Kereső toggle

Népbetegség az alvászavar

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Bizonyára mindenki átesett már néhány álmatlan éjszakán, azonban vannak esetek, amikor az ember hétköznapi teljesítményére is negatívan hat az alvás hiánya. Mennyire súlyos probléma az alvászavar, mit tehetünk ellene, és mikor szükséges orvoshoz fordulni?

Korunk emberének egyik legnagyobb kihívása a megfelelő pihenés, a regeneráció biztosítása a szervezete számára. Egyes – a termelő munkát prioritásként kezelő – kultúrákban már az erre való igény felvetése is szégyennek számít. Szerencsére a modern orvostudomány nagy hangsúlyt fektet a jó minőségű és elegendő mennyiségű alvás, pihenés kiemelt fontosságára az ember hosszú távú testi és mentális egészsége érdekében.

A média az elmúlt években különösen sokat foglalkozott a leggyakoribb alvászavar, az inszomnia jelenségével, legfőképpen azért, mert az érintettek száma sajnálatos módon egyre csak nő. A megfelelő minőségű alvás pedig nélkülözhetetlen nemcsak a hétköznapi teljesítményünkhöz – a koncentrációra való képesség vagy a memória területén például elengedhetetlenül szükséges –, hanem az immunrendszerünk megfelelő működéséhez, az új ismeretek elraktározásásához vagy az érzelmek megfelelő kezeléséhez is.

Egyensúly és fontossági sorrend

És bár dicséretes, hogy egyre több felületen találkozunk a probléma felvetésével, a rohanó mindennapok során ember legyen a talpán, aki kellő figyelmet tud fordítani testi és lelki regenerációjára, hiszen szinte napi 100 óra is kevés lenne a megannyi programlehetőségre, konferenciára, tréningre, feladatra, tennivalóra, stb., amennyi előttünk tornyosul. Annak ellenére, hogy ezek valamilyen szinten gyakran a fejlődésünket szolgálják, mégis érdemes megtalálni az egyensúlyt és a fontossági sorrendet az otthon töltött pihenés, az aktív kikapcsolódás, a munka és a kulturális programok között, így sokkal könnyebben elkerülhető az az út, ami végül is az alvászavarhoz vezet.

De milyen tünetek adnak okot a gyanakvásra? Számtalan módon jelentkezhet, s az orvostudomány is rengeteg féle alvási rendellenességet tart számon. Leggyakoribbak a már említett inszomnia mellett a paraszomnia, hiperszomnia, vagy épp a nyugtalan láb szindróma és a periodikus lábmozgás szindróma.

Inszomniáról – alváselégtelenségről – akkor beszélünk, ha az illető akármennyire fáradt és vágyik az alvásra, nehezen sikerül elaludnia, leginkább éberen alszik, illetve korán felébred. Hiperszomniának hívjuk, ha az ember akármennyit is alszik, egyszerűen képtelen elérni a megfelelő kipihentségi szintet, szüntelenül fáradt, nyűgös, dekoncentrált, kedvetlen, és gyakori hangulatingadozással küzd. Ezek a tünetek nem véletlenül csengenek össze a depresszió tüneteivel, ugyanis szorosan összefüggenek vele, sok esetben annak gyökere, illetve eredménye is lehet.

Inkább hírhedt, mint elterjedt probléma a paraszomnia, ami az alvási folyamatot rendkívüli eseménnyel tarkítja – általában az alvajárást értjük ez alatt. Az elsőre furcsa hangzású nyugtalan láb szindróma és a periodikus lábmozgás szindróma egyes becslések szerint a lakosság 5 százalékát érinti, az előbbi problémával küszködők éjjel késztetést éreznek rá, hogy felébredjenek és megmozgassák lábaikat, míg utóbbi esetben a láb percenként megrándul alvás közben, mikroébredéssel zavarva meg az alvási ciklust.

A Háttérben húzódó okok

Fontos tudni, hogy az alvászavar általában nem önálló, magától kialakuló betegség – szakértők szerint ez meglehetősen ritkán fordul elő –, hanem valamilyen más, komolyabb testi vagy lelki problémának a másodlagos tünete, ahogyan láthattuk ezt a hiperszomnia esetében is. Kutatások szerint az esetek 50 százalékában mentális betegség, 25 százalékban belgyógyászati, neurológiai, másik 25 százalékban pedig életmódbeli okok húzódnak meg a hátterükben. A számos más területen is problémát és komoly veszélyforrást jelentő kiégettség, életuntság nem ritkán az alvás területén mutat fizikailag is megfogható tüneteket, olyannyira, hogy a WHO (Világegészségügyi Szervezet) a – sajnos szintén népbetegségnek számító – depresszió leggyakoribb tüneteként jelölte meg az alvászavart. És ez oda-vissza igaz, ha valakinél esetleg más okból kifolyólag jelentkezik az álmatlanság, az a depresszió veszélyének fokozottan ki van téve – kutatások szerint kétszer nagyobb valószínűséggel lesz depressziós az, aki alvászavarral küzd, mint azok, akiknek nincs ilyen jellegű problémájuk. De nem csak a depresszióval mutat összefüggéseket az ominózus jelenség, a túlhajszolt, nyugtalan életvitel sem kedvez a kipihent éjszakáknak. Márpedig ezen a területen szinte minden ma élő ember ki van szolgáltatva, ezért ajánlott fokozott figyelmet fordítani a pihenés megfelelő körülményeinek kialakítására.

NREM és REM

Ahhoz, hogy ezt biztosítani tudjuk, nem árt megismernünk az alvásciklusunk felépítését. Ez az alvásigényhez hasonlóan – amelyről szintén változatok, információk sokasága áll a rendelkezésünkre – az életkorunkkal együtt változik, ezért nehéz általánosságban beszélni róla. Lényegében elmondható, hogy 90-120 perces ciklusokból áll: megkülönböztetünk szemmozgás nélküli (NREM), illetve gyors szemmozgásos (REM) fázisokat. A 4 NREM fázist követően – ami egy alvás és ébrenlét közötti átmeneti állapottal kezdődik, majd követi a könnyű alvás fázisa – a vérnyomásunk lecsökken, s eljutunk a mélyalvás szintjére. Ez az állapot szükséges ahhoz, hogy másnap kipihenten tudjunk teendőink elé állni. Ezt követően jön 1 REM fázis, ami az említett mélyalvás szintje mellett szintén fontos ahhoz, hogy hosszú távon jól tudjunk teljesíteni. Ebben az alvási szakaszban felgyorsul a szívverés, a légzés, aktivizálódnak az agynak azon területei, amelyek a tanulásért, a gondolkodásért és a memóriáért felelősek. Az agy ilyenkor dolgozza fel az ébrenlétünk során gyűjtött információkat, s egyúttal már a másnapra készül, valamint ebben a fázisban kezdünk el álmodni is.

Ahhoz, hogy ezek a ciklusok egészséges sorrendben, időben váltakozzanak, érdemes néhány életmódbeli jótanácsot megfogadnunk. Ilyen például, hogy néhány órával az elalvásunk előtt iktassunk ki minden digitális ingert, ezek ugyanis nem kedveznek az agyunk „leállításának”, holott gyakran a kattogó, folyamatosan pörgő gondolatok elcsitításával sokat segíthetnénk az alvási problémáinkon. Emellett sem az alkohol-, sem a koffein-, sem a nikotinfogyasztás nincs jótékony hatással az alvás minőségére, és a gyomrunk tartalma sem elhanyagolható szempont a megfelelő pihenést illetően. A szakértők kevesebb, mint két órával az elalvásunk előtt már nem ajánlják a táplálkozást, különösen nem a tradicionális magyar konyha kiemelt szereplőinek a fogyasztását. A nehéz, zsíros pörköltek, levesek, sültek, húskészítmények igen megterhelők a szervezetünk számára, így nemcsak plusz kilókra, de plusz kialvatlan órákra is számíthatunk egyes esetekben.

Appok és csodaszerek

Mint fentebb már említettük, ahogyan kezdett egyre súlyosabb mértékű problémát jelenteni az alvászavar jelensége, úgy került fel a szolgáltatók palettájára az erre megoldást kínáló „csodaszerek” kimeríthetetlen listája is. Így találhatunk már nyugtató gyógynövényes készítményeket a tusfürdőtől kezdve az illóolajokon át a teákig, de szinte végtelen az elalvást segítő, instrumentális zenékből álló lejátszási listák száma is, az erre specializálódott – az alvási fázisokat a légzésünk alapján meghatározó – alkalmazásokról nem is beszélve.

Természetesen ezek leginkább az alvászavar, a kialvatlanság kevésbé súlyos eseteiben nyújthatnak megoldást. Amennyiben akár mi magunk érezzük az alvászavar tüneteit, akár környezetünk jelzi számunkra, hogy éjszakánként nyugtalanul alszunk, netán még horkolunk is, mindenképpen érdemes szakember bevonásával feltárni a probléma gyökerét. A súlyos dekoncentráció fokozott balesetveszéllyel is járhat, de olyan esetleges rejtett betegségekre is felhívhatja a figyelmünket, mint a magas vérnyomás, a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri problémák, vagy épp a fent említett depresszió, de a stroke kialakulásának is előidézője lehet a hosszan tartó kezeletlen alvászavar.

Ne aggódjunk tehát néhány rosszul töltött éjszaka miatt, azonban vegyük komolyan, amikor már hetek óta több a nyugtalanul töltött órák száma, mint a minőségi pihenéssel eltöltötteké.

Olvasson tovább: