Kereső toggle

Üzleti hírszerzés

James Bond újra akcióban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A hazai nagyvállalatok vezetőinek 80 százaléka tart attól, hogy az ipari kémkedések száma a jövőben tovább fog növekedni. Az üzleti hírszerzés legális eszköztára – nyílt információk gyűjtésével, szűrésével, rendszerezésével és visszacsatolásával – akár kétharmad arányban ki tudja elégíteni egy vállalat  információéhségét. De mi a helyzet a fennmaradó 20-30 százalékkal? Az Üzleti hírszerzés és elhárítás konferencia (2004. december 15.) szervezőinek, az Open Gates Hungary Kft.-nek és az IBA Magyarország Kft.-nek legutóbbi felmérése is erre kereste a választ. 

A leginkább veszélyeztetett bankok, biztosítótársaságok, a vegyipari és gyógyszeripari vállalatok, a high-tech szférában és az autóiparban működő cégek már most is tízmilliókat áldoznak üzleti hírszerzésre. A speciális keresletre természetesen már a kínálati oldal is válaszolt: hirdetéseiben több hazai magánnyomozó iroda is vállalja poloskák és rejtett kamerák telepítését.

Az Open Gates Hungary Kft. és az IBA Magyarország Kft. legutóbbi felmérése is megerősíti, hogy a vállalat biztonsági politikájának legalább akkora figyelmet kell szentelnie a belső gazdasági visszaélések megelőzésére, felderítésére, mint a külső betolakodók kivédésére. Az üzleti hírszerzés felismerésére és elhárítására a vállalatok több mint 70 százaléka még nem tanítja meg a dolgozóit. A "maradék", akik viszont fontosnak tartják az üzleti hírszerzést és elhárítást, belső szakembereket alkalmaznak. "Jelenleg túl sok cég bízza magát olyan kevésbé kézzelfogható védelmi eszközökre, mint etikai kódexek és eljárások" – emelte ki tájékoztatójában Orbán Róbert, az Open Gates Hungary Kft.  ügyvezető igazgatója.

A kutatók megkísérelték felmérni, hogy hány válaszadót ért káresemény az elmúlt három évben, és hogyan reagált arra. A vállalatok több mint fele (66 százaléka) számolt be mérhető vagyoni kárról, illetve szellemi tőkéjüket és jó hírnevüket ért veszteségről. Mint kiderült, a káresemények oka elsősorban belső, hűtlen kezelés volt, és csak másodsorban a konkurencia tevékenysége. Ennek függvényében a cégek többsége, 80 százaléka szükségesnek érzi alkalmazottai ez irányú továbbképzését. 

A vállalatok biztonságpolitikájában a következő elvi prioritások figyelhetőek meg: információvédelem, vagyon, szellemi tőke és jó hírnév védelme. Gyakorlati megvalósulás szempontjából – a tanulmány szerint – a  vagyonvédelem kapja az elsőbbséget, ezt követi az információvédelem, míg  a szellemi tőke és a jó hírnév védelme terén meglehetősen vegyes a kép. Információvédelemhez kapcsolható lehallgatásvédelmi rendszert a válaszadók közül senki sem kíván alkalmazni – sem jelenleg, sem a jövőben. Az adatvédelmi rendszerek terén a válaszadók túlnyomó többsége alkalmaz – saját bevallása szerint – "valamilyen" informatikai rendszert, és mintegy 50 százalékuk tesz lépéseket jogi és a humánerőforrás területen is az üzleti titkok védelmének érdekében. 

A dolgozók hűségét és megbízhatóságát kiemelő kérdésekre adott válaszokból kiderült: minden vállalat fontosnak tartja alkalmazottai lojalitását, ám mindössze 45 százalékuk biztosít képzést is ennek erősítésére. A válaszadók 90 százaléka gondoskodik ez ügyben írásbeli szerződésekről, a fennmaradó 10 százalék pedig csak szóban állapodik meg a vállalati hűségről. Az igény azonban továbbra sincs összhangban a realitásokkal: a dolgozók lojalitásának időszakos ellenőrzését a cégek csupán 78 százaléka végzi el. Rendszerességük terén a szúrópróbaszer? ellenőrzésektől a félévin át a folyamatos vizsgálatokig terjed a skála, a legtöbben azonban háromhavonta "érzik szükségét" a visszacsatolásnak. Maga az ellenőrzés folyamata már egységesebb: a többség személyes beszélgetésekkel, rendezvényekkel, képzésekkel vagy jutalmakkal kívánja erősíteni a hűséget. 

Olvasson tovább: