Kereső toggle

Máig hullanak a fejek Szaddám miatt

Világcégeket állítanak bíróság elé

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Több tucat világcéget perelt be az iraki kormány, mivel az ENSZ 1996-ban
indított „olajat élelmiszerért” programjának keretében korrupciós ügybe
keveredtek Szaddám Huszein kormányával. A manhattani szövetségi bíróságra nemrég
benyújtott kereset szerint a világszervezet kezdeményezése az „emberiség
történelmének legnagyobb pénzügyi csalása” volt. A felelősségre vonások azonban
még mindig gyerekcipőben járnak, és a bizonyítékerejű dokumentumokat idén akár
50 évre is titkosíthatják.

A frissen perbe fogottak listáján szerepel a két texasi olajmágnás, Oscar
Wyatt és David Chalmers is, akik mindketten bevallották, hogy anno több millió
dollárt fizettek Szaddám rezsimjének kenőpénzként. Chalmers és cége, a Bayoil
azonban nem most került a képbe: gyakorlatilag már jó pár éve folyik ellenük a
vizsgálat, miután kiderült, hogy az ENSZ-program egy másik nyertesének,
Vlagyimir Zsirinovszkij ultranacionalista orosz politikusnak is segítettek tető
alá hozni néhány üzletet a néhai diktátorral. A texasi egyébként is visszaesőnek
számít a témában: a Bayoil korábban fegyvergyárak létrehozását is finanszírozta
Katarban, ahol az iraki olaj és a megvesztegetések szintén nagy szerephez
jutottak.

Tavaly Wyatt – aki egyébként személyesen is találkozott a vezérrel – vált a
botrány főszereplőjévé, miután novemberben egyéves börtönbüntetésre és 11 millió
dollár kártérítésre ítélték a történtek miatt. Idén azonban Chalmerst is
utolérte az igazságszolgáltatás: márciusban két év letöltendőt és 9 millió
dollárnyi „kifizetendőt” kapott.

Önvizsgálat

Az ENSZ, amely maga is nyakig sáros volt a sekélyes segélyprogramban,
2005-ben vizsgálóbizottságot állított fel, hogy tiszta vizet öntsenek a pohárba.
A volt Fed-elnök, Paul Volcker által vezetett testület nemrég megállapította: a
programot 66 ország mintegy 2200 vállalata korrumpálta azzal, hogy 1,8 milliárd
dollárt fizettek vissza, hogy megnyerjék a szerződéseket. Az iraki kormány által
beperelt cégek közt szerepel a BNP Paribas Bank, a GlaxoSmithKline és a Roche
gyógyszergyártók, a Volvo, a Kia Motors, a Johnson&Johnson, valamint az AWB (Australian
Wheat Board), a legnagyobb ausztrál gabonaexportőr is. Ez utóbbiról már 2006-ban
megállapították, hogy 222 millió dollárt „ajándékozott” Szaddámnak, hogy
elnyerjen néhány szerződést.

Most a manhattani szövetségi bíróságra benyújtott kereset szerint a cégek 67
milliárd dollárral rövidítették meg az iraki népet. A segély eredeti célja
ugyanis az öbölháború után lábadozó és éhező tömegek megsegítése volt. A
kilencvenes években az ENSZ 986-os határozata kimondta, hogy amíg Irak nem
semmisíti meg tömegpusztító fegyvereit, addig szigorú gazdasági szankciókat
érvényesítenek vele szemben. Olajat csak egy meghatározott értékben, félévenként
2 milliárd dollárért (a későbbiekben ezt 5 milliárd fölé emelték)
exportálhatott. Az ebből befolyó pénzért pedig az ENSZ erre rendelt ellenőrző
bizottságának jóváhagyása után a fent nevezett program keretében kizárólag
„humanitárius eszközöket” (élelmiszereket, gyógyszereket) vásárolhatott, a
fennmaradó részt pedig az öbölháború áldozatainak kellett (volna) kifizetnie.

A „kenőolaj” története

Ehhez képest a valóságban szinte semmi sem jutott el az éhező iraki
tömegekhez, míg mások egészen megtollasodtak. Az akkori ENSZ-főtitkár, Kofi
Annan fia, Kojo például évi mintegy 30 ezer dollárt kapott a svájci Cotecna
cégtől, amelynél a kérdéses időszakban dolgozott, és fő megbízatása a
segélyprogram szerződéseinek ellenőrzése volt. Kojo még a munkaviszonya
megszűnése után is hosszú ideig havi 2500 dolláros „sikerdíjban” részesült. Apja
széke ugyan megingott, de nem mondott le fia kétes ügyletei miatt, csupán annyit
fűzött hozzá, hogy „csalódott volt, és meglepődött”.

Volcker is megerősítette: Irak szabad kezet kapott abban, hogy kiválassza az
„olajat élelmiszerért” programon keresztül az üzleti partnereit. A nyomott áron
kapott fekete aranyat aztán a világpiacon értékesítették a szerződésesnél 15-50
centtel magasabb hordónkénti áron. A felárból persze egy bizonyos százalékot
vissza kellett juttatniuk az iraki kormánynak is. Szaddám köztudottan azokkal az
emberekkel, cégekkel és országokkal üzletelt, akik Irak-barátok voltak. Így
például sok orosz elvtárssal is: Alexander Volosin volt elnöki tanácsadóval,
Gennagyij Zljuganovval, az orosz kommunisták vezérével és Vlagyimir
Zsirinovszkij politikussal. Az orosz partnerek felelősségre vonása azonban – a
pórul járt Vlagyimir Kuznyecov volt ENSZ-bizottsági tag 51 hónapjától eltekintve
– elmaradt. Több másik ország is, mint például Kína, Ciprus, Jemen, Egyiptom,
Malajzia és az Egyesült Arab Emírségek szintén figyelmen kívül hagyták a
Volcker-jelentést.

A lelkiismeretesebbek közül az Egyesült Államok kezdte el leggyorsabban
kivizsgálni a kérdést. Eddig ugyanis hét olajcéget pereltek be, köztük öt
amerikait: a Chevront, az El Pasót, a Ingersoll-Randet, a Textront és a York
Internationalt. Mindegyikük beleegyezett, hogy több millió dollárt fizetnek
büntetésként, ami a Chevron esetében épp 30 millió. Franciaországban, az iraki
olajüzlet ezüstérmes államában, eddig 14 embert fogtak perbe. Köztük van
Christophe de Margerie, Franciaország legnagyobb olajvállalatának, a Totalnak az
elnöke, Jean-Bernard Mérimée volt ENSZ-nagykövet és főtitkári tanácsadó,
valamint Serge Boidevaix volt francia külügyminiszter is. Németországban 40
céget vizsgálnak, Svájcban 36 vállalat ügyében nyomoznak, Svédországban pedig a
Volvo már beleegyezett, hogy inkább fizet 11 millió dollárt csak hogy megússza a
nyilvános pert. Indiában a jelentés hatására Natwar Singh külügyminiszter le is
mondott.

A Volcker-jelentésben konkrétan megnevezett országok közül eddig csak 28 kezdte
el kivizsgálni az inkrimináló állításokat. Pedig az óra ketyeg: decemberben 50
évre titkosíthatják az összes iratot, hacsak Ban Ki-moon, Annan utódja meg nem
hosszabbítja a határidőt.

Olvasson tovább: