Kereső toggle

Az olaj igézete

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nem sok ember lehet a föld- golyón, aki ne hallott volna még az amerikai–iraki konfliktusról, a háborús készülődésről. Az USA végletekig elszántnak látszik, és nem is rejti a véka alá az indokait. De vajon a tényleges okokról, motívumokról kapunk-e tájékoztatást nap mint nap a média által? Valóban a valós hátteret ismerjük, vagy csak azt és annyit, amit és amennyit tudatni akarnak velünk? A találgatás, a latolgatás világszerte folyik. Az európai média egyre inkább az önös, anyagi okokat látja a háttérben meghúzódni, míg az amerikai hírcsatornák gát nélkül átengedik magukon a kormányzati háborús propagandát. 



Élelmiszerosztásra gyülekező iraki asszonyok Fotó: Reuters

Az európai média háború-szkeptikus. A legtöbb kommentár Bush elnök és kormánya Irak elleni fellépését 

– amely a terrorizmus ellenes harc álcája mögé bújva – valójában az olajkészletek birtoklásáért folyó küzdelemként mutatja be. Ez a háború az olajról szól igazán – sugallják a nézők, illetve olvasók felé. Ezzel szemben az amerikai nagy befolyású hírcsatornák szinte hadi-televízióként működnek. A CNN és a Fox News Chanel vezetői tudják, hogy a háború növeli a nézőszámot. Jól emlékeznek még az 1991-es Öböl-háborúra, amikor kiugróan magas volt a nézőtábor. A befolyásos hírcsatornák gyakorlatilag szűrő nélkül adják le az amerikai kormány jelentéseit, kiszolgálják a háború melletti propagandát, az ellenzők, a szakértők csak elvétve kapnak műsoridőt. 

S hogy mi lehet a háborús fenyegetés tényleges oka, annak maga Bush elnök a megmondhatója, ám valószínűleg hiába várjuk tőle a választ. 

Figyelemre méltók az olaj-háttér mellett kardoskodó érvek. Irak szerepét, jelentőségét érdemes több oldalról is megvizsgálni. A 70-es évek az olaj-gazdag országokban az irak-iráni háború alatt komoly gazdasági veszteséget okoz-tak, a lakosság gyakorlatilag elszegényedett. Égetően szükséges lett volna az olajexportból származó busás bevételre, ám az Öböl-háború után életbe léptetett embargó keresztül húzta a vezetők számításait, igen szűkös exportálási lehetőségeket kaptak, s ezt ráadásul csak meghatározott célokra fordíthatnák. A háború okozta szegénység emiatt, ha lehet, még tovább nőtt. Az elmúlt tizenkét évben gyakorlatilag nem épült iskola, út, a csőd szélére került az egészségügy. Kritikus állapotban van a mezőgazdaság, akadozik az élelmiszer-ellátás. Közel ötmillió iraki polgár szorulna azonnali segélyre. Emellett Irakot hatalmas, 200 milliárd dollár feletti adósság terheli. Az embargót már az éhező milliók miatt sem etikus sokáig fenntartani, feloldása anélkül, hogy az eredeti célját – az illegális fegyverkezés beszüntetését – nem éri el, a bevezetők kudarcát jelentené. Egy győztes háború után és majd a kialakuló politikai és gazdasági viszonyok mellett viszont nyert helyzetből szüntethető meg. 

Az USA és szövetségesei már most a nyertes pozícióból politizálnak. Szaddám Huszeinre egyrészt a híradásokon keresztül verbális, a fokozott katonai készülődéssel pedig fizikai nyomást helyeznek. A szövetségeseket azonban nem csak az iraki diktátor fegyverei érdeklik, hanem a földben elrejtett kincsek is. A háborús készülődés hátterének jobb megértéséhez hozzátartozik a világ olajkészletének, a tartalékoknak, és egyáltalán az olaj, mint világhatalmi tényező megértése. 

Szakértők szerint a világ jelenleg ismert összes kőolajkészlete még mintegy 50-60 évre elegendő, és napjainkban – az iraki háborúval – gyakorlatilag a következő időszak termelésének felosztása következik. Irak földje ugyanis hatalmas olajmezőket rejt magában, Szaúd-Arábia után a második legnagyobb tartalékkal rendelkezik. Az olajembargó értelmében jelentéktelen mennyiségű, napi 2 millió hordó olajat dobhat a világpiacra, azonban az embargó feloldását követően Irak jelentős tényezővé válna a világpiacon. Mivel égetően szüksége van az exportbevételekre, bizonyára megnövelné a kitermelését, és felszabadítaná a hatalmas, 250-300 milliárd hordóra becsült tartalékát. Ez azonban drasztikusan megnövelné a kínálatot, ami miatt esnének az árak, összezavarva ezzel az OPEC által leszabályozott világpiaci árrendszert. Az olaj stabil ára sokak érdeke. Oroszország gazdasága például – amely az olajexportra specializálódott – tartósan nem bírná el a mostaninál jelentősen alacsonyabb árakat, de Venezuelát és több arab államot is ide sorolhatnánk. Irak hatalmas potenciállal rendelkezik, az embargó miatt azonban szárnyaszegett madárként vergődik. A fejlett világ olajvállalatai ugrásra készen állnak, hogy a háború megbolygassa az egy évtizede beállt rendet. Egy gyors és sikeres háború után a győztes oldal – nem kétséges, az USA és szövetségesei – átrendeznék a terepet. Sajtóértesülések szerint a Szaddám Huszein utódjául kiszemelt Ahmed Chalabi már ígéretet tett arra, hogy az állami kézben levő olajmezők és az ehhez tartozó infrastruktúra felét privatizálná. Szaddám Huszein hatalomra kerülése előtt a texasi székhely? Exxon Mobil, a brit British Petroleum, a holland Shell, az amerikai Chevron valamint a francia TotalElFina elődei birtokolták a világon szinte egyedülállóan gazdag iraki olajmezőket. A kártyalapok újraosztásánál ezek a cégek a rajtvonalnál állnak. Az irak-iráni, majd az Öböl-háború során lerombolt iraki olajkitermelő infrastruktúra azóta is siralmas állapotban van, de a világ legnagyobb kőolajipar műszaki hátterét biztosító amerikai Halliburton már jelezte, szívesen részt venne az újjáépítésben. Figyelemre méltó az említett vállalatoknak az amerikai kormányhoz fűződő viszonya. Idősebb George Bush korábban a Halliburton igazgatótanács tagja volt, a jelenlegi alelnök, Dick Cheney pedig az elnöke volt. A nemzetbiztonsági főtanácsadó, Condoleezza Rice, a Chevron óriás cég igazgatótanácsának tagja volt. Persze Oroszország is számíthat "csemegékre". Hónapokkal ezelőtt a legmagasabb szint? tárgyalások során az amerikaiak és az oroszok megállapodtak arról, hogy mely olajmezőket kapja az északi szomszéd, sőt ígéretet kapott arra, hogy az új iraki kormánytól megkapja a befagyott adósságát. 

A fejlett világnak hosszútávon szüksége van az iraki olajra. A legnagyobb fogyasztó, az USA egyre nagyobb arányban vásárol közel-keleti olajat, másként fogalmazva, egyre inkább ki van szolgáltatva az arab országok fekete aranyának. Bár az USA is jelentős mezőkkel rendelkezik, a kitermelés meglehetősen drága, megéri importálni. Az Európai Unió az oroszországi és a közel-keleti készletből tölti fel készleteinek zömét. Az iraki olaj kitermelési költsége viszont töredéke lenne a még olcsónak számító szaúd-arábiainak is, egyes szakértők számítása szerint az iraki olajmezők megnyitása hatalmas extra profithoz juttatná a kitermelés és az exportálás közelébe kerülő cégeket. 

A Financial Times figyelmeztet arra, hogy az iraki háború nagy vesztese Oroszország lehet abban az esetben, ha az olcsó iraki kőolajat piacra dobnák, a drágán kitermelhető orosz olaj nem kell majd senkinek. Egy politikailag és gazdaságilag meggyengülő Oroszország nyilvánvalóan nem érdeke sem az USA-nak sem az EU-nak. A gazdasági lap szerint kérdéses, hogy a Bush-kormány túlélheti-e a háború alatt várhatóan az egekbe szökő olajárak miatt kialakulható gazdasági nehézségeket. Emlékeztet arra, hogy az idősebb Bush vezette kormány bukásához hozzájárult az első Öböl-háború által okozott gazdasági visszaesés.

Olvasson tovább: