Kereső toggle

Az ötödik elem

Ami a Jégvarázs 2-ből kimaradt

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Miként létezik, hogy minden idők legsikeresebb animációs filmje tocsog az újpogányság irányzataiban? Alkímia, panteizmus, animizmus, trollok, és a kőből készült óriások, úgy tűnik, megférnek a Disney-től már megszokott, lenyűgöző képi világ és a fülbemászó dallamok mellett. És úgy látszik,  igény is van rá.

„Számomra nagyon szorosan kapcsolódott a saját spirituális gyakorlatomhoz, amit wiccaként és az istennő tanainak hallgatójaként gyakorlok, de ez ennél sokkal mélyebb szinteket érint. Ez a film egy lenyűgöző alkotás, amely csodálatos utazásra viszi a főhősnőt, olyan módon bemutatva ezzel a pogányságot és az istennő archetípusokat, ami ritka és megdöbbentő” – ezek a sorok nem  a Bűbájos boszorkákról, hanem a Disney novemberben megjelent, hatalmas sikerű animációs filmjéről, a „hat éven aluliaknak nem ajánlott” korhatáros jelzővel ellátott Jégvarázs második részéről íródtak egy „lelkes rajongó” tollából. A film sikeréhez nagyban hozzájárult az első részt követő fokozott érdeklődés, ami többek között jó visszajelzés a Disney számára a fogadó közönség részéről a megváltoztatott, „megmentő herceg fehér lovon” jelenségtől mentes hercegnő képére.

A tönkretett város

Már a film első részét is számtalan feldolgozás követte, többek között a Broadway-en is több, mint 4 millióan láthatták, a Disney igazgatója, Bob Iger elmondása szerint egy Disney-film élő változatának sem volt még ekkora sikere. A pozitív reakciót a filmipar elitje is megerősítette, két Oscar-jelölést kapott, amiből mindkettőt be is zsebelte, emellett egy egy Golden Globe-díj és két Grammy is ékesíti a film készítőinek polcait – ezzel a világtörténelem legsikeresebb animációs meséje lett – maga mögé utasítva az 1994-es Oroszlánkirályt. A második rész azonban ezt is felülírni látszik, a Jégvarázs 2 ugyanis minden idők legtöbb bevételét hozó animációs meséje lett.

Bár az első részhez képest kevesebb, csak egy Oscarra jelölték, „A legjobb betétdal” kategóriában a fogadtatás a nézők felől meglehetősen erősre sikeredett. Már a nyitóhétvégén – az amúgy is döbbenetesen magas – a vártnál is jobb számokat produkált: meghaladta a 100 millió dolláros bevételt, összesen 130 263 358 dollárt hozott a kasszába. Azóta ez a szám a tízszeresére növekedett, 1 369 253 192 – azaz 1 milliárd 369 millió 253 ezer 192 dollárt jelentett a Disney számára, míg az első rész „csupán” 1,2 milliárdot – és ezek csak a vetítésből befolyó összegek. Ez valószínűleg eltörpül azok, a márkából származó dollármilliárdok mellett, amit az Annával és Elzával ellátott hátizsákok, füzetek, játékok, jelmezek és még megannyi gyermekeknek vásárolható apróságok jelentenek a licencek birtoklói mellett.

A sokszor extázisig imádott Jégvarázs-jelenséget talán egy kis osztrák falu, Hallstatt helyzete szemlélteti a legjobban. A 780 fős település kénytelen szembenézni az overtourism jelenségével, miután világossá vált a nyilvánosság számára, hogy Arandelle városát arról mintázták. Azóta naponta 10 000 turistával kell számolniuk a település lakóinak, ami egy főre számolva nagyságrendileg hatszor akkora, mint a tömeges turizmus árnyoldalaitól híresen leginkább szenvedő Milánó polgárai esetében. Még mielőtt azt gondolnánk, hogy a világ összes tájáról Hallstatt városába özönlenek a rajongó óvodások és kisiskolások, már Ázsiában is megtalálható Arandelle pontos mása, és az egyes amerikai Disney-parkokban is láthatnak részleteket a mesebeli kisvárosból.

Leszbikus királynő helyett pogány boszorkány

De mégis mi az, ami ennyire megfogta a nézőközönséget? A film a már említett, Disney-től egyébként amúgy is szinte elvárt lenyűgöző képi világ és a fülbemászó dallamok mellett röviden, tömören az első perctől fogva az utolsóig mágikus elemeket tartalmaz, és ezt már nem is „redukálják” a misztikus lények és a varázserő szintjére. Felsorolni és rendszerezni is nehéz az okkult ágakat és szimbólumokat, melyekkel szembesül a gyakran tudatlan néző. Az animizmustól kezdve a panteizmuson, a kelta, druida hagyományokon át az újpogány elemekig szinte mindenből táplálkozik a film.

Maga a fő cselekményszál is a természetfelettin alapszik: Elsa a legnagyobb Arandelle-i idill közepette egy kísértetiesen kelta hangzású dallamot kezd el követni az elvarázsolt erdőben. Útközben pedig megbírkózik az alkímia alapját jelentő négy őselemmel, feldolgozza nagyszülei, majd szülei traumáit, míg végül rá nem jön varázsereje mivoltára, élete értelmére és céljára, miszerint ő az ötödik elem, ami összeköti a négy fő elemet. (Szembetűnő, hogy a négy őselem megspékelve a csodálatos, az egész világon a leghatalmasabb varázserővel rendelkező Elsával, aki a mese végén összekötőként kap jelentős elemet, kirajzolja az újpogányság legfőbb szimbólumát, az ötágú csillagot.)

Az első rész után szárnyra keltek különböző konkrét követelések a nagyközönség részéről. Itt az ideje, hogy a Disney szintet lépjen, a függgetlen Elsa pedig kiváló alany rá, hogy az első leszbikus főszereplő legyen. Erre válaszul számos petíció is született, amik bojkottálták ezt a fajta radikális irányváltoztatást. A Disney állásfoglalása az ügyben stratégiailag zseniálisnak bizonyult: azt kommunikálták, hogy nem szeretnék a főhős karakterét a szexuális orientációjával korlátozni. Így végül Elsa a második részben leszbikus ugyan nem lett – bár ez az ajtó továbbra is nyitva áll –, ehelyett a mese végén pogány boszorkányként zárta a képsorokat, aki az elvarázsolt erdőben vigyáz a négy szellemre.

A film közben természetesen hétköznapi problémákat is viccesen fel-felvet, ilyen például a felnőtté válás, a változás nehézségei, a házasság, a megállapodás édes terhe, az udvarlás nehézségei és a szeretet fontossága, annak összekötő ereje. Csupán az nem árt, ha a néző tudja, hogy a cuki arcok és szimpatikus karakterek mögé bújtatva milyen ideológiákkal szembesül.

Olvasson tovább: