Kereső toggle

MNB-kamatcsökkentés

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A magyar infláció – akkor négy éve tartó – csökkenési üteme 2000 augusztusában megtört. Azóta sem a lakosság, sem a vállalkozói szféra, sem a kereskedelmi bankok nincsenek könyny? helyzetben. Az inflációs prognózisok ugyan biztatóak, de a mérséklődő kőolajár és az euró – mesterséges beavatkozást követő – erősödése sem jelent kellő biztosítékot a gazdaság szereplőinek arra, hogy távlatosan tudjanak gondolkodni arról, hogy milyen pénzpiaci kamatok várhatók. 2001 januárjának első napjaiban az állampapírhozamok csökkenni kezdtek, így a jegybank elérkezettnek látta az időt arra, hogy az úgynevezett irányadó kéthetes futamidej? kamatait 11,75 százalékról 11,50 százalékra csökkentse, és emellett további, bankok számára felszámított kamatait ugyancsak 0,25 százalékra szállítsa le. Ezek a kamatmérséklések közvetlenül nem érintik a lakossági betéti és hitelkamatokat, de hatása az infláció ütemének csökkenésére kétségtelenül meglesz. Olyannyira így van ez, hogy akadnak olyan pénzpiaci elemzők is, akik 0,5 sőt 1 százalékos kamatcsökkentést is indokoltnak tartottak volna.

Ha az úgynevezett irányadó kamatok csökkennek, akkor a gazdaság szereplői olcsóbban jutnak – rövidebb vagy hoszszabb időszakra – pénzhez. Így költségeik is alacsonyabbak lesznek, amit ár- és jutalékképzésükben érvényesítenek. A helyzet azonban nem ennyire rózsás. A jegybank ugyanis döntésével mintegy jelzést adott arra, hogy a reálkamatszint mérséklődjön. A jelenlegi infláció emelkedésének mértékével a kamatok nem tartanak lépést, vagyis a jegybank határozata a megtakarításokat nem ösztönzi, ellenkezőleg a költések irányába hat, ugyanakkor a beruházási kedv nem növekszik. Az MNB azonban erről aligha tehet, így legkésőbb az első negyedév végét követően újabb, a jelenlegit többszörösen meghaladó irányadó kamatcsökkentés sem menne meglepetésszámba. (B.M.)

Olvasson tovább: