzékeny, és rendkívül sok indulatot korbácsol fel. Nem csoda, hiszen bármilyen pénzügyi vagy bankpiaci szakértő is szólal fel utólag a témában mint „megértő pártfogó”, mindig ott lebeg a kimondatlan kérdés: ő vajon hány alkalommal adott el devizaalapú hitelt, vagy hányszor javasolta ennek felvételét az ügyfeleinek? De ezt mindenki rendezze el a saját lelkiismeretével. Egy biztos, pár évvel ezelőttig igenis volt olyan helyzet, amikor racionális döntés volt egy devizahitel felvétele.

Tatár Attila, a bankweb.hu portál szakértője többször hangsúlyozta, hogy „a feleknek végre túl kell lépnie az egymásra mutogatáson”. Ahogy elhangzott: ebben a játékban ma már nincsenek győztesek. Vesztett rajta az állam, a bankok, a hitelezők és a hitelfelvevők is. Habár minden résztvevőnek megvan a maga sara, a hiteladósok gyakran esnek abba a hibába, hogy örökre meggyűlölik a bankokat, és engesztelésül az államtól várják a mindent megoldó segítséget. Az előadók egyöntetű válasza erre az, hogy mindkét hozzáállás alapvetően téves.

Mészáros Aranka, a Szent István Egyetem docense az adósok lelkiállapotáról és a helyzetük érzelmi feldolgozásáról beszélt. A docens asszony saját családi példáján keresztül mutatta be, hogy igenis rajtunk múlik, hogy hajlandóak vagyunk-e tanulni a hibáinkból és új életet kezdeni. A válság idején ő maga is arra kényszerült, hogy közölje tinédzser lányával: nem tud neki több új (értsd márkás) ruhát venni. A lány kétnapi sírdogálás után azonban saját ötlettel állt elő: régi ruháit eladta egy online adok-kapok oldalon, a bejövő pénzből pedig bevásárolt a közeli turiban.

Mészáros Aranka érdekes megállapítása volt az is, hogy a devizahitel-adósok gyermekei rendszerint nyakló nélkül veszik fel a diákhitelt is. Ennek oka – mondja az egyetemi oktató –, hogy az adott családban általánosságban is jelen van a pénzügyekhez való rossz hozzáállás. Ha pedig a gyerek nem hall értelmes beszédet a pénzről, sőt, ha egy számla megérkezésekor csak a szülők jajgatása marad meg benne emlékként, akkor nem csoda, hogy ő is ezt örökíti tovább. Pedig ha rezsiszámlát kapunk, az azt jelenti, hogy még mindig van fedél a fejünk felett, ahol van víz-, áram- és gázszolgáltatás. Ezt is meg kell becsülni.

A pénzügyekkel kapcsolatos panasztétel ma meglehetősen bonyolult, emiatt sokan már az elején feladják – mondta Tatár Attila. Egy hitelpanasz-folyamat során mindig nagyon fontos az írásbeliség kikényszerítése. Több negatív példa is mutatja, hogy az ügyfelet olykor hónapokig csak hitegeti a bank, de konkrét lépéseket nem tesz, mert az eset épp egy rosszul képzett ügyintézőhöz került, aki semmit sem dokumentált. A panaszunkat emellett a központi panaszkezelésre is mindig el kell juttatni, mert nem elegendő csak a bankfióki dolgozó bevonása. A hitelintézetnek alapvetően 30 napja van a válaszadásra, ezt követően – ha nem kaptunk kielégítő választ – a PSZÁF-nél (Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete) folytathatjuk az eljárást egy beadvány keretében. A PSZÁF eljárásának célja azonban nem az egyedi jogsérelmek kezelése, hanem legfeljebb egy olyan határozat kiadása, melynek segítségével a fogyasztó hatékonyabban tudja érvényesíteni kártérítési igényét a bíróságon. Bármilyen eljárásba is fogunk bele, sosem szabad elfelejtenünk, hogy ez idő alatt a hiteltörlesztésünk nem szünetelhet. „Maga az eljárás nem függeszti fel ezt a kötelezettséget, mint ahogyan azt sokan gondolják” – mondta Tatár Attila.

A 2011 júliusában létrejött Pénzügyi Békéltető Testület (PBT) viszont alternatívát kínál a bírósági rendezéssel szemben. Fontos tudni, hogy míg a békéltető testület eljárása ingyenes, a bevonni kívánt szakértők költségét meg kell fizetni. Egy ilyen eljárás csak akkor kezdeményezhető, ha a fogyasztó már előzőleg megkísérelte rendezni panaszát az érintett pénzintézettel.  2012 novemberében az Országgyűlés elfogadta a pénzügyi ombudsmani poszt létrehozásáról szóló javaslatot. Az ombudsmanhoz magánszemélyeknek és mikrovállalkozásoknak is lehetőségük lesz fordulni. Feladatait a fogyasztóvédelmi törvényben rögzítik, míg ő maga nem kérhet, és nem fogadhat el utasítást a kormánytól, sem más államigazgatási szervtől vagy egyéb szervezetektől.

A konferencia jogászai – mindent összevetve – inkább a bírósági peres út elkerülését tanácsolták az érintetteknek, hivatkozva annak költséges, hosszadalmas és nem túl reményteli folyamatára. Ellentétben a témát övező sok dezinformációval, devizahitel-szerződést eddig még egyetlen bíróság sem ítélt semmisnek – hangsúlyozta az egyik előadó.

Az előadásokból kiderült: a megoldások kerékkötői sokszor mi magunk vagyunk. Dacolunk a bankokkal, nem ismerjük el saját felelősségünket, nem akarunk életmódot váltani, várjuk a mindenható állami segítséget. A hitelezők hozzáállásáról általánosságban elmondható, hogy megoldási javaslataik (futamidő kitolása, áthidaló hitelek) csak a probléma elodázását jelentették. A probléma kialakítását megelőzően pedig még nem tárgyalnak az ügyféllel, hiszen amíg az adós úgy-ahogy képes fizetni, nekik nem áll érdekükben megbontani a fennálló konstrukciót.

Fontos megállapítás, hogy az eddigi kormányzati programok hatása – természetüknél fogva – rendkívül korlátozott, amit sokszor még tetéz, hogy nem is jutnak el a megfelelő információk az érintettekhez. A végtörlesztési lehetőség például csak a devizahitelesek 25 százalékát segítette ki a bajból. A Nemzeti Eszközkezelő programja várhatóan a bajba kerültek szintén negyedét lesz képes kivezetni ebből a folyamatból. De mire számíthatnak a többiek? „Számukra jó lehetőség lenne az árfolyamgát, de ezt csak az érintettek közel 30 százaléka tervezi igénybe venni. Ez az arány egyszerre mutat bizalmatlanságot, kiábrándultságot és némi optimizmust is az árfolyamok kapcsán” – mondta a pénzügyi szakértő.

Olvasson tovább: