Kereső toggle

Gördülő Vesekövek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Puskás Ferenc Stadion környékén e péntek délután jóval nagyobb a torlódás
a megszokottnál: Az arénába „legenda” érkezik. (Sajnos személyesen.)

A rendezvényt sajtótájékoztató előzi meg, amelyre a sztárzenekar vezetője,
Jéger Maister a róla elnevezett alsóneműben érkezik. (Biztos, ami biztos.) A
teremben, korosztályának megfelelően, meghívottként a hazai zenei élet
prominensei is láthatók. Itt van például Uhrin Benedek bácsi, aki ajándékkal,
nagy kosár krizantémmal érkezett (saját kertjéből). No meg Dolly néni, aki
zenekarát udvariasan Dolly Rolling-ként emlegeti. De jelen van a Kendermag
Egyesület teljes elnöksége is, akik tiszteletből életjáradékot ajánlanak fel a
zenekar minden tagjának.

Ám hamar itt a várva várt pillanat, a stadionban kezdetét veszi a „nagy
durranás”.

Miközben a hangfalakból erőteljes dobszó dübörög, ezalatt a zenekar dobosa már
legalább kétszer eltalálta a pergődobot, amit a közönség hangos „ollé”
kiáltással jutalmaz. A cintányérig még sajnos nem volt ereje felemelni a
dobverőket, no de majd csak bemelegszik. A gitáros ínhüvelyk alapon nyomja,
hallgatni idegi alapon lehet. Habár jó hír, úgy húszévenként tervezik a gitárját
behangolni. Hatalmas zenei élmény! Fején pánt, hogy szét ne essen, gitárjának
súlya könnyített, mint a közönség öltözéke. Közben egy másik gitárost is
behoznak a színpadra, gyanítom, a színpadkép miatt.

A főnök énekes megállás nélkül vonaglik, mint már vagy ötven éve. Állítólag
pályája kezdetén véletlenül rákapcsolták a mikrofonját a Kujbisevi Vízerőműre,
azóta van ez. (Lehet benne valami, mert emlékszem, Jani bᒠis így mozgott,
amikor megcsapta a kettőhúsz a trafóházban.) Szóval pörög a ránc-tánc órákon át,
a végén persze már lóg a nyelve. (Egyébként innen a zenekar emblémája.) A buli
élményét a monumentális díszlet fokozza. Nem értem, erről vajon miért a
katedrálisok jutnak eszembe!? A frenetikus élményt nyújtó buli valóban nagyot
durran, legalább akkorát, mint egy „Fásy-mulató” rendezvény. Közben azon
tűnődöm, mégis mi a titka e cirkusz sikerének?

Szerintem az, hogy a színpadon nem négy, egyébként valóban vagány, ám láthatóan
már kissé „viseltes” öregembert látunk, hanem azt, amit a legendagyár elénk
vetít. S ettől oly piszok „hiteles” és „értékes” az egész.

Még mindig ők a legjobbak! cseri

Olvasson tovább: