Gadó György
– Yes Sir, vasalni tudok! – feleli a szingapúri "cupringer"-nél, az állásközvetítőnél a fiatal Fülöp-szigeteki nő a leendő "naccsága" kérdésére. Igen, már öt éve él Szingapúrban, férje nincs, gyereke nincs, de azért "tudok én bánni kisgyerekkel, az eddigi helyeimen is mindenütt rám bízták a gyereket, és nem volt rám panasz". A négymilliós Szingapúrban gyakran elhangozhatnak hasonló mondatok, hiszen minden tizedik háztartás egy-egy külföldről jött háztartási alkalmazott munkahelye: kereken százezren vannak ebben a metropoliszban, mely – akárcsak Hongkong vagy Tajpej – maga az eleven példa az ázsiai életszínvonal óriási különbségeire. A Fülöp-szigetek, Indonézia vagy Srí Lanka szinte még érintetlen falusi területeiről a munkát és jobb megélhetést kereső fiatal nők százezrei vándorolnak évente oda, ahol már a nyugatias technika és életszínvonal a könynyebb és változatosabb élet ígéretével biztatja őket.
Fiatal indonéz nő az árvíz sújtotta Jakartában. Nem csak a víz elől menekülnek Fotó: Reuters
A délkelet-ázsiai vagy Fülöp-szigeteki kis falvakból a zsúfolt Szingapúr magas házaiba csöppent lányoknak nincs könny? dolguk, hiszen jobbára még sohasem láttak olyan modern háztartási gépeket, porszívókat, mosó- és mosogatógépeket, amilyeneket itt kezelniük kell. És nem csekély fizikai próbatétel számukra az ablakok tisztogatása sem a hatodik vagy nyolcadik emeleten: gyakran előfordul, hogy munka közben az utcára zuhannak. A háztartási alkalmazottaknak szállás és koszt jár, ami pedig a pénzbeli bért illeti, a havi 350 dollár már jó keresetnek számít. A "lányt" olykor elengedik a munkából, de havonta legfeljebb négy szabadnapot kap. Nem is jó, ha nagyon ráér – vélik a munkaadók –, mert még nagyon kitanítják a többiek
Szingapúr dinamikus gazdasága és a minden tekintetben szigorú elvárások a háztartási alkalmazottak munkáltatóit is kemény hajszára késztetik. A lakások viszonylag nem nagyok, a megélhetés drága, továbbképzésre is járni kell – mindez a közepesen tehetős polgárokat stresszben tartja. A felgyülemlő feszültség gyakran a kéznél lévő védtelen "lány" rovására tör magának utat. S habár a városállamban jogrend érvényesül, és bizonyos jogi védelmet a külföldről oda szegődött háztartási alkalmazottak is élveznek, előfordulnak kínos esetek. Egy orvos felesége például forró vasalóval esett neki a "lánynak", és össze is rugdalta; mivel ilyesmit nem először követett el, tizenöt havi börtönt kapott érte.
Efféle ügyekről a helyi média bőségesen beszámol, pszichológusok és jogászok elemzik a problémát. 1997-ben egy hasonló eset kapcsán felvilágosító kampány indult, és intézkedéseket hoztak a külföldi származású háztartási alkalmazottak jogainak fokozott védelmére. A sérelmükre elkövetett súlyos testi sértésért hét évi szabadságvesztés szabható ki, aki pedig önkényesen bezárja a "lányt", akár három évet is kaphat. Megerőszakolásért nyolc és húsz év közötti börtön jár, ráadásul legalább tizenkét botütés.
Ha az alkalmazott legalább két évet dolgozott egy háztartásban, a munkáltató háromszáz dollárral tartozik hozzájárulni a "lány" hazautazásához, illetve a repülőjegy árához. A munkáltatót terheli az a havi (!) 345 dollár is, amit az állam szed a háztartási alkalmazottak után. Az így befolyó körülbelül 400 millió dollár a szingapúri költségvetés másfél százalékát adja.
