Kereső toggle

Hitelkegyelem

Az Egyesült Államokban van menekvés az adósságcsapdából

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Úgy tűnik, a világnak nem minden pontján olyan kegyetlenek a bankok, mint Magyarországon. Az Egyesült Államokban az is megtörtént, hogy a bedőlt hiteleket elengedték, majd a bajba jutott ügyfél új hitelt kapott.

„Kiszedni a bankból a pénzt” – kezdte egy, a tengerentúlon bevett kifejezéssel a beszélgetést az az amerikai vállalkozó, akit lapunk az ottani hitelezési szokásokról kérdezett. A magyar fülnek szinte hihetetlen történet ismertetése előtt szögezzük le: a vállalkozó beszámolója nem érint makrogazdasági összefüggéseket, csupán saját sztoriját mondta el. 

George először a bankokból való pénzkiszedést magyarázta el: az USA-ban – még a 2008-as csődhullám előtti időkben – 10 százalékos önrésszel és 90 százaléknyi hitellel lehetett ingatlant vásárolni. Ő például öt házat vett – mindez a kilencvenes években történt – jellemzően 100-140 ezer dollárért ingatlanonként. A házakat vállalkozásában hasznosította, a megtermelt nyereségből folyamatosan fizette a törlesztőrészleteket. A „pénzkiszedés” pedig akkor jött el, amikor – mintegy húsz év elteltével – a házak értéke a többszörösére nőtt: George esetében például a 140 ezerért vásárolt házat 1,2 millióra értékelte a bank, a két összeg közötti különbözetet pedig újabb hitel formájában egy összegben megkapta. „Amerikában mindenki mindent hitelből csinál” – mondta a férfi arra a felvetésre, hogy nem aggasztotta-e a gondolat, hogy képes lesz-e fizetni hatalmasra duzzadt hitelállományát. Nem ez érdekelte, hanem az, hogy hová fektesse be a házaira kapott összeget. Elmondása szerint a stratégia jól működött, vállalkozásai nyereséget termeltek.

A baj 2008-ban ütött be nemzetgazdasági szinten: egy sor bank csődbe ment, köztük az is, amelyik George-nak hitelezett. A férfi szempontjából azonban szerencsésen alakultak a dolgok, mivel az a bank, amelyik a csődbe ment helyére lépve átvette ügyfelei közé, elengedte a fennálló hiteleit. Elmondása szerint összesen körülbelül ötmillió dollárt, azaz több mint egymilliárd forintot. Az elengedést azért kérte, mert időközben az állam – egy koholt vád alapján – visszavonta az ingatlanok hasznosítására szóló engedélyét, így megszűntek a bevételei. Mivel George mindezt hivatalos dokumentumokkal tudta igazolni, a bank leírta a tartozását. Hab a tortán, hogy vállalkozását, ami tehát nem csődbe ment, hanem az engedélyét vonták vissza, átvette egy családtagja, aki – lévén új vállalkozó – újabb hitelt kapott. George szerint ez azért történhetett meg, mert az USA-ban nem számít, ha az új tulajdonos a nem fizető adós rokona, ott mindenki magáért felel.  

Az új bank engedékenységét a férfi azzal is magyarázza, hogy erre valamilyen szinten a törvény is kötelezte, mivel a csődhullám során adófizetői pénzből mentette meg az állam. Ez a momentum azért érdekes, mert a csőd Európába gyűrűzése után magyar bankokat is megmentett a magyar állam adófizetőinek a pénzéből, a megmentett magyar bankok azonban nyomokban sem tanúsítottak az amerikaiakhoz hasonló hozzáállást a bajba jutott hitelesekkel kapcsolatban.

George azonban további érdekességeket is elmesélt: a bankok az USA-ban közösen viselik a kockázatot az adóssal. Amikor a csőd miatt az ingatlanok értéke töredékére esett, a bankok is léptek: ha például valaki a korábban 1 millió dollárra értékelt háza után vett fel hitelt, de annak ára időközben 500 ezer dollárra esett vissza, a különbözet arányában a bank elengedte a tartozás egy részét.

Amerikában – folytatta interjúalanyunk – törvény mondja ki, hogy a bajba jutott adós nem kerülhet utcára, az állam pedig segíti polgárait, hogy ne veszítsék el ingatlanukat. Létezik a magáncsőd intézménye is, aminek az a hátránya, hogy aki magáncsődöt jelent, hét évig nem kaphat újabb hitelt. Előnye viszont, hogy kap türelmi időt – haladékot – a bedőlt hitelének törlesztésére, és ez az idő négy-öt év is lehet. Az adós bent maradhat ingatlanában, továbbá – mint fentebb említettük – magáncsőd esetén is igényelhető a hitel egy részének leírása a fedezetül felajánlott ingatlan értékcsökkenésének arányában.

Olvasson tovább: