Robert William Gary Moore 1952. április 4-én látott napvilágot egy kelet-belfasti ötgyermekes családban. Apja vállalkozóként tevékenykedett, édesanyja pedig háztartásbeliként nevelgette gyermekeit. A kis Gary élete első akusztikus gitárját nyolcévesen kapta, melyen szorgalmasan el is kezdett gyakorolni. Annak ellenére, hogy alapvetően balkezes volt, gitározni mégis jobbkezesként tanult meg. Zenei irányultságára a legnagyobb hatást George Harrison, Jimi Hendrix és John Mayall játéka jelentette.
Tinédzseréveibe lépve azonban örökre véget ért számára a felhőtlen gyerekkor, hisz szüleinek viszálykodása egészen a válásukig feszült. Tizenhat évesen ezért hát úgy döntött, otthagyja családját, és Dublin rockzenei világába menekül. Itt ismerkedett meg az ekkortájt szárnyait bontogató basszusgitáros/énekessel, Phil Lynott-tal és zenekarával, a Skid Row-val (nem tévesztendő össze a kilencvenes évek multi-platinalemezes glam metal bandájával, akik miután befutottak, 35 000 dollárt perkálhattak le Moore-éknak a névbirtoklásért). Pszichedelikus blues csapatuk a hallucinogén drogok keltette látomások zenei leképezését tűzte ki zászlajára. A kelta misztikumért rajongásig érdeklődő Lynott-tal már a hetvenes évek elején olyan dalokat szereztek, mint a Night Of The Warm Witch (A forró boszorkány éjszakája), melyben az alábbi sorokat énekelték a mikrofonba: „Rőzse és csontok az ő trónszéke / Egész éjjel az ő táncát figyeljük... megigézve ettől a trágár bestiától, ki a szemeivel meghipnotizál."
Moore a kérészéletű formációt követően megpróbálkozott az önállósodással egy album erejéig, majd beállt Lynott kelta-folk metal csapatába, a Thin Lizzybe. A bluesos arculat után itt aztán bemutatták „rocker" énjüket is, melyet az azonos című szerzeményük vázolt fel talán legszemléletesebben: „Ha arcba rúglak, akkor leszel csak igazán bajban...Én egy rocker vagyok... Szeretem az édes rock and rollt... Csatlakozz hozzánk ott, ahol a srácok mocskos vicceket mesélnek..."
2011. 02. 18. (XV/7)
