Kereső toggle

Kecskék mentenek meg egy Békés megyei falut

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Tíz évvel ezelőtt még a Parlament előtt koldult Magyardombegyház, a durván eladósodott Békés megyei falu – sikertelenül. Aztán a kecskék és a kecskesajt meghozta az áttörést.

Magyardombegyház Békés megye legeldugottabb zsákfaluja, amely a rendszerváltás óta lassan, de biztosan lépeget az elnéptelenedés útján. Hiába a remek termőföld, ami a maga 48 aranykoronás mutatójával az egyik legkiválóbb föld messze a vidéken, mára mindössze 120-an lakják a települést.

„2010 szeptemberében a Parlament elé mentünk koldulni, hogy így tiltakozzunk, miután kikapcsolták nálunk az internetet és a telefont. Az önkormányzat bankszámlája üres volt, a falu szó szerint fizetésképtelenné vált, nem kaptunk pénzt az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került települések pályázatán sem, így több mint 8 millió forintos adósságunk volt már. Nem tudtuk fizetni a közüzemi számlákat, tartoztunk a háziorvosnak, valamint a segélyekkel és a bérekkel is elmaradásban voltunk” – mondja Dús Ildikó polgármester, aki már annak idején is a település vezetője volt. A koldulásban nem voltak sikeresek, nem kaptak pénzt, sőt, a rendőrség illegális demonstrációnak nyilvánította a megmozdulást, és véget vetett neki.

Az adósságrendezés a következő évben lezárult, de a falu legnagyobb gondja, a munkanélküliség továbbra is komoly gondot okozott. A környék minden településén beindult az új kormány által „felturbózott” közmunkaprogram, de ebben akkor még nem vehettek részt azok a települések, ahol adósság állt fenn. A kreativitás azonban megtalálta az utat ebben a helyzetben is: a polgármester egy pályázati lehetőséget célzott meg, másfél millió forintból felújíthattak egy épületet, ha állattenyésztésbe fognak. Épület volt az önkormányzat udvarán, csak azt kellett eldönteni, hogy milyen állattal szeretnének foglalkozni: végül komoly vita után a kecsketartást választották. „Nem mintha errefelé bárki is értett volna a kecskékhez, hiszen még a megyében sem volt sehol kecskefarm, csak néhány tanyán foglalkoztak ilyesmivel. De akkor oly’ mindegy volt, végre lépni akartunk már valamit előre” – mondja a polgármester asszony.

„Megérkeztek a kecskék, de már az első éjszaka akciózni kezdtek, ugyanis szabadtartású fajtát vásároltunk, ezért hiába üldöztük őket, sehogy sem akartak bemenni a felújított épületbe” – idézi fel a településvezető. Ezzel párhuzamosan a közmunkaprogram is elindult, mindenkinek igyekeztek munkát adni, kinek a kecskék mellett, kinek a tejfeldolgozásban. „A sajthoz akkor még senki sem értett, az internet adta »bölcs« tanácsok eredménye pedig borzalmas volt, így nem volt más választás, tíz falubeli elvégzett egy sajtkészítő tanfolyamot” – emlékszik vissza Dús Ildikó.

A kezdeti „majd lesz valahogy” helyzet megváltozott, egyre több lett a kecske és a tej Magyardombegyházon, ahol már arra is figyeltek, hogy melyik fajtát érdemes tartani, ha sajtkészítésben gondolkoznak. „A következő cél az volt, hogy egy sajtüzemet hozzunk létre.

Ez a lépés azonban komoly hatósági procedúra elé állított bennünket, a Nébih-hez fordultunk, ahol azzal kezdték, hogy amit eddig csináltunk, az teljesen illegális, és még az sem mentesít bennünket az élelmiszertörvények alól, hogy az állam adta a munkához a támogatást. A Nébih útmutatása alapján világos lett, hogy egy 50 milliós beruházást kellene megvalósítani, hogy megfeleljünk az előírásoknak, miközben a falunak alig 2 millió forintja volt az üzemre” – mondja a polgármester. Átmeneti megoldásként a korábban bezárt önkormányzati konyhában kialakított üzemrészre ideiglenes engedélyt kaptak.

Pénzük nem volt az átalakításra, ám éppen akkor, 2016-ban hirdettek egy pályázatot, amelyen 100 millió forint támogatásra lehetett pályázni feldolgozóüzemek építéséhez. Azonban a csak nőkből álló képviselő-testület nem minden tagja volt elragadtatva az ötlettől. Attól tartottak az akkori képviselők, hogy ha a harmadik ciklusát töltő polgármestert nem választják meg újra, akkor az utódjára marad a tejüzem, és a közelmúlt tapasztalatai alapján nem akarták megkockáztatni, hogy a bizonytalanság eredménye ismét csőd legyen. Hosszas vita után mégis megszavazták: adják be a pályázatot. Végül harmadjára sikerült 98 millió forintot nyerniük – de ezt az összeget csak akkor használhatták fel, ha a tejüzemet nem vállalkozók, hanem közmunkások építik fel, ráadásul erre kevesebb, mint 5 hónapjuk volt. „Ekkor már akartuk az üzemet, így teljesen összefogtunk. 2017 januárjában kezdtünk neki a munkának, és április 24-én el is indult a próbaüzem. A hatóság nem hitt a szemének, időre elkészült a sajtüzem, amely azóta is fejlődik, a kecskeállomány tejhozama mellett tehéntejet is feldolgozunk már” – említi büszkén Dús Ildikó.

A célok napról napra élesednek, például szeretnének olyan kecskesajtot készíteni, amelyet azok is szívesen fogyasztanak, akik amúgy nem rajonganak a kecsketejből készült termékekért. A piacra betörni nehéz, hiszen a nagy multik számára az itt készített sajt mennyisége kevés, a piacokhoz viszont sok, és az árfekvése is az ínyencségek közé sorolja. Már több díjat nyertek a sajtjaikkal, és Magyardombegyház az egyik hivatalos állomása lett a Magyar Sajtút Hálózatnak. Most 14 féle kecskesajtot állítanak elő a natúrtól az ízesített változatokig – bár a kecskék teje most megcsappant, hiszen az anyák mindegyike vemhes. Így nem jön rosszul, hogy a közelben lévő tehenészetből származó tejből túrót, joghurtot, csokis túrógolyót tudnak készíteni.

A szinte teljesen lecserélt állatállomány most a jól tejelő alpesi fajtából áll, mutatja a kecskeprofesszorrá kitanult közmunkás vezető. A kecskék nem szabadtartásban vannak, hanem zártban, így a takarmányozás eleinte fejtörést okozott. A faluban azonban szinte minden kert műveletlen volt, így aztán az önkormányzat kezdte el azokat művelni, szerződve minden tulajdonossal. Búza, árpa, kukorica került az összesen tizenhat hektárnyi földbe, és ezenkívül az utcák is kaszálóként szolgálnak.

A ma már szövetkezetben dolgozó csapat még ugyan a támogatásokból kapja a bérét, de a siker íze vonzza a  magyardombegyháziakat, akik nem állnak meg félúton.

Olvasson tovább: