Kereső toggle

Bush országértékelője

Merre tart az USA gazdasága?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Jelentős gazdasági terveket terjesztett elő George W. Bush amerikai elnök idei úgynevezett "State of the Union" beszédében. Bush a kongresszus előtt tartott országértékelőjében szólt az oktatás, a kisvállalkozások, az egészségügy, az energiagazdálkodás, valamint a bevándorlási rendszer helyzetéről. Az elnöki beszámoló szerint jelentős változások várhatóak a nyugdíjbiztosítás terén is, amely – az elnök szavai szerint – megfelelő reformok hiányában 2042-re össze is omolhat. A kissé populista témák sokasága között azonban – feltűnő módon – nem kaptak nagy hangsúlyt az USA gazdaságának egyébként legkritikusabb pontjai: a súlyos deficit, a gyenge dollár és a magas olajárak. Bár Bush problémamentes újraválasztása hozott némi megnyugvást az amerikai tőzsdéken, a legsúlyosabb gazdasági problémák továbbra is Damoklesz kardjaként lebegnek az Államok felett. Az elemzők – ennek megfelelően – a következő négy évben még alacsonyabb adókkal, még gyengébb dollárral és még magasabb olajárakkal számolnak.



George W. Bush. Rázós kérdésekre kell még felelnie Fotó: Reuters

Első pont: a súlyos deficit. Bush elnök gazdaságpolitikája alapvetően az adócsökkentésre épül. Alapelve, hogy ha több pénzt hagyunk a polgároknál és a vállalkozásoknál, akkor azok jóval hatékonyabban fogják elkölteni és befektetni azt, mint maga az állam. Ez a szép, klasszikus friedmani gondolat azonban csak akkor működik jól, ha közben erős kontroll alatt tartják a költségvetési kiadások szintjét is. Az USA viszont nagyon drága háborúba (2004-ben az összes hadikiadás 390 milliárd dollárra rúgott!) fogott az elmúlt ciklusban, így a "gazdasági gázfröccs" túl nagyra sikeredett.

Az elnöki beszéd egyetlen költségvetési hiányt érintő momentuma a következő volt: mostantól deklarált cél, hogy 2009-re a költségvetési deficit a jelenleginek a felére, azaz 260 billió dollárra, a GDP 2,2 százalékára csökkenjen. Ez viszonylag nagy port is kavart, mivel a Fehér Ház ennek érdekében több mint 150 kormánytámogatást kíván megszüntetni. A tervezetre több sajtóorgánum is bírálóan reagált. A Washington Post szerint ez a döntés olyan politikailag is érzékeny programokat érint, mint például az oktatás, a környezetvédelem és a vállalkozások támogatása. A The Guardian angol napilap a jelenleg évi több mint 4 billió dolláros deficitet rója fel az elnöknek és a kabinetnek. Ez utóbbi azonban – és ezt még a The Guardian is elismeri – részben a gazdasági visszaesés, részben pedig a szeptember 11-ei támadások okozta károk miatt alakult ki. A The Financial Times szerint a Fehér Ház jelenlegi nagyszabású költségvetési megszorításai valójában csak Bush elnök előző négy évének pazarlásait hivatottak orvosolni. 

Vagy így, vagy úgy, de az egekbe szökő deficit problémájával mindenképpen foglalkozni kell! Az amerikai folyó hiányt jelenleg a világ összes megtakarításának 80 százaléka finanszírozza. Igaz a mondás: a világ termel, Amerika fogyaszt! Az USA-ban azonban nem szükséges Greenspan úrnak állandóan azon törni a fejét, vajon mekkora az az optimális jegybanki kamatszint, amely a deficit finanszírozásához megfelelő dollárkeresletet, és ezen keresztül megfelelő dollárárfolyamot indukál. (Ez az örök elméleti kérdés a forint vonatkozásában megmarad Járai Zsigmond MNB-elnöknek és a Monetáris Tanács új tagjainak.) Amíg nem kell túlzott nyomást helyezni a gazdasági szereplőkre annak érdekében, hogy dollárban tartsák a vagyonuk jelentős részét, addig elméletileg kezelhető a helyzet. (Sajnos, ez az említett nyomásgyakorlás a mi "erős" forintunk esetében már kevésbé volna eredményes.) 

Második pont: a gyenge dollár. Bush elnök nem csak a költségvetési oldalon szembesül tátongó lyukakkal. Az amerikai export és import nagysága is fényévekre van egymástól. Ez utóbbira az elnök – kimondva-kimondatlanul – a tudatosan gyengén tartott dollárárfolyamot alkalmazza megoldásként. Ez versenyelőnybe helyezi az amerikai exportőröket, visszafogja viszont Európa gazdaságainak növekedési lehetőségeit – így Magyarországét is. 

Harmadik pont: a magas olajárak. "A gazdaság növekedésének fenntartása céljából megbízható, megfizethető és környezetkímélő energia-utánpótlást kell biztosítani" – hangzott az elnöki beszéd. Szépen hangzó mondatok. Bush eddigi intézkedéseiből azonban úgy tűnik, hogy az olajárak kezelését hatáskörén kívüli tényezőnek tartja. Úgy tűnik, arra vár, hogy a lufi majd magától durran ki. Hozzátehetjük: erre mi is várunk, hiszen a gyenge dollár és a magas olajár nem túl jó kombináció a magyar gazdaság számára.

Olvasson tovább: