Kereső toggle

Orbán: bűn volt a Bokros-csomag

Polémia a gazdaságról

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Orbán Viktor miniszterelnök a minap egyértelművé tette a kormány álláspontját
a gazdasági folyamatokkal kapcsolatban. A hétvégi Fidesz országos választmányi ülésen
a miniszterelnök leszögezte: a kormány nem készít megszorító csomagot. Nem nehéz
ugyanis észrevenni, hogy az ezt szorgalmazó hangok mögött politikai koncepció húzódik
meg. Egyesek ezzel a saját korábbi döntéseiket látnák igazolva. Az "ellenfél"
ezt szeretné "kitaposni" a kormánytól azért, hogy ezzel feledtesse korábbi bűneit,
mármint a Bokros-csomagot. Orbán hozzátette: nem állítja, hogy minden rendben van a
gazdasággal, de a kedvezőtlen adatok nem érdemelnek figyelmet.

A miniszterelnök nyilatkozatával kapcsolatban annak a kutatóintézetnek a vezetőjét
kérdeztük meg, amelyik a kedvezőtlen gazdasági folyamatokra és a kiigazító csomag
szükségességére elsők között hívta fel a figyelmet. A Hetek kérdéseire Akar László,
a GKI Gazdaságkutató Rt. vezérigazgatója válaszolt.

– A Pénzügyminisztérium időről időre közreadja a makrogazdasági mutatókat,
amelyek az idén kedvezőtlenebbek a tavalyiaknál: az államháztartási hiány májusban
az egész éves tervezet közel 87 százaléka volt, a folyó fizetési mérleg hiánya az
év első négy hónapjában pedig közel kétszerese a tavalyinak. A gazdaságkutatók jó
része romló tendenciáról, és a folyamat megállítását célzó kisebb kiigazítási
csomagról beszél. A miniszterelnök úgy látja, nem méltók figyelemre ezek a gazdasági
mutatók. Akar úr, politikai vagy szakmai vita tanúi vagyunk?

– Kétségkívül, az ügy nem csak szakmai megítélésben méretődik meg, hanem
politikailag is. Világosan látszik, hogy Orbán Viktor politikai összefüggésben nem
tartja megalapozottnak a kiigazító csomagot. De ettől még a gazdasági összefüggések
fennállnak. Persze lehet olyan gazdaságpolitikát követni, amely azt mondja, hogy az idén
egyáltalán nem, vagy csak nagyon kicsi területen kell korrigálni, de ebben az esetben
a kiigazítás döntő terhe a 2000. évi költségvetésre hárul. Ez lehetséges stratégia,
akkor viszont jövőre kell nagyot lépni. Egy dolgot biztosan nem lehet csinálni: sem az
idén, sem jövőre nem tenni semmit, mert ekkor 1,5-2 év múlva olyan nagyfokú lesz az
egyensúlytalanság, amely veszélyes. Mi azonban abban bízunk, hogy a gazdasági
racionalitás fog érvényesülni, és legkésőbb a 2000. évi költségvetésben megtörténik
a kiigazítás.

– Tulajdonképpen mi a baj a gazdasággal?

– Kedvezőtlen folyamatok zajlanak körülöttünk a világban, és ehhez
alkalmazkodnunk kell. Lassult az EU növekedése, így csökkent az exportunk, ami negatívan
hat a költségvetés bevételi oldalára. A probléma az, hogy a kormány nem realizálta
ezt a költségvetés elkészítésekor, és továbbra is irreális, ötszázalékos növekedést
feltételezve tervezett. Erre rárakódott még néhány előre nem látott dolog, például
a koszovói háború, a téli ár- és belvíz. A tervezettnél kisebb lett az infláció,
ami a költségvetés szempontjából nem kedvező. Ezek csak kiemelték az alapvető hibákat.
Emiatt van a külső és a belső egyensúly romlása, és az adósságállomány növekedése.
Ez a kedvezőtlen tendencia zajlik napjainkban, és attól, hogy egy-két bevételre még
lehet számítani az év során, ez nem fog megváltozni – pedig a miniszterelnök ezt
reméli. Persze nem drámai a helyzet, nem olyan, mint 1993-94-ben volt, de azt látni
kell, hogy romló tendenciák vannak az egyensúly területén. A politikusok természete
meg olyan, hogy nem szeretnek ilyen helyzettel szembesülni.

– A GKI 50 milliárd forintos kiigazítást tart indokoltnak. A miniszterelnök elhárította
egyfajta Bokros-csomag bevezetését.

– Ez egy csúsztatás. Mi soha nem javasoltunk olyan méret? kiigazítást, mint a
Bokros-csomag. Pontosan azért szorgalmazunk ekkora nagyságrend? kiigazítást, hogy
1,5-2 év múlva egy ilyen helyzetet el lehessen kerülni.

– Orbán Viktor bűnnek nevezte a Bokros-csomagot.

– Egyetlen komoly közgazdász sem mond ilyet, sőt a világ számos részén az a vélemény,
hogy ez egy nagyon sikeres lépés volt. De hangsúlyozom, szó nincs most Bokros-csomagról.
Akkor 10 százalékkal kellett csökkenteni a reálbéreket, most arról van szó, hogy
ennek a növekedése ne legyen nagyobb a GDP 50-60 százalékánál. Akkor a GDP 3 százalékát
kitevő költségvetési megszorításról volt szó – mintegy 400 milliárd forint értékben
–, most 50 milliárdos kiigazításról van szó. Tehát nem lehet a két esetet összevetni.
Bele kell törődni, hogy kormányoknak időnként farigcsálni kell a költségvetést.

Olvasson tovább: