Kereső toggle

Párválasztási kasztosodás Európában

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Növekszik a szociális egyenlőtlenség a nyugati társadalmakban. A kérdés ma már inkább csak az, hogy milyen tényezők erősítik ezt a tendenciát. Egyes tanulmányok szerint jelentős befolyást gyakorolnak a folyamatra a megváltozott párválasztási szokások, így mindenekelőtt az, hogy egyre több ember választ hasonló képzettséggel, jövedelemmel rendelkező házastársat.

Amikor Ursula több mint 30 évvel ezelőtt megismerte Ferdinandot, a hölgy óvónő, párja pedig már kiemelkedően magas keresettel rendelkező férfi volt – kezdte egyik vezető cikkét a tekintélyes német Der Spiegel online kiadása. Ursula Ferdinand háztartását vezette, és gondoskodott a férfi korábbi házasságából származó gyerekeiről. A pár három évvel később összeházasodott.

Anje és Sven fogászati stúdiumot végeztek, mikor megismerték egymást, mindketten eredményesen elvégezték az egyetemet, doktorokká váltak, állást is találtak a szakmájukban. Jól keresnek, egy nagy bérlakásban élnek Hamburg egyik elit városrészében.

Két, a valós életből származó példa az elmúlt évtizedek változásainak szemléltetésére. Úgy tűnik, a nyugati társadalmakban egyre inkább trend, hogy az emberek mind gyakrabban hasonló képzettséggel vagy keresettel rendelkező személlyel házasodnak. Az orvos tehát nem az ápolónővel házasodik többé – a doktornőt veszi feleségül.

Ennek a változó tendenciának természetesen egyéb kihatásai is vannak. Mégpedig elsősorban az, hogy a szociális felemelkedés a házasságon keresztül egyre nehezebbé válik, és ezáltal még erőteljesebben csökkennek a kitörési lehetőségek a fiatalok számára. Ez különösen annak az új OECD-tanulmánynak fényében aggasztó az európaiak számára, amely szerint jelentősen nőtt az állás nélküli fiatalok száma az EU tagországaiban (a fejlettebb országokhoz, például az USA-hoz, Ausztráliához képest is). Sőt mi több, a nyugati társadalmakban az erősödő kereseti különbségek részben éppen a megváltozott házasulási szokásokkal magyarázhatóak.

Ehhez hasonlóan egy 2011-ben nyilvánosságra hozott OECD-tanulmányban a „hasonlók közötti társválasztás” kifejezett okaként jelölték meg a kutatók a társadalomban elharapódzott egyenlőtlenségeket. Ezzel összhangban Németországban is sorra jelennek meg olyan tanulmányok – legutóbb Hans-Peter Blossfeld és Andreas Timm szociológusoké –, amelyek hasonló változást támasztanak alá: a „felfelé” házasuló nők aránya generációról generációra csökken.

Tény, hogy ötven évvel ezelőtt a férfiaknak rendkívül nehéz lett volna hasonló képzettségű társra találni, akkoriban ugyanis még egészen egyszerűen kevés hölgy volt az egyetemeken. A felsőoktatásban részt vevők ezért rákényszerültek, hogy az élet más területén keressenek partnert: tánc- és sportrendezvényeken, vagy éppen a kirándulásokon stb. Ez a helyzet mára alapvetően megváltozott: a képzett nők aránya gyorsan emelkedett az utóbbi évtizedekben, sőt a nők és a férfiak száma lényegében kiegyenlítődött az egyetemeken (bizonyos országokban már kifejezetten „elnőiesedett”). Ebből is következik az a jelenség, amit a szociológusok csak „alkalmi struktúrának” neveznek. Vagyis, hogy egy egyetemista férfi ma már nehezebben tud megismerkedni például egy üzemi munkás hölggyel, mint egy egyetemistával.

„Az emberek számára könnyebb egy olyan személybe beleszeretni, akinek hasonló habitusa van, hasonlóan gondolkodik és érez, hasonló értékeket és célokat tart fontosnak, hasonló ízlése van” – mondja a kultúrszociológus Günter Burkart. Nem elhanyagolható azonban, hogy ezen trendek alapján koncentrálódnak egyre inkább a fizetések is. Németországban például a bevételkülönbségek az utóbbi években extrém módon növekedtek. A lakosság felső tíz százaléka nyolcszor olyan sokat keres, mint az alsó (ezen felül áll még a meglevő és gyarapodó vagyontömeg, ami a teljes vagyoni helyzetet mutatja)!

A Der Spiegel cikkében hivatkozott Ursulát ezek a társadalmi problémák már nem foglalkoztatják, neki sikerült megjárnia a házasságon át vezető utat „felfelé”: manapság már a Volks-wagen igazgatótanácsának tagja. Teljes neve Ursula Piech, férje Ferdinand Piech, a Volkswagen egyik vezetője…

 

Szerető helyett krízistárs

Egy friss német felmérésben csak minden második megkérdezett pár nyilatkozott elégedetten a saját „partnerkapcsolatáról”. Beszédes, hogy csak minden ötödik pár élt házaséletet hetente egynél többször, és minden harmadik havonta legfeljebb egy alkalommal. A megkérdezettek csaknem 92 százaléka szerint egy kapcsolatban a legfontosabb érték az arra való készség, hogy együtt vészeljék át a kríziseket. Feltűnő, hogy ennek ellenére mégis tendencia az „életszakaszokra szóló” partnerkapcsolat jelensége. A családalapítást a megkérdezettek 60 százaléka tartotta csak igazán fontosnak, ráadásul a klasszikus mama-papa-gyerekek családmodell – a válaszadók körében legalábbis – erősebben él a férfiakban, mint a nőkben: a megkérdezett egyedülálló nők pusztán 38 százaléka tudná magát beleképzelni egy ilyen szerepbe. Ugyancsak érdekes, hogy a „szingli” életmód bizonyos életszakasz után már nehezebben megy a férfiaknak, mint a nőknek. A megkérdezett egyedülálló, negyvenes éveiben járó vagy azt meghaladó életkorú hölgyek gyakrabban jelölték meg magukat elégedettebbnek, mint a hasonló korú férfiak. A férfiak jóval nagyobb arányban vágyódnak egy párkapcsolatra az idő előrehaladtával.

Olvasson tovább: