A megközelítőleg egymillió forintos jelentkezési díj 10 évre biztosít nyugodt körülmények között bárkinek helyet a még hidegháborús időkben épített búvóhelyen. A bunker teljes védelmet nyújt nukleáris háború, vegyi vagy biológiai fegyverek támadása esetén. A föld alatti erődítményt 1952-ben építették Parrish földjén, hogy a kormánytisztviselők itt menedéket találjanak egy esetleges atomtámadás esetén. A hidegháború után Parrish megvásárolta az óvóhelyet. Ma már a bunker mindenki előtt nyitva áll: lehetőség van itt különböző partik lebonyolítására, sőt interneten is fel lehet keresni a
www.japar.demon.co.uk weboldalon. A menedékhely körülbelül 150 ember befogadására képes. A mérnöktől a komikusig bárki jelentkezhet a helyekért. "Humoristára azért lenne szükség, hogy a jókedvünket megőrizhessük idelent. Az unalom bizonyosan nehéz súlyokkal nehezedne ránk" – nyilatkozta Parrish, miközben a jelentkezési lapokat olvasta. "Egy meghatározatlan ideig összezárt szűk közösségben sokféle emberre van szükség: kellenek szakácsok, mosogatók, humoristák és villanyszerelők" – folytatta.
Mivel London vállvetve áll Bush amerikai elnök mellett a terrorizmus elleni világméretű háborúban, sok közömbös brit állampolgár felhagyott komolyságával és nyugodtságával. Az óvóhelyre menekülés gondolata igen erősen él a köztudatban. Bár a kormány arra figyelmeztette az embereket, hogy legyenek éberek, mégis azt állítja, hogy semmilyen különleges veszély nem fenyegeti a szigetországot. Ez azonban nem tántorította el a lakosokat attól, hogy gázálarcot vásároljanak. De vajon Parrish is a legrosszabbtól tart? "Fiatal koromban az emberek olyan tüntetéseken vettek részt, ahol követelték a bombák bevetésének betiltását, és azt fontolgatták, hogy vajon vállaljanak-e gyereket. Ez minden generációban megtörténik, de az élet csak megy előre a maga útján" – mondta. (Reuters)
2001. 10. 05. (V/40)
