Kereső toggle

Messze az alagút vége

Interjú Simai Mihállyal, az MTA Világgazdasági Kutató Intézet tudományos főmunkatársával

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A gazdaság egyes szektorai egy év múlva növekedésnek indulhatnak, de a társadalom egészére több évig még nem lesz hatással. Tartós munkanélküliségre, sőt szegénységre kell számítanunk – mondta a professzor megkeresésünkre.

Az elmúlt hónapokban mintha elcsitulni látszanának a viharfelhők, de milyen szakaszában vagyunk a válságnak? Mikor lehet vége?

- Mivel ez globális válság, gyakorlatilag a pénzügyi szektortól kezdve szinte valamennyi iparágon keresztül a társadalom különböző réte-geiig mindenkit érint. Éppen az összetettsége miatt a kijövetel sem lesz egyszerű. Minden bizonnyal a megszokottnál bonyolultabb, nehezebben áttekinthető és hosszabb ideig tartó folyamat lesz. Még a fejlettebb országok vezetői, akik a legtöbb anyagi áldozatot hozták a gazdaság újraindítására, ők sem látják pontosan a válság végét, sem a fellendülés kezdetét. Legfeljebb elképzeléseket, spekulációkat fogalmaznak meg.

Az elmúlt időszakban hallani olyan makroadatokat, amelyek arra engednek következtetni, hogy elértük a mélypontot, és legalábbis a pénzügyi szektor kezd magához térni.

- Tény, hogy megkezdődött egyfajta élénkülés az értékpapírpiacon. Ez azt jelzi, hogy a pénzügyi befektetők ugrásra készen várják a mélypontot, hogy mikor indul a piac felfelé. Ebben a pillanatban ugyanis már érdemes vásárolni. Látszik, hogy ők elkezdtek aktivizálódni.

Ezen kívül vannak jelei annak is, hogy megélénkült Amerikában az ipari szféra is néhány iparágban. Azok az indexek, melyek a globális megrendelésekre, az értékesítésre vonatkoznak azt mutatják, hogy elmozdultak, a válság kimozdult a mélypontról. Fontos tudni azonban, hogy ez még messze nem jelenti azt, hogy már a fellendülés küszöbénél lennénk, hiszen a kedvező folyamat csak néhány országra, és azon belül is néhány iparágra vonatkozik csupán. Elsősorban USA-t, és némely uniós országot érinti egyelőre.

Mikorra lesz érezhető a fellendülés világméretekben?

- A fellendülés kezdete 2010-re várható. Különösen azokban az országokban, ahol a nagyvállalatok elérkezettnek látják az időt az újabb beruházásokra. Ez azt mutatja, hogy a veszteségeiket már leírták, és a kereslet élénkülésére számítanak.

Mely ágazatokban várható leghamarabb?

- A fellendülés első szele nem érint minden szektort egyformán. Az elsők között azok lesznek, akiknél a kereslet élénkülése a leghamarabb érzékelhető.

De tudni kell azt is, hogy ez rövid időn belül még nem érezteti a hatását a társadalom egészében. A nemzetközi munkaügyi szervezet munkatársai egyértelműen fogalmaznak: ahhoz, hogy a fellendülés érdemi hatással legyen a foglalkoztatottságra, minimum öt évnek kell eltelnie, de lehet, hogy ennél is hosszabb időt vesz igénybe. Arra is felhívták a figyelmet, hogy a válság után más összetételben lesz szükség a dolgozókra, mint amilyenben az elbocsátások előtt volt. A válság első szakaszában ugyanis jelentős arányban küldtek el szakképzetlen vagy betanított munkaerőt, a fellendülés időszakában viszont elsősorban a szakképzettekre, a magasan képzettekre lesz igény.

Milyen szakmák lesznek nyerők?

- Nehéz ma még pontosan megmondani. Azok mindenképpen előnyben lehetnek, akiknek a technikai képzettségük magas, akik jól tudják kezelni a számítógépet, akiknek a tudása gyorsan konvertálható az egyes szektorok között. Mivel egyre inkább modernizálódik, gépesedik a termelés és a szolgáltatások, az ezeket kiszolgálni képes szakképzettséggel rendelkezők könnyebben találnak majd munkát a válság után. Míg az alacsony vagy közepesen képzett, betanított munkaerőre jóval kevésbé lesz szükség.

Néhány iparágat kisebb mértékben érintett a válság. A gyógyszer-, az élelmiszeripar, vagy az elektronika, illetve az infrastrukturális beruházásokhoz kapcsolódó nehézgépgyártás területeire gyorsabban érkezhet meg a fellendülés.

Ha jól értem a szavait, bizonytalan, hogy a növekedés beindulása után visszaáll-e az a foglalkoztatás, ami előtte volt.

- Mivel mélyen rombolja a válság a gazdaságot és a társadalomat, hosszadalmas lesz a helyreállás is. Legalább 3,5-4 százalékos GDP-növekedést kell elérnünk ahhoz, hogy a foglalkoztatásban is érzékelhető pozitív hatás jelentkezzen. Nem elegendő tehát önmagában arra figyelni, hogy növekszik-e a bruttó nemzeti termék. Azt is meg kell vizsgálni, hogy van-e beruházás, ipari termelés, illetve keresletnövekedés a GDP mögött, mert ezek mutatják azt, hogy az egész folyományaként új munkahelyek is létrejönnek.

További izgalmas kérdés az is, hogy ebben a helyzetben a cégek hogyan lesznek képesek egyensúlyba hozni a költségvetéseiket. Elkerülhetetlennek tartják a szakemberek a jelentős mértékű adóemelést ahhoz, hogy a költségek finanszírozhatók legyenek. Ez Amerikától kezdve más fejlett országokra is igaz lehet.

Valakinek ki kell fizetnie azokat az óriási veszteségeket, amelyeket elszenvedtek az államok, a pénzügyi szektorok, a nagyvállalatok. Ennek egy részét már ráhárították a fogyasztókra, a munkanélküliekre, de továbbra is kérdés, hogyan terhelhető a háztartásokra, a nagyvállalatokra.

Ezzel párhuzamosan tartóssá válhat a szegénység is?

- Nemcsak egyének, hanem államok is elszegényedtek. Most készülnek az elemzések arról, mely rétegeket sújtott leginkább a válság. Az USA-ban és az EU-ban is a középosztály középső és alsó rétegei voltak főként azok, akik értékpapírokban, ingatlanban tartották a megtakarításaikat. De a nyugdíjasok is komoly veszteségeket szenvednek el, hiszen a részvények zuhanása miatt  a nyugdíjalapok a befizetések jelentős részét elvesztették. Ahol a nyugdíj összege a befektetett tőkétől függ, azt hosszú ideig megérzik a nyugdíjasok. Nálunk, ahol kirovó-felosztó rendszer van, elsősorban az államok helyzete határozza meg a nyugdíjak mértékét.

Ez azért jelenthet duplán terhet az államra, mert óriási mennyiségű támogatást utaltak ki a válság kritikus hónapjaiban. A következő szakaszban, amíg nem lesz jelentős a gazdasági növekedés, külön terhet jelenthet a társadalmi feszültség.

Olvasson tovább: