Kereső toggle

Kenőpénzek a tőzsdén

Brókerbotrány Németországban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Óriási felháborodás kíséri a legújabb németországi botrányt. Az olasz Parmalat-, az amerikai Enron- és a magyar K&H-ügy után most a németeknél "borult a bili", azaz derült fény egy évek óta tartó, meglehetősen jól jövedelmező adócsalásra. Az egész Európát behálózó ingatlanügylet felgöngyölítése során eddig számos nagynev? cég és bank került előtérbe. A bűnlajstromon eddig mintegy 80 gyanúsított, 15 millió eurós kenőpénz és 20 milliárd eurós be nem fizetett adó szerepel. Az ügy azonban nemcsak a német ingatlanpiacot érinti, hanem kihatással lehet az egész európai tőzsde jövőjére is.



Élet a frankfurti Deutsche Börsén. Beárnyékolhatja a brókerbotrány Fotó: Reuters

A legújabb európai botrány eddigi mérlege: 15 millió euró kenőpénz, 20 milliárd euró elkerült adóbefizetés, 80 gyanúsított, 23 elfogatóparancs, 3-4 milliárd euró pénzügyi befektetést érintő ügyben, és a lavina még nem állt meg. A csalássorozat leleplezése után a bizalmukban megrendült kisbefektetők 700 millió eurót vontak ki a német ingatlanpiacról, ami miatt jelentős esésbe kezdtek az érintett papírok árfolyamai. A brókerbotrány alááshatja a brit és német tőzsde hetek óta lebegtetett világméretű tőzsdefúzióját is, ami az egész európai kereskedés jövőjére is kihatással lehet. 

Wolfgang Schaupensteiner német főügyész, aki a német sajtótól a "korrupcióspecialista" nevet kapta, sajtótájékoztatóján elmondta, hogy a tőzsde legnevesebb ingatlanbrókercégei érintettek a 15 millió euró kenőpénzzel megspékelt ügyben, ami 3-4 milliárd euró érték? német, holland, svájci és román ingatlanberuházásokhoz kötődő visszaélésekben realizálódott. A dpa hírügynökség tájékoztatása szerint a főügyész elmondta, hogy vád alá helyezték neves építészek, ügyvédek, építési vállalkozók, beruházók, valamint bankok és brókerek egy illusztris csoportját. Olyan neves cégek érintettek az ügyben, mint a Deutscher Bank és a DekaBank ingatlankezelő cégei, és nem zárható ki, hogy politikusok is vannak a gyanúsítottak között. Az ügyben a 80 gyanúsítottból mindössze két név vált publikussá, és az ügyész nem is hajlandó több nevet kiadni. A vád ellenük vesztegetés, hivatali kötelezettség megszegése, pénzmosás, csalás és adóelkerülés. A gyanúsítások vége egyelőre beláthatatlan. A vád szerint egyes cégek, banki ingatlanalapok vezetői brókerek közvetítésével – papíron – a piaci árnál lényegesen magasabban vásároltak ipari és irodaépületeket – nem ritkán állami megbízatásból –, melyeket aztán felsrófolt áron értékesítettek. Az így keletkezett extraprofitot pedig kenőpénzként elosztották egymás között. Az ügyletet "tanácsadásért" kiállított fiktív számlákkal fedezték. A leggyakrabban a német államkincstár volt az ügyletek közvetlen kárvallottja, de természetesen lehetnek mások is, hiszen még tart a nyomozás.

Az ügyben az a meglepő, hogy a szereplők Európa legjobban fizetett menedzseri rétegeiből kerültek ki, akiknek anyagi gondjaik nem nagyon lehettek. Valószínűsíthető, hogy az olasz vagy a kelet-európai eljárásoknál alaposabb és szélesebb
kör? vizsgálatot vált ki az ügy. Németországban az adócsalást egyébként igen szigorúan veszik. Például a nemzeti "liebling", Steffi Graaf édesapja sem kerülhette el a fegyházbüntetést, mikor megpróbált a német adóhatóság eszén túljárni, és lánya magas teniszjövedelméből kevesebb adót befizetni. Olaszországban a közvélemény és a hatóságok lényegesen toleránsabbak az adóelkerülőkkel szemben. Olyan politikusok is keveredtek már adócsalás gyanújába, mint a jelenlegi miniszterelnök, Silvio
Berlusconi vagy Romano Prodi, az Európai Bizottság exelnöke. A kelet-európai adómorál inkább az olaszhoz hasonlítható, természetesen sok a helyi sajátosság. A németek abból indulnak ki, hogy náluk – szemben sok más országgal – mindenkinek megvan a lehetősége, hogy becsületes munkával egzisztenciát teremtsen, legyen az ember gyári munkás, orvos vagy "akár" bróker, ezért nem tolerálják az adócsalást. Schaupensteiner főügyész nagyon eltökélt az ügyben, bár azt még maga sem tudja, hogy a szálak hová vezetnek majd. A helyi lapok beszámolói szerint a németek a róluk elhíresült precizitással igyekszenek az ügyet felgöngyölíteni, és – amennyiben lehetséges – a frankfurti tőzsde eddig makulátlan pénzügyi jó hírén esett szégyenfoltot letörölni. A Financial Times szerint a mostani korrupciós ügy kapcsán Frankfurt nevén súlyos csorba esett, ami késleltetheti a gigantikus tőzsdefúziót.

Mindezt talán a britek bánják legkevésbé, ugyanis ha a Deutsche Börse és a London Stock Exchange egyesülése kitolódik, akkor még egy ideig Londonban marad Európa egyes számú pénzügyi központja. Hosszú távon persze valószínűleg elkerülhetetlen az európai szupertőzsde létrejötte. 2000-ben fuzionált a párizsi, a brüsszeli, az amszterdami és a lisszaboni értéktőzsde Euronext néven. Frankfurt és London egybeolvadása a világ legnagyobb szupertőzsdéjét eredményezné, ami a New York-i Stock Exchange első számú konkurense lehetne. Az angolok megint elvesztenék egyik nemzeti büszkeségüket. Gyarmataik elvesztése után autógyáraik német és amerikai kézbe kerülése volt a legnagyobb csorba nemzeti érzelmeiken. Az amerikaiak pedig az egyesült európai pénz, az euró után nemcsak a dollárnak, de eddig egyeduralkodó Wall Streetjüknek is kapnának egy kemény konkurenst.

Olvasson tovább: