Kereső toggle

Egy lépés előre, kettő hátra

Interjú Bokros Lajos volt pénzügyminiszterrel, a CEU vezérigazgatójával

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Napjainkban is komoly kiigazításra kerül sor, hasonlóan az ön nevével
fémjelzett „csomaghoz”, mégis most úgy tűnik, nagyobb a társadalom részéről az
elégedetlenség. Mivel magyarázza ezt?

– Nem hasonlíthatóak össze a tizenkét évvel ezelőtti stabilizációs csomag és
a mostani reformtörekvések. Akkor kevés volt a reformelem, a kiigazítás fő célja
a költségvetés kiigazítása és az ország nemzetközi versenyképességének a
helyreállítása volt. A reform az után következett volna, de ezt az akkori
kormány már nem vállalta. Most azonban többről van szó. A kormány többféle
reformot is szándékozik végrehajtani. Ennek néhány lépése már megvalósult, de
jótékony hatásait csak akkor tudjuk érezni, ha a hátralevők is megvalósulnak. A
levesnek is akkor van jó íze, ha minden szükséges elemét beletesszük.



Fotó: Somorjai László

Milyen ízű lesz ez a leves? Mit főznek nekünk?

– Most még korai megmondani. Ma még nem látjuk, hogy sikeres lesz-e a
reform, mert a döntő lépést – legalábbis az egészségügy területén – még nem
tette meg a kormány.

A biztosítási rendszer átalakítása továbbra is húzódik, a folyamatot politikai
félelmek kísérik.

De el kell mondani, hogy már eddig is komoly eredményeket értünk el annak
ellenére, hogy a társadalom részéről felemás visszajelzések érkeztek. A
gyógyszerpiac liberalizálása, a tb-potyautasok számának csökkentése, a
gyógyszertámogatás ésszerűsítése, vagy akár a vizit-, illetve kórházdíj
bevezetése. Komoly eredménynek számít a magatartás változása is, nagyobb
elvárásokat támasztunk a gyógyítók felé, és csökken a hálapénzfizetési
hajlandóság.

Úgy fogalmazott előadásában, hogy döntő, történelmi pillanathoz érkeztünk,
amelyen eldőlhet az európai felzárkózásunk.

– Valóban, a reform sikere azon múlik, hogy engedjük-e a területi
kötöttségektől mentes, versengő magántulajdonnal működő egészségpénztárakat,
vagy nem. Ha ezt a momentumot nem sikerül megvalósítani, akkor az eddigi
reformlépések nem tudják kifejteni a jótékony hatásukat, bármennyire is
pozitívak önmagukban. Úgy tűnik, lelassult a folyamat. Komoly veszélyforrásnak
tartom, hogy megáll a reform éppen a kitörési pontnak számító lépések előtt.
Pedig ha nem halad előre a reform, visszafordul.

A koalíció számára a legnagyobb falatnak éppen ez, a biztosítás kérdése
tűnik, amelyben az MSZP az óvatosabb, konzervatívabb álláspontot képviseli.
Szemmel látható a két kormánypárt küzdelme. Mit valószínűsít, mi lesz a „meccs”
eredménye?

– Nem látok bele a napi politikába. De nemcsak az MSZP-ben, hanem az
ellenzék soraiban, illetve a társadalom politikailag determinált rétegeiben is
rengeteg félelem van ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Nemcsak azért születik meg
lassan a döntés, mintha az MSZP nem értené, mi a tét, vagy áthidalhatatlan
ellentétek lennének a két párt között, hanem azért is, mert ez olyan horderejű
lépés, amely nagyfokú felkészültséget, az érdekeltek kulturált összjátékát, a
társadalom megértését feltételezi. Mindehhez a kormánynak hitelesen el kellene
magyaráznia a társadalom számára, hogy miről szól ez a döntés, hogy miért van
minderre szükség. De úgy tűnik, ez még várat magára.

Olvasson tovább: