Kereső toggle

Messze még a költségvetési cél

Elszámították magukat?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ami sokat hozna a konyhára, azt szinte lehetetlen megvalósítani, a többi intézkedés hatása viszont hosszabb távon elhanyagolható – derül ki a sorok között olvasva a Költségvetési Felelsségi Intézet Budapest (KFIB) legújabb tanulmányából, amely a munkaerpiacot, a szociális juttatásokat, illetve a nyugdíjrendszert érint kormányzati javaslatokat veszi górcs alá.

Habár a jelenlegi magyar kormány tavaly a jogalkotásról szóló új törvénnyel arra kötelezte magát, hogy részletes gazdasági, társadalmi és költségvetési hatásvizsgálatokat készít a programjai mellé, ez egyelőre elmaradt. Hiánypótló munkát végzett viszont a KFIB, egy hazai nonprofit vállalkozás, amely publikus tanulmányai révén igyekszik rámutatni arra, hogy „gondos tervezés nélkül nehéz nagyot alkotni”.
A KFIB a legutóbbi tanulmányában a munkaerőpiacot, a szociális ellátásokat, valamint a nyugdíjrendszert érintő kormányzati intézkedések költségvetési hatásait vizsgálta. Név szerint nyolc javaslatot elemeztek. Ezek címszavakban: álláskeresési támogatások csökkentése, táppénzek változtatása, családtámogatási ellátások nominális (abszolút összegű) rögzítése, szociális juttatások összegének maximalizálása, rokkantnyugdíjak felülvizsgálata, korengedményes nyugdíj megszüntetése, az öregségi nyugdíjnak csak inflációval való növelése, valamint az új közmunkaprogram bevezetése.
A KFIB összeállított egy úgynevezett „alapcsomagot”, amely a kormány kezdeti bejelentéseit tartalmazza – módosítások nélkül. Számításaik alapján ez az „alapcsomag” kétszer nagyobb költségvetési javulást tudna eredményezni, mint amit a kormány vállalt. Az „alapcsomag” azonban ma már nem létezik, hiszen március óta többszörös módosítások és korrekciók születtek a kormányzat részéről. Jelenünkhöz sokkal közelebb áll az a „módosított csomag”, ami az utóbbi hetek kommunikációja alapján állt össze. Ez viszont már csak a kormány céljainak felét tudná teljesíteni – a KFIB számításai szerint.
„Mivel az intézkedési tervek több esetben nem kellően részletesek…” – kezdődik a hatáselemzés szövege. A kormány valóban igen elnagyolt javaslatokkal állt elő idén év elején, ami sokak szerint elkerülhető lett volna, ha már a kormányzati ciklus kezdetére jobban felkészülnek. Arra a kérdésünkre, hogy vajon más országokban is „így dívik-e” bemutatni egy gazdasági programot, Romhányi Balázs, az ügyvezető a következőket mondta: „Természetesen az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok vagy Hollandia emeletekkel magasabban járnak ezen a téren, mint mi. De nem az az igazi kérdés, hogy a szomszéd hogyan csinálja, hanem hogy mi akarunk-e jó minőségű döntéseket hozni, vagy sem?” Romhányi egy már-már klasszikus példát is említett: tavaly novemberben a Költségvetési Tanács elnöke, Kopits György azt javasolta a parlamentnek, hogy kérjen a kormánytól középtávú hatásokkal alátámasztott terveket a 2011-es költségvetéshez. A honatyák figyelmen kívül hagyták a felvetést, mondván, hogy minden rendben van. Ehhez képest idén februárban a kormány bejelentette, hogy  250 milliárd forintot zárolnak a kiadásokból, majd márciusban közölték, hogy 600 milliárd forintos lyuk van a 2012-es költségvetésben, ami 2013-ra 900 milliárd forintra nő. „Hogyan történhetett mindez?” – teszi fel a költői kérdést Romhányi.
„A két legnagyobb horderejű és ezért kihagyhatatlan kormányzati javaslat a rokkantnyugdíjak felülvizsgálata és a korkedvezményes nyugdíjazás megvonása” – mondta összefoglalóan az ügyvezető. A KFIB számításai szerint az „alapcsomag” nyomán a rokkantsági ellátásban részesülők 87,7 százaléka veszítheti el az ellátását, ami a 2012–14-es időszakot nézve évente mintegy 300 milliárd forintnyi megtakarítást jelentene az államnak. Azóta már ez a javaslat is módosult, de a legnagyobb probléma még mindig az, hogy a jövő évi költségvetés szeptemberi benyújtásához most júliusban „már tartani kellene valahol” ennek megvalósításában. Ehhez képest ma még azt sem tudni, hogyan fogják felülvizsgálni a jelenlegi rokkantnyugdíjas népességet. Vagyis: a javaslat végrehajtásának költségei ma még nem ismertek. Sőt! Egy svéd kísérlet már bebizonyította, hogy rokkantnyugdíjasokat érdemi módon nem lehet visszaterelni a munkaerőpiacra! Az új rokkantnyugdíjasok száma pedig a korábbi évek szabályváltoztatásai miatt már egyébként is csökkenő trendet mutat.
Az „alapcsomag” szerint a korkedvezményes nyugdíj lehetőségének megvonása 2014-re már évi 200 ezer fő munkában maradását eredményezheti, amely igen nagy adóbevétel-növekményt is jelenthet. Az első bejelentés szerint az egységes nyugdíjkorhatár 62 év lesz – mindenkire vonatkozóan. Erre épült a költségvetés tervezése is, habár azóta már jelentősen felpuhultak a tervek. Ma már csak a fegyveres testületekről beszélnek (kevesebb mint évi 10 ezer fő), és még ott is folyamatos egyeztetések folynak – tele kivételekkel. Ennek várható hatása pedig – nem meglepő – köszönő viszonyban sincs az eredeti számokkal.
A harmadik, leginkább közkedvelt téma a taglalt javaslatok között a közmunkaprogram bevezetése. Ennek hatáselemzése kimutatta, hogy ez 2012–14 során évi 100-130 milliárd forint nettó állami kiadást jelenthet. „Nem egyértelmű a kormány üzenete a közmunkaprogrammal. Fenyegetni akarnak, vagy csábítani? Ha nem találsz munkát, elvisznek közmunkára, alacsonyabb összegért, mint a minimálbér. Ezzel deklarálják, hogy ennek a rétegnek a munkája kevesebbet ér, mint a piaci minimum” – magyarázta Romhányi a beépített ellentmondásokat.
Ami a többi öt javaslatot illeti, még összesített hatásuk is eltörpül az előbb említettek mellett. A táppénzzel kapcsolatos módosításokon csupán néhány milliárd forintot nyerhet az állam évente. A szociális juttatások maximalizálása sem kecsegtet több eredménnyel, habár ennek megvalósítása is komoly gondokba ütközik. „Ezek a juttatások jelenleg több állami intézményből érkeznek egy családhoz, egy személyhez. Jelenleg Magyarországon nem áll rendelkezésre olyan informatikai rendszer, amely összesítve mutatná egy fő, illetve egy háztartás összes ilyen jellegű támogatásait. Szinte biztos, hogy 2012. január elsején sem áll majd rendelkezésre ez az adat” – tette hozzá az elemző. Az álláskeresési támogatás csökkentésének részletei sem véglegesek. De optimista számítások szerint is csak egy évi 40-60 milliárd forintos tétel takarítható meg vele. A nyugdíjak inflációkövető emelése eleinte évi 20, majd 2014-re már csak évi 5 milliárd forinttal csökkentheti az állami kiadásokat, de ezzel párhuzamosan a lakosság elkölthető jövedelmét és így az ehhez kapcsolódó adóbevételeket is. Végül pedig a családtámogatás nominális rögzítése nem is nevezhető új intézkedésnek, hiszen eddig is ez a szabályozás volt érvényben.

Olvasson tovább: