Az elmúlt hónapban több mint 40, napenergia által hajtott járm? indult neki az
idei World Solar Challenge 3010 km-es útjának. Arra vállalkoztak, hogy északról
délre, Darwintól Adelaide-ig átszelik az ausztrál kontinenst. Az egyszemélyes
"autók" felülnézetből egy nagy lepény formáját mutatják, mivel jókora
felület kell a napelemek elhelyezéséhez. Szemből viszont csészealjra emlékeztetnek,
mert tervezőik mindent elkövetnek, hogy kicsi legyen a légellenállásuk. A
szilíciumtól a gallium-arzéniden keresztül az amorf kénig sokféle anyag használatos
a napelemekben. Minél jobb hatásfokú a napelem, annál nagyobb az esély a győzelemre.
De ez még messze nem elég. A lehető legkönnyebb szerkezeten és a kedvező
aerodinamikai tulajdonságokon túl fontos a meghajtó motor és a hajtás mechanikai
kialakítása is. Ne felejtsük el: e motorok olyan teljesítményűek, mint egy
"izmosabb" hajszárító! No meg vezetői tudás és szerencse is kell, hiszen verseny
ez a javából, s a 7 napos nagy futam alatt sok minden közbejöhet. Az idei győztes
csapat hazai: Victoria államban magánemberek alapították azt a vállalkozást, melynek
Aurora 101 jel? járgánya (ld. a képen) végül megnyerte a versenyt, 41 óra 6 perces
idővel (ez 72,96 km/h átlagos sebességet jelent). Második a Radiance nev? gép lett
27 perccel lemaradva, készítői a kanadai Kingstonból (Ontario) valók, míg
harmadiknak megint egy ausztrál fejlesztés? szerkezet, a Sunshark futott be további 27
perccel később – a University of Queensland masinája. Amiben a napelemes autók
versenyei az elmúlt 10 évben a legtöbbet fejlődtek, az a megbízhatóság. Eleinte az
volt a teljesítmény, ha valaki végigment a teljes útvonalon. Most a 40 csapatból csak
4 adta fel menet közben. (Origo)
1999. 11. 06. (III/44)
