Kereső toggle

MIÉP: nem engedünk az alapelveinkből

Ha nem tetszik, haza lehet menni

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Mivel zsákutcába jutott az elmúlt tizenhárom évben gyakorolt pénzügypolitika, radikális fordulatra van szükség – mondta lapunknak Lentner Csaba, a MIÉP gazdasági szakértője és országgyűlési képviselője. Kifejtette, hogy a Magyar Nemzeti Bank és a kormány pénzügypolitikája nem a társadalom érdekeit, hanem a profitérdekeket szolgálja. Bár alapvetően nem a profitszerzéssel van gond – tette hozzá –, hanem azzal, hogy a megtermelt értéktöbbletből nem részesedik megfelelő mértékben a társadalom, mert a multinacionális cégek nem a tőkeerejüknek megfelelően adóznak. A képviselő nevéhez fűződik a külföldi tőke honosításának elmélete, amely szerint felülvizsgálnák a privatizációs szerződéseket, új alapokra állítanák a külföldi vállalatok működési felté-teleit. Lentner szerint az érintett vállalatok fele elhagyná az országot, ugyanakkor nem tart attól, hogy nemzetközileg elszigetelődne Magyarország. A MIÉP gazdasági programjának alappillére ezenkívül még a napokban meghirdetett adórendszer és az államadósság átütemezése is. 

– Mit jelent pontosan a honosítás kifejezés?

– Felül kell vizsgálni, és új alapokra kell helyezni a privatizációs szerződéseket. Mivel annak idején értéken alul történt a vásárlás, érvénytelennek számítanak ezek a szerződések, erről a Polgári Törvénykönyv rendelkezik. Ettől kezdve új alapokra kerülnek a dolgok. Tehát a külföldi vállalatok két lehetőség elé lennének állítva: vagy elfogadják az új feltételeket, vagy nem. 

– Magyarul, kész tények elé állítanák őket, és ha nem tetszik, el lehet menni!

– Így is fogalmazhatunk. Felkínálnánk nekik, hogy fizessék ki az értékarányos vételi árat, új szerződést írnánk, amiben megszabnánk a működés garanciáit: például a foglalkoztatási kötelezettséget, a beszállítói kör meghatározását, a szerződés végrehajtásának ellenőrzési lehetőségét, az állam beleszólási jogát. Ezenkívül be kell kapcsolódniuk a közteherviselés rendszerébe, megszűnnének a társaságiadó- és áfakedvezmények, és átgondolnánk a vámszabad területek feltételrendszerét is. Ezzel honosítanánk a külföldi tőkét. Ha ezeket a feltételeket elfogadják, hát jó, maradjanak. Ne legyen félreértés, mi nem akarjuk kiebrudalni a külföldi tőkéseket, csak a normális magyar érdekek mentén szerveznénk a gazdaságpolitikát. Úgy alakítanánk a dolgokat, hogy nekik is jó legyen. 

– Hogyan lenne ez nekik is jó?

– Ma öt-tíz évre kapnak adókedvezményt, mi az említett feltételrendszerek mellett húsz-harminc éves együttműködést ajánlanánk nekik. Sajnos ma már kényszerhelyzetben vagyunk. Ha most megszűnne a külföldi tulajdonosi réteg, nem tudna a helyébe lépni a magyar vállalkozói kör. Ezért fontos, hogy egyenlő feltételekkel legyen kiterjesztve az adózás. Az állam is jól járna, mert az értékkülönbözet plusz bevételt jelentene a büdzsének, ami számításaink szerint elérné a 300-350 milliárd forintot. Ez hozzájárulna a költségvetési hiány enyhüléséhez, így több pénz jutna az egészségügyre, az oktatásfejlesztésre stb. Ez a rendszer a külföldi befektetők részére egyfajta befektetés is lenne, hiszen az ő érdekük, hogy stabil állami, költségvetési és társadalmi környezet vegye őket körül. 

– Mi történne abban az esetben, ha nem működnek együtt, nem vállalják az új feltételeket?

– Úgy gondolom, hogy azok a komoly szándékú befektetők, akik hosszú távra terveznek, maradnának. Persze többen elmennének.

– Mennyi menne el?

– Szerintem a fele biztosan elmenne. Nem hiszem, hogy például a General Electricnek vagy a Danone-nak túl sok jogi és erkölcsi alapja lenne arra, hogy hosszabb ideig birtokolják a gyáraikat. Ha magukba szállnak, nagyon jól tudják, hogy nem értékarányosan vásárolták meg. Azok a befektetők, akik a pillanatnyi előnyökért hozták be a forró pénzt, vagy piacot vásároltak, egyértelműen elmennének az országból. Ha jól megnézzük, ez a befektetőtípus kineveti még magát a kormányt is, amikor jelentős támogatást fogad el az államtól, holott neki kellene támogatnia a magyar társadalmat. Szükséges lenne, hogy ezeknek a tőkés csoportoknak legyen annyi erkölcsi érzékük, hogy ne csak a hasznot fölözzék le, hanem hozzájáruljanak az adott térség jólétéhez, például azzal, hogy ne éhbérért dolgoztassák az embereket. De számunkra nemcsak az a fontos, hogy megrendszabályozzuk a külföldi tőkét, hanem az is, hogy létrehozzunk egy reorganizációs alapot, amely a kivonulás előtt álló cégektől megvásárolja, majd feljavítja a gyárakat, üzemeket, és magyar tulajdonba átadja. 

– Tehát visszaállamosítanák azokat a vállalatokat, amelyek nem fogadják el az új feltételeket?

– Igen, az állam egy méltányos áron megvásárolná ezeket a cégeket, és maga gondoskodna a termelés folytonosságáról és a foglalkoztatás biztosításáról. Látniuk kell, hogy a magyar állammal, társadalommal nem lehet packázni. Ha a külföldi befektető pimaszsága túllép egy bizonyos határon, akkor a magyar nemzeti érdekek védelmében meg kell tenni a szükséges adminisztratív állami intézkedéseket.

– Nagyon logikusan hangzik mindez, de nem gondol arra, hogy nagyfokú felháborodás, zűrzavar, az ország nemzetközi elszigetelődése és a működő tőke menekülése lenne mindennek a következménye?

– Nem, ezt nem gondolnám. Minden jogszerűen zajlana. Valójában a minőségi tőkevonzás feltételeinek a kialakításáról van szó. Egyébként már eddig is érezhető a tőkebeáramlás csökkenése, éppen ezért szükséges egy új típusú stratégia kidolgozása. 

– Ön ismeri a multinacionális vállalatok álláspontját, gondolkodásmódját? Mennyire épített ki kapcsolatot a szervezeteikkel?

– Hogy úgy mondjam, nem tartoznak a haverjaim közé, de az utóbbi időben tapasztalható egyfajta érdeklődés felőlük, nem tapasztaltam ellenséges hozzáállást. 

– Mennyire függ össze az Önök politikája a Fidesz elképzeléseivel?

– Úgy vélem, a Fidesz is hasonló álláspontot fogalmazott meg korábban. A 98-as választáskor többször is hangoztatta, hogy az energiaszektor privatizációs szerződését felül kell vizsgálni. Azt is tudni kell, hogy többek között ezzel nyerte meg a választásokat. Azóta viszont nem lépett semmit. Látni kell, hogy a Fidesz kétféle játszmát űz. Nem egyértelm? a kommunikációja. Az üzleti élet szereplői nem értik, hogy valójában liberális vagy konzervatív pénzügypolitikát vall, és ez a bizonytalanság riasztó "üzenet" a tőkések felé. Világosan látszik, hogy a Fidesz nem tud mit kezdeni a tőkepiacokkal. Igazából az bántja legjobban, hogy az MSZP–SZDSZ-kormány már mindent eladott. De a privatizációs kérdéskör csak az egyik pillére a programunknak. Ki kell emelni az adóreformot, amelyik az átlagfizetéseket harminc, az ennél magasabb fizetéseket pedig jóval magasabb, 50-60 százalékos adóval sújtaná, viszont a minimálbér nulla százalékos adókulcs alá esne. A harmadik pillér pedig az államadósság egyes tételeinek az átütemezése. 

– Az valószínű, hogy ezeket a programokat nem tudja megvalósítani a MIÉP, hiszen annak gyakorlatilag nincsen esélye, hogy kormányzó pozícióba kerül. Egy esetleges Fidesz– MIÉP koalíció esetén mihez ragaszkodnának, és mit engednének el?

– Semmit nem engedünk ebből, ezek alaptételek. Ezt leírhatja, nehéz hetek előtt áll a Fidesz, mert nem engedünk!

Olvasson tovább: