Kereső toggle

Fellegi rögös útja

Még továbbra is távoli az IMF-hitel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nem kapkodja el a tárgyalásokat az IMF a magyar kormánnyal az országnak nyújtandó „biztonsági védőhálónak" szánt hitelről, mert szkeptikusak azzal kapcsolatban, hogy a magyar gazdaságpolitika megfelelő növekedési pályára képes állítani az országot.  Az előző IMF-szerződéskor, 2008-ban nem volt idő a precíz számítgatásokra, most viszont lesz, ami nehéz tárgyalásokat vetít előre.Talán őszre lehete tető alá hozni a megállapodást. Ehhez viszont az szükséges, hogy a kormány valóban akarja az IMF-hitelt, amiért keményen meg kell dolgoznia.

„A kormány által a parlamentnek benyújtott új jegybanktörvény sem felel meg az IMF igényeinek, de ezt jelen formájában nem szabnák a szerződés feltételéül, azonban rendkívül szkeptikusak a kormány által vázolt növekedési tervekkel szemben. Álláspontjuk szerint az elmúlt évek intézkedései »szétverték« Magyarország úgynevezett növekedési potenciálját" - tudtuk meg az IMF valódi véleményét megbízható banki forrásokból.

Négy évvel ezelőtt az EU-IMF- párosnak többek között azért is fontos volt a gyors megegyezés a Gyurcsány Ferenc vezette kormánnyal, mert tartani lehetett attól, hogy Magyarország esetleges csődje megfertőz más országokat is. Jelenleg viszont nem áll fenn ennek a veszélye, így nincs nyomás az IMF szakértőin a gyors megállapodásra.  A nemzetközi banknak lehetősége és ideje van arra, hogy a kormány által benyújtott terveket alaposan mérlegelje, például azt, hogy milyen adósságpályát tartanak reálisnak Magyarország számára. Az ügyben járatos forrásunk szerint tekintettel arra, hogy a Valutaalap szakértői között az a vélekedés, hogy az utóbbi két évben sokat romlott Magyarország növekedési potenciálja, gyakorlatilag abban kételkednek, hogy egy újabb, „minőségi" gazdasági program nélkül képes lenne-e visszafizetni a hitelt, képes-e Magyarország kinőni az adósságát.

A növekedési potenciált többek között az rontotta, hogy kormányzati intézkedések hatására lecsökkent a bankok hitelezési hajlandósága,  apadt a befektetői hajlandóság. Másfelől az adórendszer változásainak következtében az alacsony képzettségű munkaerő tekintetében drágának számít a magyar képzetlen munkás Európában. Ez gátja lehet annak, hogy további összeszerelő üzemek települjenek Magyarországra. A „növekedési potenciál" helyreállításához viszont az Orbán-kabinetnek jelentős gazdasági fordulatot kellene végrehajtania, aminek ma még nem látszanak az előjelei.

Egy, a Nemzetgazdasági Minisztérium szakértői munkájára rálátó forrásunk szerint a minisztériumi közgazdászcsapat számára is kihívás lenne egy nagyobb növekedésre képes gazdasági program összeállítása, mert az utóbbi hónapokban ez a szakapparátus csupán a rövid távú költségvetési egyensúly megteremtésével tudott törődni. Másrészt ma még nincs meg az összhang a Matolcsy-minisztérium és az IMF-tárgyalásokat ez idáig irányító Fellegi Tamás vezette stáb között, noha olyan rázós, politikai kockázatokat rejtő kérdésekre kell választ találni, mint az önkormányzatok felduzzadt hitelállománya, a közösségi közlekedés reformja, illetve az egykulcsos adórendszer negatív hatásai. A stábok közötti információáramlásnak talán az sem kedvezhet, hogy Matolcsy és Fellegi között nem túl szívélyes a kapcsolat.

A másik probléma, hogy nem derült ki világosan, hogy a kormány valóban megtörte-e Brüsszel ellenállását, vagy csak az európai elit váltott stratégiát, jelesül Barroso  megelégelte a faltörő kos szerepét, és a „rossz zsaru" pozícióját ezentúl más nemzetközi szervezetekkel is megosztják. A gyakorlatban három „erőközpontban" kell megegyezést elérnie a kormánynak: Frankfurtban (az Európai Központi Bank központjában), Brüsszelben (az uniós vezetőknél), valamint Washingtonban, az IMF „főhadiszállásán".

Bár szavakban mindegyik fél a megállapodás pártján áll, de az sem világos, hogy ki mennyire is akarja ezt a szerződést. Az IMF (de leginkább az EU) számára nem sürgető a megegyezés, miközben az Orbán-kormány részére egy ilyen szerződés számos hátránnyal járna. Először is az IMF és az EU negyedévenkénti kontrollja kizárná, hogy a 2014-es választásokra választási, osztogatós költségvetést készítsen a Fidesz-KDNP-pártszövetség. Másrészt az IMF szakértőcsapata számára (amely előkelő nemzetközi egyetemeken végzett közgazdászokból áll) komoly szakmai kihívás elfogadható programot készíteni, különösen akkor, ha - ahogy előbb írtuk is - van idő a „szőrözésre". Pontosabban, az akkurátus számításokra.

Orbán Viktor és több kormányzati szereplő közelmúltbeli nyilatkozataiból „nagyítóval" kiolvasható egy valamiféle „B terv" lehetősége.

A kormányfő egy huszáros hajrával elképzelhetőnek tartja, hogy már a nyár elején elkészülnek a költségvetés és az adótörvények fő számaival. A tervezett kormányátalakítással lendületbe hozott kabinet olyan gazdasági programot tesz le például a júniusi Ecofin (az uniós tagországok pénzügyminisztereiből álló grémium) ülésének asztalára, amellyel Magyarország kikerül a túlzott deficiteljárás alól, elhárulnak a kohéziós források lehívásával kapcsolatos akadályok. Ezen optimista szcenárió megvalósulásával erősödik a forint, a jegybanknak pedig lehetősége nyílik a kamatcsökkentésre. Kedvező hangulat és a helyreálló hitelesség esetében pedig akár okafogyottá is válhat egy IMF-EU-hitelszerződés, mert az állam a piacról is képes lehet a lejáró hiteleit megújítani.

Az Állami Adósságkezelő Központ ugyanis támogatja, hogy amennyiben adott a megfelelő likviditás, és számottevően csökken az állampapírok hozama iránti igény, akkor megpróbáljon devizakötvényt kibocsátani a magyar állam.

 

Olvasson tovább: