Kereső toggle

Benzinár: hol a határ?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Szerdán ismét megemelték a benzin árát, és sokan már azt találgatják, hogy mikor lesz az üzemanyag litere 400 vagy – pesszimistább előrejelzések szerint – 500 forint? De mitől is emelkedik a benzin ára? Többek között erről kérdeztük Pletser Tamást, az ING Bank olaj- és gázpiaci elemzőjét.

A válasz először is összetett. A tankolható üzemanyag literének ára egyrészt függ a termék árától, valamint annak adótartalmától (jövedéki adó + áfa; ez benzin esetében 60, gázolaj esetében 55 százalékos tétel). A termék ára pedig függ nyersanyagának (nemzetközi) árutőzsdei árfolyamától, valamint a beszállítói költségektől - tudtuk meg a szakértőtől. Ha a termék - azaz a finomított kőolaj - ára nő, annak adótartalma is nő, hiszen míg a jövedéki adó mértéke fix, az áfa már változó.

A mostani emelkedés oka főként a nyersanyagárak változásában keresendő, habár a nyersanyag ára és a finomított termékek ára nem feltétlenül követik egymás változásait azonos mértékben. Az elmúlt három hónap során például a nyersanyag egységének ára 15 dollárral nőtt, míg a benziné csak 12-vel. 2010 decemberében az északi-tengeri kőolaj (a referencia értékű brent) hordójáért 95-100 dollárt kellett fizetni. Az akkor kezdődő közel-keleti tüntetések és lázongások folytán viszont idén március elsején már 113,5 dollárra taksálták ugyanezt. A finomító cégek tehát most nagy árnyomás alá kerültek, amit kénytelenek lesznek továbbhárítani a vevőkre. Ők egyelőre biztosan nem kerestek még ezen az „üzleten". De akkor kik járnak jól? Az olajkitermelő országok mindenképp - hangzik a válasz. A feldolgozók, finomítók és forgalmazók már kevésbé, hiszen bevételeik jelentős hányadát adó formájában befizetik az állami költségvetésbe. Akkor az állam is jól jár! Ha csak önmagában néznénk a folyamatot, állításunk igaz lehetne: az üzemanyagár nő, az adó nő, az állami bevétel nő. Tiszta sor. De nem egy importőr ország esetében. Habár az üzemanyag árrugalmassága kicsi - azaz az árváltozást nem követi hasonló mértékű változás a keresletben -, a sokkszerű árváltozásokra még a benzin kereslete is eséssel reagál. Hazánk - kőolaj- és üzemanyag-importáló ország lévén - nem abban érdekelt, hogy a kőolaj ára magas legyen. Ha az emberek kevesebb üzemanyagot vesznek, akkor megmaradó pénzükből vagy megtakarítanak (csökkentve a hazai kamatlábat, amitől elvileg olcsó lesz a hitel és a vállalkozóknak nagyobb kedve lesz beruházni), vagy más árukat vásárolnak (ezzel viszont adóbevételt termelnek az áfa révén, és szintén serkentik a gazdaságot). Összességében azonban a költségvetés számára „negatív ügy" az olajár emelkedése.

Csak a szaúdiakat ne...

Minden elemző egyetért abban, hogy még a jelenleginél is kritikusabb állapotokat idézne elő, ha a termelői kapacitások Iránban és Szaúd-Arábiában is kiesnének, hiszen Szaúd-Arábiában 9 millió, míg Iránban 3,7 millió hordónyi olajat termelnek ki naponta. Tudvalevő ugyanis, hogy a közel-keleti országok területén található a Föld olajkészletének több mint 56 százaléka, valamint a közel-keleti és észak-afrikai területek szolgáltatják a világ olajkitermelésének 36 százalékát. Az elmúlt húsz évet egyébként is erős keresletnövekedés jellemezte. 2009 és 2010 között például az utolsó negyedéveket összehasonlítva 3 millió hordóval nőtt a napi globális kőolaj-felhasználás mértéke.

Pletser Tamás a Hetek kérdésére kifejtette, hogy az olajpiac „ma is nagyon ki van feszítve". Habár Líbia csak 1,3 millió hordóval járult hozzá a napi 88 millió hordós globális kőolajfogyasztáshoz, már ennek kiesése is érzékelhető változásokat eredményezett. Miután Líbia olajtermelési kapacitásainak egyik fele állami, másik fele külföldi cégek tulajdonában van, sorsuk is ennek függvényében változott. Miután a külföldi olajmunkásokat már az első erőszakos megmozdulások idején hazarendelték, a líbiai termelés fele szinte azonnal leállt.

Az állami részben pedig - nem meglepő módon - a munkások maguk távoztak, és inkább otthon védelmezik a családjukat. „Líbia gyakorlatilag ki fog esni az olajpiacról" - konstatálta az eseményeket az ING elemzője. Ám jó hír egyfelől, hogy az OPEC-tagországok (Kőolajexportáló Országok Szervezete) olajtartalékai még fedezni tudják ezt a kiesett mennyiséget, másrészt pedig, hogy ezek a líbiai olajmezők „technikailag könnyen visszahozhatóak". Azaz kedvező politikai fordulat esetén pár nap alatt ismét beindítható az ottani termelés. (Összehasonlításul: egy oroszországi olajmező helyreállítása hasonló helyzetben közel egy évet venne igénybe.)

Az ING elemzője a jövőre nézve nem bocsátkozott jóslatokba. Véleménye szerint a 400 forint/liter már lélektani határ lehet - habár ennek „kikiáltása" is állandóan változik. Sarkadi Szabó Kornél, a Cashline pénzpiaci elemzője egyik nyilatkozatában „extrém helyzetnek" minősítette azt a felvetést, miszerint a benzin ára túllépné az 500 forintos árhatárt. Ezt a szélsőséges forgatókönyvet Sarkadi Szabó szerint csak egy közel-keleti háború kitörése tudná realizálni.  A 200 dolláros hordónkénti olajár - szerinte - csak „a végső forgatókönyv végső lépcsőfoka lehet". Nagyobb kockázat viszont, hogy a tartósan magas energiaárak szépen lassan rányomják bélyegüket az eddig is törékeny gazdasági növekedésre - tette hozzá. Pletser Tamás szerint, ha a közel-keleti helyzet nyugvópontra jut, az olajár is stabilizálódhat; idei év végére akár 5-10 dollárral is csökkenhet.

Nincs új a Nap alatt

A JP Morgan pénzügyi szolgáltató csoport londoni befektetési részlegének elemzése szerint az olajárak jelenlegi átlaga még éppen elmarad a ház által a világgazdaság szempontjából „veszélyzónaként" emlegetett 120-130 dolláros sávtól. (Sokak szerint ugyanis már 120 dollárnál megtörne a világgazdasági növekedés.) Az olajsokkok által okozott károkat azonban rendszerint felnagyítja, ha az áremelkedés mértéke egy negyedéven belül meghaladja az 50 százalékot, feszes pénzügypolitikával jellemzett időszakban következik be, és mindezt olyan stresszhatások okozzák, melyek nyomán zuhanni kezd az üzleti és a fogyasztói bizalom.

Jó hír viszont, hogy a mostani árhullám még csak meg sem közelíti a „nagy olajválság" idején mért ingadozásokat. A JP Morgan elemzői visszatekintése szerint az 1973-1974-es sokk idején 299 százalékos volt a hat havi összehasonlításban mért legnagyobb olajár-emelkedés, 1979-1980-ban 56, 1990-ben 121, 2008-ban 46, a 2010-2011-es időszakban eddig csak 27 százalékos volt ugyanilyen időtávban a legnagyobb árkiugrás. Szintén „öröm az ürömben", hogy az olajfinomítással foglalkozó országok tartalékai jelenleg jóval nagyobbak, mint 2008-ban, amikor 145 dollárig emelkedett a nyersolaj hordónkénti ára. A JP Morgan mindezek tükrében - és a líbiai lenyugvásban bízva - már 95 dolláros árat jósol év végére.

Ne kukoricázzunk?

Az emberek jellemző reakciója ilyenkor, hogy pár hónapra „leteszik az autót", aztán - hozzászokva az új körülményekhez - újra volán mögé ülnek. A fővárosi utakat figyelve, némelyek most is visszaesést vélnek felfedezni az autós közlekedés sűrűségében. A budapesti taxisok internetes fórumának vezetője, Majercsik Tamás azonban egy interjúban kifejtette: „Minden januárban jelentősen csökken a forgalom, és szokás szerint ilyen marad a helyzet februárban is. Aztán márciustól újra több kocsi lesz a városban, ez a lendület az iskola végéig tart, aztán nyáron semmi. Szeptembertől ismét jelentősen növekszik a forgalom, ami majd karácsonykor tetőzik". A taxis ugyanakkor hozzátette: a tíz évvel ezelőtti 260 forint körüli üzemanyagár reálértéken valójában akkor magasabb volt a mainál.

Mit tehetünk az áremelkedés ellen, amellett, hogy inkább BKV-ra váltunk? A spanyolok például márciusban bevezetik az autópályákon a szigorúbb sebességkorlátozást, csökkentik a vonatjegyek árát, valamint növelik a biodízel arányát a keverék-üzemanyagokban. A benzinár emelkedését általában rendre követi az alternatív (bio)üzemanyagok felemlegetése és alkalmasságuk kitárgyalása. A vilaggazdasag.hu összeállítása szerint a kukoricából előállított alkohol és benzin keveréke még mindig több mint 100 forinttal olcsóbb a 95-ös oktánszámú üzemanyagnál. (Megjegyezve, hogy a hozzáadott benzin miatt ennek ára is folyamatosan növekszik.) A cikk szerint hazánkban továbbra is tetemes kukoricafeleslegek halmozódnak fel, ami külön kedvez az ilyen irányú felhasználásnak, ám - hozzátesszük - jelenleg a kukorica ára is igen magas az árutőzsdén. Magyarországon 2007 óta lehet kapni az E85-ös alternatív üzemanyagot, de - még ma is - alig 300 töltőállomáson. Igaz, az autó tisztán bioetanol tankolásánál 20-30 százalékkal többet fogyaszt, de ezzel együtt egy teletankolásnál 3-6 ezer forintot is megspórolhatunk. A Magyar Bioetanol Szövetség szerint, amíg 70 forint a különbség a két üzemanyagtípus között, addig megéri bioetanolt tankolni az autókba. Az elképzelés nagy hátránya viszont, hogy az autók E85-ös átalakítása több tízezer forintra rúghat, és új autók esetében ezt kifejezetten nem is ajánlják. De akárhogy is igyekszik a bioetanol vagy a biodízel, ezek felhasználása alig mérhető a kőolajéhoz: mindössze 1,5 millió hordó naponta.

Olvasson tovább: