Kereső toggle

Játék a számokkal

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kevés olyan tudományág van, melyet annyira kihasználna a politika, mint a statisztikát. Ember legyen a talpán, aki el tud igazodni a valóságban, amikor a politikusok egyazon statisztikai merítésből igyekeznek alátámasztani egymással szöges ellentétben álló tényeket. Tényleg dübörög a gazdaság, vagy éppen válságban van? 

A „játszadozás” a számokkal a választási kampányban még elrugaszkodottabb. 

Az alábbiakban kísérletet teszünk rá, hogy a különböző állításokat köszönő viszonyba hozzuk a valós adatokkal.



Fotók: Somorjai L.

Ahogy azt már megszoktuk a választási kampányokban, a kormánypártok lendületesen fényezik magukat, az ellenzék pedig kész balszerencsének állítja be a leköszönő kormány minden lépését. De a statisztika eszköztárának segítségével, kisebb utánajárással könnyen rálelhetünk a pártszlogenek mögötti csúsztatásokra, ferdítésekre. Mert amikor magát kihúzva azt hirdeti az MSZP, hogy „Megcsináltuk: megdupláztuk a családi pótlékot”, érdemes megvizsgálni, hogy az egyes családtípusok, az egy-, két- vagy négygyermekes, az egy- vagy kétkeresős családok való világában mindez hogyan köszön vissza. Ha a környezetünkben élő családok körében rögtönzött közvélemény-kutatást végzünk, könnyen kiderül, hogy a dupla nem dupla, és sokak számára a változtatás egyáltalán nem győzelmi jelentés. A dupla családi pótlék már csak azért sem jelent kétszer akkora támogatást, mert közben megszüntettek olyan támogatási formákat, melyekre korábban jogosultak voltak a családok. A tapasztalat szerint az alacsonyabb jövedelmű családok, akik korábban nem tudták igénybe venni az adókedvezményt, néhány ezer forinttal többet kapnak most, mint tavaly, a minimálbérnél kissé magasabb jövedelmű családok viszont több, akár havi 5-10 ezer forinttal is megrövidülhettek. 

Az áfacsökkentéssel kapcsolatban is árnyaltabb a kép, mint ahogy azt az óriásplakátok sugallják. Az MSZP, ahogy hirdeti: „megcsinálta”, azaz 20 százalékra csökkentette az áfa felső kulcsát, ám ettől nem sokan lettek boldogabbak. Nemcsak azért nem, mert alig érezhető a családi büdzsén az állítólagos 5 százalékos csökkenés, hanem azért is, mert – igaz, régen volt, de a választás évében jó visszaemlékezni – az uniós csatlakozásra hivatkozva 2004-ben számos termék áfakulcsát megemelték, ami tagadhatatlan áremelkedést okozott. Meglódult az infláció, s így megtört az előző évekre jellemző, csökkenő inflációs tendencia: a pénzromlás üteme ily módon 6,8 százalékra ugrott az előző évi 4,7 százalékról. 

De hasonló a helyzet az ellenzéki Fidesz választási szólamaival kapcsolatban is. Mert amikor azt sulykolják, hogy „Rosszabbul élünk, mint négy éve”, számos statisztikai adatot nem vesznek figyelembe. Pedig a számok tudománya most is jól jöhet, mert megmutathatja, hogyan alakult az átlag magyar (ha van ilyen) életszínvonala. A bárki számára elérhető KSH-adatbázisból könnyedén kibogarászható adatok éppen a Fidesz-plakátokon olvasható állítások ellenkezőjét igazolják. A hazai háztartások összesített pénzügyi vagyona egyenletesen és nagy ütemben növekedett az elmúlt 8 év során: 1998-ban 6213 milliárd forintot tett ki, 2001-ben már 9776 milliárdot, tavaly pedig 12 ezer 664 milliárd forint, azaz 8 év alatt több mint a duplájára nőtt. Ez a tartós fogyasztási cikkek bővülésében is megmutatkozott. Amíg 1999-ben 100 háztartásra 41 személygépkocsi jutott, addig 2004-ben 50. Ennél jóval látványosabban emelkedett például a mikrohullámú sütők számra, hiszen míg 1999-ben 49 volt 100 háztartásban, addig 2004-ben már 72. Számítógéppel is jóval többen rendelkezünk: 1999-ben 11 PC működött 100 háztartásra számolva, 2004-ben pedig már 35. Nem meglepő, hogy a mobiltelefonok száma is dinamikusan nőtt az elmúlt évek során: 1999-ben még csak 13 mobilbirtokos volt 100 családban, 2004-ben azonban már 125. 

Azt, hogy a lakosság valóban jobban vagy rosszabbul él-e most, mint négy évvel ezelőtt, a fogyasztási adatok megmutatják: az Orbán-kormány négy éve alatt 5 százalékkal többet fogyasztottunk, mint az azt megelőző Horn-kormány időszakában, a jelenlegi kabinet időszaka alatt azonban több mint 7 százalékkal többet, mint „Orbán alatt”. 

Annyi mindenképpen igaz, hogy az elmúlt években újra növekvő tendenciát vett a munkanélküliségi ráta, és tavaly rekordmagasra ugrott. Valóban – ahogy a Fidesz hangoztatja –, tavaly közel 60 ezer fővel több volt az állástalan honfitársunk, mint négy évvel korábban. Ám a statisztika ezt a képet is árnyalja. Az Orbán-kormány első évében lényegesen magasabb volt a munkanélküliségi ráta, mint most: 7,8 százalék, ami lassan, de fokozatosan csökkent a négy év során, 2001-re 5,7 százalékra zsugorodott, s az elmúlt négy évben innen, erről az alsó szintről kezdett felfelé kúszni a tavalyi 7,1 százalékra. Ám ha összehasonlítjuk a jelenlegi és az előző kormány idejére eső munkanélküliségi rátát, meglepő eredményre jutunk. Az Orbán-kormány idején több munkanélküli volt az országban, mint az elmúlt négy év során. Az 1998 és 2001 közötti időszakban ugyanis átlagban 6,7 százalékos volt a munkanélküliségi ráta, 2002 és 2005 között pedig „csupán” 6,2 százalék.

A „70 százalékkal csökkent a támogatott lakáshitelek száma” szlogent is árnyalja, hogy időközben a piacon egyre jobban elterjedő devizaalapú lakáshitelek havi törlesztőrészlete kedvezőbb, mint a támogatott hiteleké, ezért a hitelt felvevők inkább ezt választják.

Azt pedig, hogy valóban jobban vagy rosszabbul élünk most, mint az előző ciklusban, nyilvánvalóan nem a pártok óriásplakátjairól vagy a statisztikai évkönyvből tudjuk meg. Számolni ugyanis mindenki tud.

Olvasson tovább: