Kereső toggle

"Éreztük, ez nem egy szokványos esküvő"

Házasságkötés karanténidőszakban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kisebb-nagyobb volumenű életeseményeket jelentősen befolyásol a mostani járvány. Kíváncsiak voltunk, mi a helyzet a házasulandókkal, hogy zajlik ilyenkor egy esküvő? Noha a körülmények nem a legideálisabbak, a párok és a résztvevők egytől eddig azt nyilatkozták, különleges élményben volt részük.

Tavalyi évben rekordot döntött a házasságkötések száma Magyarországon, a hivatalos adatok szerint 1990 óta nem léptek annyian frigyre, mint 2019-ben. Dübörgött az esküvőipar: kiállítások, dekorosok, fotósok, zenészek, vőfélyek szolgálták ki a párok igényeit, hogy minél különlegesebbé tegyék a házasulandók számára a nagy napot.

A felívelő számadatok alapján 2020 is ígéretes évnek tűnt, azonban a járványhelyzet alaposan keresztülhúzta – nemcsak a párok, hanem az esküvőkből élő szolgáltatók számításait is.

Mit mondanak a számok?

Arról, hogy milyen a hatása a koronavírus-helyzetnek a házasodási kedvre, egyelőre nincsenek számszerű adatok – nyilatkozta lapunknak Murinkó Lívia, a KSH Népességtudományi Kutatóintézet tudományos főmunkatársa, azonban szakmai ismereteken alapuló véleménye szerint rövid távon jelentős visszaesés várható a házasságkötések terén.

„Addig biztosan ez lesz a helyzet, amíg tartanak a kijárási korlátozások. Lakodalmat, egyházi esküvőt most nem lehet tartani, az esküvői helyszínek, az éttermek, a cukrászdák bezártak, a rokonok nem tudnak elutazni az esküvőre. Az anyakönyvi hivatalok egy része jelenleg csak a születési és halálozási anyakönyvi kivonatokat állítja ki, személyes találkozáson alapuló ügyintézés nincs, így esküvőt sem lehet bejelenteni vagy megtartani. Egyébként, mivel nem kötelező a lakhely szerinti anyakönyvvezetőhöz menni, aki nagyon akar házasodni, meg tudja oldani, találhat helyet, ahol fogadják, de ők is csak szűk körben (esetleg csak a tanúk jelenlétében) házasodhatnak. Természetesen így sokan lemondanak a már eltervezett esküvőről.

Nagy a bizonytalanság a tekintetben is, hogy mikorra érdemes elhalasztani az esküvőt; így időpontokban és az esküvői helyszíneken várható torlódás a korlátozások feloldása után. Valószínűsíthető, hogy akár még jövő nyáron is tartanak olyan esküvőket, melyeket most halasztottak el” – fejtette ki a szakértő.

A statisztikai mutatók és a bizonytalannak tűnő gazdasági helyzet ellenére is vannak olyanok, akik eldöntötték: rendkívüli körülmények közepette is bevállalják az esküvőt. Végtére is a lényeg már megvan: a menyasszony és a vőlegény, akik készen állnak arra, hogy egy életre elköteleződjenek egymás iránt.

Egy családi esküvő

A Baranya megyében élő ifjú házaspár, Barnabás és Olívia egyszer már halasztott esküvőt, tavaly júliusról tették át az időpontot 2020 áprilisára – akkor úgy érezték, kell még egy kis időt adni a jegyességnek.

Amikor másodjára álltak neki az esküvőszervezésnek, minden klappolt, le volt foglalva a helyszín, egyeztettek a fotóssal, leadták a tortarendelést, és a meghívókat is kiosztották január-februárban.

„Március elején azt már sejtettük, hogy ugrott a barcelonai nászutunk, de reménykedtünk, hogy talán az esküvőt még meg tudjuk tartani” – mesélik a változásokat lépésről lépésre.

A március 11-i kormánybejelentést követően – miszerint 100 főnél nagyobb rendezvényeket nem lehet megtartani – kezdődött a dilemma: kiket mondjanak vissza a 130 fős vendégseregből? Nem kellett sokáig tanakodni, egy héten belül érkezett az újabb rendelet: 100 fő alatt sem lehet már rendezvényeket tartani, esküvőt is legfeljebb szűk családi körben.

A hírek hallatán néhány családtag felvetette a halasztás gondolatát, de a pár kategorikusan kijelentette: két és fél év jegyben járás után már össze akarnak házasodni.

„Úgyhogy három héttel az esküvő előtt mindent vissza kellett mondani: a helyszínt, a fotóst, a DJ-t. Szerencsére mindenki megértően viszonyult hozzánk” – meséli a fiatal feleség.

A huszonéves pár az Isten előtti szövetségkötést tartotta elsődlegesnek, nagy örömükre a velük kapcsolatban álló lelkész a járványügyi szabályok betartása mellett elvállalta, hogy szűk családi körben összeadja a párt. Oldott és vidám baráti hangulatban telt a maszkos-kesztyűs ceremónia.

És hogy okozott-e traumát elengedni a nagy esküvő gondolatát? „Nyilván örültem volna sok barátnőmnek meg a rokonságnak, hogy láthatnak minket, de nem sújtott le annyira, hogy ennek a habos-babos leányálomnak vége, úgy voltam vele: az a lényeg, hogy végre hozzámehetek Barnihoz. Az esküvőnk napján délelőtt még online órákat hallgattam meg, hogy az egyetemen ne legyen hiányzásom, aztán délután kezdtünk el készülődni. A hajamat húgom csinálta: vettem egy csokor rózsát, amiből hármat lenyisszantottam, és beletűztük a hajamba – az volt a hajdíszem. A sminkemet is én magam készítettem, hiszen a fodrász, sminkes akkor már 2 hete zárva volt. De a végeredmény mégis olyan lett, mintha szakmabeliek dolgoztak volna rajta – folytatta Olívia. – Természetes esküvő volt – csak a két szűk család, nem volt miért izgulni.”

Meglepetésekből azonban itt sem volt hiány: a szertartás után a vacsora helyszínére, a szülői házhoz igyekezve egy kifeszített régi paplanra, rajta egy feliratra lettek figyelmesek – „Sok boldogságot” olvashatták a szomszédok jókívánságait. „Ahogy haladtunk az autóval, láttuk, hogy a  szomszédok kint állnak a a balkonon, tapsolnak, fütyülnek meg kiáltoznak: »Éljen az ifjú pár!«. Egy hatgyerekes házaspár pezsgővel várt bennünket, hogy koccinthassanak velünk még a vacsora előtt, és gratuláljanak. Nagyon meghatódtunk” – idézte fel az emlékezetes napot a házaspár.

Jó időzítés mesterfokon

Egy fiatal budapesti pár ugyancsak hónapokon át készült a közelgő házasságkötésre, melynek eredeti időpontját március második felére tervezték.

Kilenc nappal az esküvő előtt érkezett a kormányzati bejelentés: 100 fő alatti volumenkorlátozás lép érvénybe rendezvények esetén.

„Amikor ezt meghallottam, rögtön felhívtam a helyszíni kapcsolattartót, és érdeklődtem, hány fős a stábjuk, hogyan kalkulálhatunk, mivel nekünk pont egy 100 fő körüli esküvőnk lett volna” – meséli a feleség.

„Pár napra rá, gyakorlatilag egy héttel az esküvő előtt visszahívott minket a helyszín, hogy túl nagy a kockázat, nem vállalják be az esküvő lebonyolítását” – folytatja a férj.

Hogyan tovább? Egy biztos volt, a pár, ha szűk körben is, de össze fog házasodni; nem akarták bizonytalan időre elhúzni az esküvő és a közös életkezdés időpontját, hiszen senki nem tudja, mikor lesz vége a járványhelyzetnek.

„Még azon a héten, péntek este – egy héttel a tervezett esküvőnk előtt – anyukám felvetette, hogy mi lesz, ha a kitűzött időpontra már 30 fős eseményeket sem lehet tartani? Hiszen napról napra változott minden azon a héten. Mi lenne, ha még azon a hétvégén tartanánk meg az esküvőnket? Hirtelen ötlet volt – osztja meg dilemmájukat a feleség. – Nekem egyből tetszett az ötlet!” – nevet fel a fiatal férj.

„Menyasszonyként nagyon markánsan szembe kellett néznem azzal a kérdéssel: Valóban a szövetségkötés áll számomra is a középpontban? El tudom engedni a sallangot a lényeg érdekében? Nyilván engem ért az első sokk, hogy minden, amit kitaláltunk, elterveztünk, az bedőlt, odalettek a »királylányos« álmaim. Ebből a szempontból is tanulságos volt a történet” – enged be a kulisszák mögé a feleség. 

Lázas újratervezés kezdődött: gyakorlatilag egy nap alatt szervezték meg az előrehozott esküvőt, melynek helyszíne az egyházi szertartás különterme lett – ennek köszönhetően a családtagok mellett még a szűkebb baráti kör is részt vehetett az eseményen. Az utolsó tágabb körű esküvők egyike volt az övék, hiszen a következő napokban már érkeztek az újabb szigorító kormányrendeletek.

„Amikor szombaton felhívott a vőlegényem, hogy akkor beszereznek műanyag tányérokat, egy pillanatra kiakadtam, hogy ez most komolyan ilyen műanyag tányéros esküvő lesz?! Nem erre készül az ember lánya kiskora óta! Mindezzel együtt az esküvő nagyon meghitt és különleges volt, erősítette az összetartozásunkat, hogy »ezt is végigcsináltuk együtt«, ráadásul rengeteg támogatást kaptunk – meséli az ifjú feleség. – Igen, érezni lehetett, hogy ez nem egy szokványos esküvő” – teszi hozzá a társa.

Nászút szempontjából is tökéletes volt az időzítés, az érintett magyar szálloda közvetlenül az ő távozásuk után minden további foglalást lemondott. „Mi voltunk az utolsó vendégek, egyedül, az egész szállodában. Nagyon jó volt, mindig megkérdezte a személyzet, hogy mikor megyünk vacsorázni, mert akkor lesznek nyitva. Ráadásul ez egy előkelő szálloda, amikor érkeztünk a vacsorára, már vártak minket, mint egy királyi párt” – meséli nevetve a házaspár.

Főállású foglalkozása: esküvői fotós

„Nekem év elején a szezonom nagy része már le volt foglalva – kezdte a tapasztalatcserét egy közkedvelt budapesti esküvői fotós. – Normál időszakban áprilisban kezd beindulni az esküvőszezon, és májustól már full gőzzel dübörög szeptember-októberig.” Azonban ahogy gyűrűzött be a járványhelyzet, úgy érkeztek a lemondások: először az áprilisi, majd a májusi, aztán a júniusi időpont-foglalások.
„Van olyan párosom, ahol a vőlegény és a menyasszony is katona, és eléggé elszontyolodtak a hírek hallatán, nekik teljesen le kellett mondani az esküvőt, idénre már nem tudnak tervezni. A meghívottak többsége szintén katona, és ősztől már a gyakorlóidőszak kezdődik – ráadásul most is intenzíven igénybe veszik őket a járványügyi védekezésben. Elég kemény a sztorijuk, személy szerint már nagyon vártam az esküvőjüket” – folytatta a fotós. A pár története nem mindennapi: nem sokkal azután, hogy az esküvői fotóssal lefixálták az időpontot, külön-külön féléves külföldi misszióra mentek, ez idő alatt Skype-on tartották egymással a kapcsolatot. Érthető, hogy már nagyon várták a nagy napjukat.
„Alapvetően nagyon különleges élmény volt számomra mindegyik karanténesküvő, amin fotósként részt vettem, talán emlékezetesebb is, mint egy átlagos. Volt olyan menyasszony, aki még örült is a helyzetnek, mert izgulós típus, és jól jött ki neki, hogy nem kellett 100 ember előtt szerepelnie” – meséli mosolyogva interjúalanyunk.
Iparági szempontból megközelítve a jelenlegi helyzetet, érezhető egyfajta pánikhangulat a fotós szerint, hiszen a negatívabb előrejelzések alapján őszig biztos nem lesz munkájuk, így pont a főszezon válik uborkaszezonná. „Általában nyáron-ősszel sokat dolgozunk, félreteszünk, és ebből a pénzből élünk meg télen, tavasz elején. Sajnos vannak olyanok az ismeretségi körömben, akik nem nagyon tettek félre, illetve tudok olyan esküvőszervező cégekről, akik milliós fejlesztéseket csináltak a tél folyamán, és elköltötték azt a pénzt, amiből most hónapokig megélhetnének. Hála Istennek nekünk vannak tartalékaink, én is próbálok egyéb lehetőségeket keresni addig is.”

Egy „hivatalos” esküvő

A Veszprém megyei Várpalota településén közterületen és a zárt térben – például az üzletekben – kötelező a maszkviselet; nem volt ez másképp a helyi karanténesküvő esetén sem, melyet a pár önkormányzati dolgozóként stílusos módon a Polgármesteri Hivatalban tartott meg, az anyakönyvvezető szerepében pedig a polgármester asszony volt jelen. Rövid interjú a város vezetőjével, Campanari-Talabér Mártával.
Mi jellemzi a településen a házasságkötések alakulását járványhelyzet idején?
– Leginkább az a jellemző, hogy a párok újraterveznek az esküvői szolgáltatókkal, és eltolják az előzetesen kitűzött időpontokat – főleg azok, akik klasszikus, nagylétszámú esküvőt szerettek volna, sok vendéggel. Engem, mint polgármestert ebben az időszakban egy esküvő megtartására kértek fel, ez a felkérés már jóval a járványidőszak előtt érkezett. Nyilván akkor még a házasulandó pár sem sejtette, hogy karanténesküvőként lesz elkönyvelve a nagy napjuk.
Milyen hangulata volt egy maszkos, óvintézkedéseket is szem előtt tartó polgári esküvőnek?
– Nagyon jó volt a hangulat. Mondtam is a kolléganőmnek, aki házasságot kötött – nekik a jelenlegi helyzet miatt nászútjuk sem volt, és a rákövetkező munkanapon jött is dolgozni –, hogy teljesen egyedivé vált az ő nagy napjuk. A polgármesteri hivatalban volt az esküvő, a kollégák rózsaszirmot szórtak a bejáratnál eléjük. Igyekezett mindenki a körülményekhez képest olyan hangulatot teremteni, hogy a maszkon kívül is különleges élmény legyen számukra a házasságkötés – visszajelzésük alapján ez sikerült is.
Ez akkor mondhatni munkahelyi esküvő volt, ahol a kollégák voltak a násznép?
– Igen, néhány munkatárs is részt vett a szertartáson, mivel a pár az önkormányzat tanácstermét választotta helyszínül. Nagyobb biztonságot adott, hogy azon a helyen köthetnek házasságot, ahova eddig is bejártak dolgozni – és jól jött ki, hogy mostantól a polgármesteri hivatalnak ez a terme is rendelkezésére áll a polgári szertartáshoz, így a karanténesküvővel avattuk fel ilyen formában is ezt a helyszínt. Volt már házasságkötés a polgármesteri irodámban is, még a koronavírus-időszak előtt. A házasulandók a polgári szertartásnak kisebb jelentőséget tulajdonítottak, mint az egyházinak, ezért csak ők voltak jelen, a tanúk és a fotós. Egy nagyon szűk körű esküvő volt, de a mostanin sem voltunk sokkal többen.

Olvasson tovább: