Kereső toggle

A Matáv visszaállamosítása

A nagyvállalat, a kisfogyasztó és az állam

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Magyar Távközlési Rt.-ből kivonult az utolsó amerikai tulajdonos, az SBC, ezáltal
a máig monopolhelyzetben lévő telekommunikációs vállalat a német állami
tulajdonban lévő Deutsche Telekom (DT) ellenőrzése alá került. Ezzel megtörtént az
1993-ban privatizált és mára a régió egyik vezető cégévé nőtt Matáv Rt. visszaállamosítása
- német kézbe.



A Matáv a Westel bekebelezésével a mobilpiacon is dominanciára törekszik
    Fotó: Somorjai

Jó hír, hogy mértéktartó elemzők az eddigi legnagyobb, mintegy 2,2 milliárd (!)
dolláros amerikai tőkekivonást nem tartják a jelenlegi magyar gazdaságpolitikai környezet
indukálta döntésnek, sem tendenciaindítónak. Az mindenesetre tény, hogy az elmúlt tíz
évben az országba beáramlott amerikai tőke mintegy 10 százaléka vonult ki egy csapásra
az országból. Ez kétarcú fejlemény, amely jóllehet rövid távon bizonyosan nem
kedvez majd a magyar telefónia szabadpiaci fejlődésének, mégis indirekt módon azt a
megnyugtató üzenetet küldi a stratégiai befektetőknek, hogy hazánkban az üzleti döntéseken
alapuló szabad tőkemozgásnak nincs akadálya. A működőtőke ugyanis olyan szabadság-érzékeny
eszköz, amelyre hazánknak az elkövetkezendőkben is elengedhetetlenül szüksége van.

Negatívum azonban, hogy egy olyan monopolisztikus társaság lett az ország domináns
vezetékes és mobiltelefon-, és egyben a legnagyobb internet szolgáltatójának a 60 százalékos
tulajdonosa, amelytől a világ fejlettebb részein ódzkodnak a valós piaci verseny
felett őrködő hatóságok. A közép-európai régió mellett az USA-ban is agresszíven
terjeszkedni próbáló német állami távközlési cég tervei ellen irányul az az új
amerikai törvényjavaslat, amely megtiltaná állami tulajdonban lévő cégek meghatározó
térnyerését az amerikai piacokon.

Magyarországon ezzel szemben a versenyszabályozás és a kompetitív kultúra még
messze a fenti szint mögött kullog, jóllehet az utóbbi időszakban tapasztalható némi
állami próbálkozás a valódi piaci verseny kialakítására, és annak védelmében.
Sok állami mamutvállalat – tisztelet a kivételeknek – éppen azért vásárolt be a
90-es évek közepén az akkor a verseny által még nem "fenyegetett" Kelet-Európában,
mert máshol már kitört az ő extraprofitjukat is fenyegető tisztább verseny. Ezek
olyan tipikusan tömegeknek szolgáltató (nagyrészt energetikai és távközlési) cégek,
amelyek a közelmúltig nagyon jól kerestek az álliberalizált piaci szituációkban, és
most sincs különösebb hajlandóságuk valódi piacon, átlátható versenyben megküzdeni
a vevőkért – hacsak nem kívülről kényszerítik erre őket. A monopóliumokra való
törekvés és a verseny kiküszöbölése nem csupán a szocialista "mindenható" állam
csökevénye, de a közhiedelem ellenére a szabad versenynek és a globalizmusnak is nagy
erkölcsi hiányossága. Erre mutatott rá Soros György is egy nemrég publikált írásában,
amely szerint gyakorlatilag mindegy, hogy egy cég a verseny során, vagy állami eszközökkel
kerül domináns piaci pozícióba, ha elég erős, akkor már nem szereti a versenyt. Éppen
ezért fontos, hogy az állam ne tulajdonos, hanem a piaci szereplőkhöz semleges, független
szabályozó erő legyen a verseny tisztaságának megőrzése, a kisfogyasztók érdekében.

Szerencsére időközben számos más telekommunikációs cég is belépett a magyar
piacra, ahol kezdenek már felpezsdülni a monopóliumokkal körülbástyázott világon kívüli
fejlesztések. Különösen igaz ez a jövő legnagyobb üzletének tartott nagysebesség?
és olcsó széles sávú internetes adatátvitelre, az ADSL technológiára. A Matáv
mellett a Pantel, a GTS, a Novacom, és az UPC Magyarország képviselői az ADSL hazai
bevezetéséről már egyeztető megbeszélést is tartottak a héten a Hírközlési Főfelügyelettel.
Más terület a UPC által bevezetett kábeltévés internet csatlakozás szintén
gyorsabb és olcsóbb megoldás, mint a Matáv eddig szinte kizárólagos ISDN vonalai. A
legfrissebb tesztek szerint nemsokára a hagyományos villanyvezetékeken keresztül is
lehet internetezni, ami viszont különleges helyzetbe hozhatja a villamosipari cégeket.
Éppen ezért is érzékeny terület például a telekommunikáció és az energetika
potenciális összeolvadása, mert – hálózatokról lévén szó – a természetes
monopóliumok gyors kialakulásának az új gazdaság diktálta kihívások közepette
egyre nagyobb az esélye.

A hazai kisfogyasztók vásárlóereje és egyben érdekérvényesítési képessége ma még
rendkívül korlátozott. A jövedelmek növekedésével azonban mégis olyan jövőről
álmodnak, ahol nem a hálózatok és mamutvállalatok foglyai, hanem az értük, illetve
a pénzükért folyó minél szabadabb sokszereplős verseny haszonélvezői is lehetnek.
Arról is álmodnak, hogy ha megengedhetik majd maguknak, gazdasági döntéseikben is
legyen választási szabadságuk, legalább elméletileg. Ezen állapot eléréséhez
azonban a magyar állami szabadpiac-védelemnek nagyon nagy léptekkel kell fejlődnie.

Olvasson tovább: