Kereső toggle

Leépített magánnyugdíjpénztár-rendszer

Csak a bizonytalanság a biztos

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Csak tovább nőtt a magánnyugdíj-pénztári tagok bizonytalansága a legutóbbi zárszámadási törvény elfogadását követően. Ezen belül számos változtatás látott napvilágot: január 1-jétől megszűnik a pályakezdők kötelező magánpénztári tagsága, és egy esztendejük marad arra, hogy eldöntsék, átjelentkeznek-e az állami társadalombiztosítás védőernyője alá, vagy sem. (Ez a lehetőség persze a többi pénztártag számára is adott.) A frissen munkába lépőknek 15 napon belül kell majd nyilatkozniuk, hogy a kétpilléres vagy az állami nyugdíjbiztosítás mellett döntenek-e.



Nyugdíjas hölgy az ablakban. Szép kilátások Fotó: Somorjai L.

Az esetleges pénztárváltás menetrendjét sok bizonytalanság veszi körül. Varga Mihály pénzügyminiszter ezzel kapcsolatban kérdésünkre elmondta: még nem dolgozták ki, miképpen veszik figyelembe az állami tb-be átlépőknél a már befizetett járulékokat. Egyes szakértők még azt sem zárják ki, hogy elvesznek ezek a pénzek, ami viszont súlyos aggályokkal járhat.

Az elmúlt évek rendelkezései sorra az állami nyugdíjat tüntetik fel kedvezőbb színben. A magánnyugdíj-rendszer mellett döntők tekintélyes összegtől esnek el amiatt, hogy az állam – a szerződést megszegve – nem emelte a befizethető keretet. A 2,2 millió pénztári tag eddig sem volt elégedett azzal a reálhozammal, amely befizetései nyomán a számláján megjelent, de a tavalyi évre már elszámolt hozam különösen elkeserítheti őket. Az első két pénztári év eredményei még viszonylag elfogadhatók voltak: 1998-ban három százalék, 1999-ben 8,9 százalék, 2000-ben azonban már csak 1,8 százalék volt a soványka reálnövekmény. Ha ennek a három esztendőnek az eredményeit átlagoljuk, akkor 3,3 százalékos reálhozamot kapunk, ami 0,7 százalékponttal haladja csak meg az átlagos reálbér-növekedést, így jogosan merül fel a kérdés, hogy érdemes-e ilyen megtakarítási formával egyáltalán foglalkozni, hiszen a pénztárak hozama alulmúlta az egyéb befektetési lehetőségekét is.

Pedig az elmúlt három esztendő során tekintélyes vagyon halmozódott fel a magánnyugdíjpénztáraknál. A tagok összesen 176 milliárd forintot fizettek be. Az egyes pénztárak teljesítménye erősen szóródott, a legjobb és a legrosszabb között tízszázalékos a különbség. 

A normajáradéki garanciarendszer megszüntetéséről is döntött a kormány. Ezáltal a pénztártagok számára megszűnik az a mérőszám, ami megmutatja a pénztár gazdálkodásának eredményességét, vagyis hogy a várható járadék hol tart a társadalombiztosító nyugdíjszintjéhez képest. Az állam ugyanakkor a még hatályban lévő törvényben garanciát vállalt arra, hogy a magánnyugdíjpénztár rossz gazdálkodása esetén sem lehet hét százaléknál alacsonyabb a járadékos nyugdíja, mintha az állami tb-be fizetett volna be. A normajáradék megszüntetése különösen azokat érinti majd kedvezőtlenül, akik legalább tizenöt éves pénztári tagsággal rendelkeznek, ugyanis az állami garancia rájuk vonatkozott. (Persze ma még ilyenek a rendszer rövid élettartama miatt nincsenek.)

Olvasson tovább: